1971-ben Áramlástanból vizsgáztunk az egyik évfolyamtársammal. Ketten mentünk be, húztunk egy-egy tételt és leültünk, hogy kidolgozzuk. Meg kell jegyeznem, hogy ez egy igen nehéz vizsga volt. Jegyzet ugyan volt belőle, de tele volt mindenféle bonyolult levezetéssel. Akkoriban az volt a szokás, hogy egy vizsgára 5 napot kaptunk, a hatodikon menni kellett vizsgázni. Ez az 5 nap nagyjából a jegyzet felére volt elég, ha az ember a másik feléből húzott akkor nem volt szerencséje.
Leültünk a Pallós Karcsival, ő elővette a Parker tollát és olyan lendülettel nyomta ki a hegyét mint aki most teljesen új alapokra helyezi az Áramlástant. Kinyomta, elolvasta a tételt és az új alapokra való helyezés ezúttal elmaradt. Most már kevésbé lendületesen visszanyomta a betétet, eltette a tollat és visszaadta a tételt a tanár úrnak. Én ugyanezt tettem, mert azt az anyagrészt még nem tudtam megtanulni amit húztam. Egyszerűen nem volt elegendő rá az idő és szerencsém sem volt.
Na ugyanilyen lendülettel ültem le most ide valami vidám írással megörvendeztetni az Szilveszterkor ide látogató olvasókat, de az égvilágon semmi normális dolog nem jutott eszembe, csak ez a régi történet. Így aztán csak egy dolgot kívánok, kívánom, hogy mindenki érezze jól magát ezen a napon, egyen, igyon, keressen magának valami jó elfoglaltságot és úgy várja ki éjfél eljövetelét. Éjfélkor pedig köszöntse az új évet, ami reméljük legalább olyan jó lesz mint az idei volt.
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!
