Az elmúlt napos időszakban igyekeztem minél több időt tölteni Mályiban. Egyelőre bejáróként, ahogy középiskolában neveztük a nem kollégistákat, bár itt inkább a kijáróként a helyesebb szó. Azaz reggel mentem, este jöttem. Napközben meg takarítottam, füvet nyírtam meg olvastam. Például ezt a címbeli könyvet is. A kötet véletlenül került a kezembe, már nem is emlékeztem rá, hogy van ilyenem is, ennek oka talán az volt, hogy egy tiszta fehér papírborítót is kapott ami aztán teljesen eltakarta magát a kötetet. Ráadásul nem is jó helyen volt, hogy ott húzta meg magát az angol nyelvkönyvek, szótárak között. Ezeket meg ugye nem nagyon forgatom már, én már nem fogok angolul tanulni, meg más idegen nyelvet sem, túl sok külföldivel én már nem találkozom, megpróbálom beosztani azt ami van.
Visszatérve a könyvre, mivel az eredeti szerző, Jaroslav HaŠek neve sehol nem látszott azt hittem Josef Lada újraírta a derék katona történetét, de inkább csak szemelgetett belőle és vidám képekben is megörökítette a történteket. Tehát nem a teljes művet olvashatjuk el, inkább csak válogatást, viszont a képek kárpótolnak bennünket az eredeti műben olvasható, de innen kimaradt történetekért. Ahogy nézem már 640 forintért is megvehető, szerintem ennél sokkal többet is megér.
Essék néhány szó a fordítóról Tandori Dezsőről is. Ezek szerint ő tud csehül, ami nem egy világnyelv, de ő olyat is tud. Megpróbálkoztam J.D. Salinger Magasabbra a tetőt ácsok, Seymour: Bemutatás című műveivel is, de csak az elsőt tudtam elolvasni, bár nagyon unalmas volt, a másodikat meg fel is adtam a 10. oldal táján. Pedig híres művekről van szó, az életem során gyakran találkoztam a szerző nevével és ezekkel a műveivel is. Amiért ebbe belekezdtem az az volt, hogy ezt a másodikat is Tandori Dezső fordította.
Azért nagy dolog ha valaki úgy ismer egy idegen nyelvet, hogy műfordításra is vállalkozhat. Ha meg kettőt is, az meg már egyenesen fantasztikus. Én oroszul tudok a legjobban, de azért nagyon fárasztó lenne lefordítani már egy novellát vagy elbeszélést is, nem hogy egy könyvet. Annyira már nem ismerem a nyelvet, hogy gond nélkül, könnyedén tudnék haladni vele. Most lehet, hogy ha benéznék a Wikipédiára látnám, hogy Tandor Dezső ezen kívül más nyelvekből is fordított, de mint ahogy szoktam mondani az már tudományos dolgozat lenne, így meg is állok ennél a pontnál.
Most Bárczy János Vádindítvány című könyvét olvasom, a vége felé járok, ez is megérdemel majd egy pár sort ha oda jutok.
Egyébként mára jósolták a hideg megérkezését, egyelőre hétágra süt a nap, de nem hiszek neki, maradok itthon. Itt is van mit csinálni.
