Az az igazság, hogy legszívesebben azt írtam volna, hogy szar filmek, de címben határozottan illetlennek tartottam volna így minősíteni a tegnap esti 2 filmet. Úgy gondolom itt a szövegben már elmegy. Kénytelen vagyok ezt a szót használni mert az, hogy rossz filmek nem ugyanaz. Az én általam használt szolidan pejoratív kifejezésben benne van nem csak a film minősítése, hanem a bosszúság is amit nekem okoztak.
Az az igazság, hogy nem nagyon szoktam megnézni ismeretlen filmeket, de most a leírásból úgy ítéltem meg, hogy nem lehetnek rosszak ezek a filmek. Az elsőt egy Amerikába szakadt szovjet filmrendező - Andrej Koncsalovszkij, Nyikita Mihalkov testvére - jegyzi, ráadásul a főszereplő is - Jon Voight - a kedvencem, az "Éjféli cowboy"-ban kedveltem meg nagyon régen. A történet is jól hangzott, miszerint két nagyon veszélyes bűnöző megszökik egy alaszkai szigorított börtönből és vonaton száguldanak az üldözők elől, akiknek élén a rettenhetetlen börtönigazgató áll. Tényleg biztatóan hangzott a dolog, 23 órakor kezdték, be is feküdtem a TV elé.
Éjfél után kapcsoltam a videót felvétel üzemmódra, addig a következő történt. A három éve magánzárkában lévő elítéltet egy bírósági eljárás után ki kell engednie a rettenhetetlen börtönigazgatónak a magánzárkából a többi rab közé. Ezután egy bizonytalan hátterű késelés során megsérül, ezt követően a rabok egy szolid lázadást rendeznek, az emeleten levő celláikból mindenféle égő dolgokat dobálnak le, ebből kisebb tűz keletkezik. A börtönigazgató nem ideges, elég sokáig nem jön senki aki elkezdené a rendcsinálást.
Aztán nem sokkal a késelés után a főhős úgy dönt, hogy megszökik Amerika egyik legszigorúbb börtönéből. Ehhez a fehérneműszállító kocsiját szemeli ki, aki - miután beült ebbe és amaz rádobált néhány ruhadarabot - kitolta egy udvarra. Mindössze egyetlen őrt kell átverniük. Az udvaron hipp hopp kiugrik a kocsiból fogja a motyóját kinyit egy vasajtót és kisétál valahová, ahol felnyitva a csatornafedelet távoznak a börtönből, mert időközben a másik is csatlakozik hozzá, magára hagyva a kocsit a börtön udvaron. Benti ruhában. A szökés nagyjából annyira veszi igénybe őket mint amikor egy kisiskolás kiszökik a szigorú pedellus mellet a sarki közértbe cigarettáért. Kint mínusz 30 fok van, kicsit fáznak, de hamarosan találnak egy munkás öltözőt ahol átöltöznek és felpattannak egy 4 mozdonyból álló szerelvényre, amelynek szintén érthetetlen módon nincs vezetője, éppen meghal, na mindegy, felpattannak és egyre gyorsuló sebességgel száguldanak a semmi felé miközben az igazán kemény legény, a börtönigazgató üldözi őket, a vasutasok meg váltókat irányítgatnak.
Nem mondom végig, sok gyermeteg dolgot látunk, amire minden vasutas a hasát fogná a röhögéstől, de a fizikatanárok is, meg a mérnökök is. Sajnáltam szegény főszereplőt, hogy ilyen szerepet kell eljátszania, bár nyilván nem bikacsökkel kényszerítették rá, jobban állt neki a nagyvárosban dzsigológént próbálkozó naiv vidéki fiú szerepe. Nem is tudom, hogy tudta ezt elvállalni. Illetve tudom, nyilván van az a pénz kategória. A film címe egyébként "Szökevényvonat". Csak hogy nehogy belefussunk.
A másik filmet hamar elintézem. A címe a "Kém utolsó akciója", szintén tegnap éjszaka volt. Egy NDK-beli angol kémhálózatot felszámolnak a keletnémetek, vezetőjét az angolok átmenetileg egy kis közkönyvtárba vezénylik ahol könyvek katalogizálásával foglakozik, fizetése még nincs, a boltos már hitelt sem akar neki adni, de aztán megkönyörül a rettenhetetlen kémfőnökön és mégis elviheti a paradicsomleves konzervjeit azzal, hogy pénteken a fizetéskor rendezi a számlát. Volt még néhány konzerv a csomagban, elég szegényes készlet volt, így aztán nem csoda, hogy elfogadta szemrevaló és jóval fiatalabb kolléganője invitálását a lakására egy vacsorára. Hogy a vacsora után mi történt nem tudom mert letelt a 20 perc (ennyit szoktam adni egy filmnek). A főszereplő Richard Burton volt, gondolom a producer is arra gondolt, hogy a névre majd bejön a néző. Biztos be is ment 1965-ben, amikor ez a vérfagyasztó film elkészült.
