Megjött József, és nem lett semmi baj. Több hónapi tengeri hajózás után boldogan integetett Ferihegyen (ma Liszt Ferenc Repülőtér) ifjú feleségének. Aztán a film záróképe, ahogy az ifjú feleség és a kedves mama egymás felé fordul meggyőz bennünket arról, hogy nem lesz itt semmi baj. Az érintettek mélyen egymás szemébe néznek és cinkosságot vállalnak.
Na de hagyjuk most már Józsefet, nézzük mi is ez a vendéglői történet a régi szép időkből. Mint korábban írtam a régi szép időkben a jól végzett munka jutalmaként rendesen megebédeltünk egy-egy közepes szintű vendéglőben, abban a városban ahol dolgoztunk vagy hazafelé átutaztunk rajta.
Annak idején nagyon sokat ellenőriztük a köteleket Recsken is a bányában, útban hazafelé egy közeli nagyvárosban álltunk meg ebédelni egy kisvendéglőben. Nem voltak itt nagy dőzsölések. Egy húsleves, egy második savanyúsággal, egy sör a nem vezetőknek, a sofőr is megkapta a maga üdítőjét. Időnként egy-egy kávé annak aki kért. Aztán az egészről kaptunk egy ÁFÁ-s számlát azt leadtuk a kiküldetési rendelvénnyel meg a gépkocsi elszámolással és megkaptuk az árát.
Szóval jól éltünk. Aztán ennek is vége szakadt egyszer, jött megint a zacskós tepertő, aminek kilóját akkor még megfizethető áron kínálták. Na persze csak jelképesen, mert azért olasz felvágottnál alább soha nem adtam. Illetve gyakran vettem bácskai hurkát is, de ezt már önként választottam mert szerettem.
Visszatérve a vendéglőhöz, gyakran ebédeltünk ott, többé kevésbé törzsvendégeknek számítottunk. A pincér nyilván ezért jelzett diszkréten egyes ételeknél a rendelés során, - hogy csak mi lássuk -, hogy nem ajánlja. Nyilván ő tudta, hogy miért. Ilyenkor választottunk valami mást, de nagyon nem szerettem ezt a dolgot. Ő nyilván a nagyobb borravaló reményében csinálta ezt. Máig magam előtt látom, hogy áll, kezében a toll és a papír, és a tollal, valamint szolid fejmozgatással diszkréten jelez, hogy nem ajánlja. Hát ez nekem nagyon nem tetszett. Büntetni nem büntettük érte, tehát a 10 % borravalót megkapta, de kivívta soha nem csillapuló ellenszenvemet. Akkor is úgy gondoltam meg most is úgy gondolom, hogy az ember nem rondíthat a saját fészkébe. Ez nem az az eset amikor a vendég érdekeit kell szem előtt tartani. Ez kérem színtiszta (mai nyelven mondva nettó) árulás. Pfuj!
Hát az a mai napi történetem, több vendéglői egyelőre nem lesz, ellenben erről a tepertőről írni kellene. Azt hiszem nekifutok majd. Addig is kellemes napokat mindenkinek.
