Van 2 dolog ami felbosszantott a közelmúltban. Az egyik ma is gondot okoz minden alkalommal. Vettem ugyanis egy fogkrémet amely minden fogmosáskor felbosszant. Az van ugyanis, hogy amikor kiköpöm a szám tartalmát néhány pötty ide meg oda csöppen a mosdókagylóban. Ezek kis 3-4 mm-es világoskék pöttyök, a lefolyó víz nem viszi le, ha az ember az ujjával próbálja eltüntetni szétkenődik, kicsit rámenősebb dörzsölés kell ahhoz, hogy végleg el is tűnjön. Már megtanultam, hogy egyből egy szivaccsal kell nekiállni.
De kérdem én, miféle dolog ez? Hogy minden fogmosáskor el kell végezni a mosdókagyló apróbb takarítását is? Elég sokféle fogkrémet használtam már, ilyennel még nem találkoztam. Remélem nem is fogok, ha ez elfogy.
Egyébként én ezzel a fogkrémmel már a régi rendszerben is találkoztam. Két idősebb kollégámmal egy néhány napos tanulmányúton vettem részt a Volga melletti Togliattiban, a rendszerváltás után visszakapta régi nevét, ma Szamarának hívják. Ott van a közelben a kujbisevi vízierőmű is. Ezt meg is néztük, nem volt rossz, de a Volgai Autógyár érdekesebb lett volna, ott gyártották ugyanis a Zsigulikat. Az erőművet tudták elintézni, oda mentünk.
Aztán egyszer vásárlási lehetőséget is kaptunk. Elmentünk a helyi nagyáruházba, elkölteni a vendéglátók által adott napidíjat. Nem volt ez sok pénz, viszont mivel kosztot és kvártélyt is kaptunk nem nagyon fogyott. Szóval végigjártuk az áruházat, jobb híján kinéztem magamnak egy szép nagy bőröndöt, az egyik sarkán 1-1 görgővel. A görgőkbe szerettem bele, akkor még ilyen bőröndöt csak nagyon drágán lehetett itthon venni. Aztán volt még valami amit jónak láttam beszerezni, ez az a bizonyos fogkrém volt. Vettem is belőle egy fél bőröndnyit, ha már volt miben hazahozni. Itthon a családban hárman voltunk, ez egy jó éves mennyiség volt. Nagyjából ki is tartott addig. Ez még nem pöttyözte be a mosdókagylót, tehát nem okozott bosszúságot úgy mint ez az újabb fajta.
Egyébként ekkor volt, hogy a Volgából kifogott tokhal kaviárját frissiben ehettük az intézet Volga parti nyaralójában. Nem tudom akkor fogták-e vagy már korábban, de még láttuk mozogni. Mármint a tokhalat. Ennek van az a a híres fekete kaviárja. A piros kaviár a lazacé, a Távol-Keleten a Csendes Óceánban élnek ezek a lazacok. Gondolom mondanom sem kell milyen finom volt, csúszott is rá a vodka rendesen. A kaviárokról írtam már korábban is, itt elolvashatjuk.
De egy képet találtam ide is, itt van egy-két dolog ami néhány pohárka vodka után harapnivalóként szóba jöhet. Felül valami halacska van, lehet, hogy éppen lazac, alatta a vörös kaviár, mellette néhány paradicsom.
De ha csak egy paradicsom akad, az orosz embernek az is megfelel:
Ezzel búcsúzom, a másik bosszantó dologgal jövök a hétvégén.
