Vasárnap este láttam a TV-ben egy dokumentumfilmet. A film egy igazi kémről szólt, vegytintával, mini fényképezőgéppel meg ilyesmikkel. 8 évig tudta űzni a tevékenységét, akkor lebukott és 12 évre ítélték, ebből 9-et kellett letöltenie. Hát kemény 9 év lehetett, bár azért ez nem látszik rajta. A volt élettársa buktatta le, mert a férfi szakított vele. Elég prózai dolog volt, miután a férfi kirakta a cuccait az ajtó elé a hölgy szépen elmesélt mindent egy közös rendőr ismerősüknek. Lehet, hogy ha kíméletesebben végzi ezt a dolgot a nő nem dobja fel. Természetesen a férfit letartóztatták, ezután következett a 9 év. Egyébként a következő esethez képest olcsón megúszta, nem akármiket sikerült neki felderítenie, többek között jelentett a nálunk található nukleáris fejjel felszerelt szovjet rakétákról is.
Rosszabbul járt az akiről én olyan 2 évtizede egy - a MÉH telepen 3 Ft/kg áron beszerzett - szakmai folyóiratban olvastam. Az illető nem csinált mást, csak hétvégeken járta az országot és szovjet laktanyákról készített fényképeket. Sokszor csak az útról amit mindenki láthatott, de azért lehet, hogy voltak közelebbi képek is, sajnos már nem nagyon emlékszem a részletekre. Ezt az embert halálra ítélték és kivégezték. Igaz, ez a hatvanas években történt, az előbb leírt jóval később. Én ezt az ítéletet akkor is meg most is eltúlzottak véltem illetve vélem, úgy gondolom az ügy társadalmi veszélyessége nem éri el az érte kirótt büntetés nagyságát. Én itt is beértem volna 10-12 évvel. Azóta is nyomaszt ez az ítélet, pedig nem ismertem az illetőt, semmi közöm nem volt hozzá.
Eszembe jut még egy eset. Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás idején az osztrák határ közelében egy katona (már nem emlékszem, hogy behívott tartalékos volt-e vagy tényleges katona) megkísérelte a disszidálást Ausztriába, sajnos vitte magával a fegyverét is. Mivel a bevonulás háborús cselekménynek minősült és a szökés fegyveresen történt a törvény tényleg halálbüntetést írt elő. Lehet, hogy enyhíteni sem lehetett, a részletekre itt sem emlékszem már, de itt is aránytalannak éreztem az ítéletet. Egyébként egy dokumentumfilmben mesélte el az egyik volt katonatársa. Megjegyzem én 18 nappal a bevonulás előtt szereltem le, akár én is mehettem volna. Ahogy az egykori katonatárs elmesélte, először úgy volt, hogy az ítéletet az alakulatánál hajtják végre, de aztán megjöhetett valakinek az esze és mégsem így történt.
Ez az utóbbi 2 eset még mindig nyomaszt, az első nem annyira mert úgy érzem, hogy az akkori törvényeknek megfelelő ítélet született. Az más kérdés, hogy a rendszerváltozással más megvilágításba került az egész, mert mint az ügy érintettje elmondta, nem pénzért tette. Érdekes és jó film volt, itt megnézhető.