Megmondom őszintén a címbe jobban illett volna a búgatópor de túlzottan brutálisnak találtam, így aztán maradtam a bájital mellett, pedig itt tényleg a búgatóporról szól a történet.
A dolog úgy került elő, hogy megnéztem a Duna TV-n néhány nappal ezelőtt bemutatott "Trisztán" című tévéjátékot, és abban hallottam, hogy Trisztán és Izolda határozottan utálta egymást, de aztán valaki bájitalt itatott velük, amitől halálosan egymásba szerettek. Nem tudom így volt-e, én az említett művet nem ismerem, tehát elhittem azt amit hallottam. Viszont eszembe jutott egy ezeréves történet gyerekkoromból, még jóval a pubertáson innen.
Nem tudom hol hallottuk gyerekként, hogy van olyan, hogy búgatópor, legvalószínűbb, hogy az idősebbektől hallottuk. Meg azt is, hogy nyulaknak adják. Mi meg úgy gondoltuk a haverommal, hogy ha nyulaknak jó, jó az másnak is. Már szinte elképzeltük, hogy a lányokat - már bocsánat, úgy írom ahogy gondoltuk - úgy kell majd levakarni rólunk. Így aztán bemenetünk a patikába és kértünk búgatóport. Természetesen hozzátettük, hogy a nyulaknak kell. Akkoriban valami ideiglenes patika működött a falunkban a régi iskolában pár órára. A patikus úr elnevette magát, kaptunk egy-egy barackot a csikófrizurás buksinkra és mondta, hogy menjünk szépen játszani.
A másik szerintem későbbi emlék. Akkoriban nem nagyon voltunk elkényeztetve erotikus ingerekkel, a pártállam óvta férfinépét a fülledt erotika minden tárgyiasult megnyilvánulásától. Ahogy Virág elvtárs mondta Gogolák elvtársnőnek a "A tanú" című filmben, hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának,
Nekünk már akkor a Zsötem című sláger is erotikus élményt jelentett. Elég gyakran lehetett hallani a rádióban, hát jöttek a kommentárok rendesen. Emlékszem valami Patz nevű pasi énekelhetett, mert egyszer a nő azt mondta, hogy Patz no, erre mi a szánkat is lebiggyesztve összenéztünk, mind ugyanazt gondoltuk gúnyosan mosolyogva, hogy persze, értjük mi ezt, persze, hogy ne, aztán néhány másodperc múlva hallottuk, vagy kihallottuk, hogy minden rendben van, Patz nem engedett a szolid tiltakozásnak és milyen jó, hogy nem tette. Itt megint sokatmondóan összenéztünk, igen, megtörtént, sugallta a tekintetük, még meghallgattuk végig és mentünk a pástra focizni. Egyébként én úgy emlékszem, hogy a szám nem fejeződött be ilyen hirtelen, kicsit több idő volt a dolgok lecsengéséhez.
Egyébként meg ezt a "Trisztán meg Izoldát" el fogom olvasni mert nem nagyon tetszik nekem ez a kezdés. Hogy hogy nem kedvelünk valakit, aztán megiszunk valami bájitalt és homlok egyenest ellentétesre váltanak az érzelmeink.
Ennek jegyében javaslom hallgassuk meg az említett művet:
