Megint kiruccantam kicsit. Szombaton tartottuk Esztergomban az 50 éves érettségi találkozónkat. Én Esztergom-Kenyérmezőn végeztem 1967-ben egy technikumban, utána egy évig katona voltam, ezt követően kezdtem el 1968-ban az egyetemet. Idáig minden 5 évben megtartottuk a találkozóinkat, úgy tervezzük, hogy a jövőben is meg fogjuk. A Kenyérmezőből időközben Kertváros lett, tehát ma úgy hívják a települést, hogy Esztergom-Kertváros. Olyan 5 km-re lehet Esztergomtól.
Élve a (majdnem) ingyenes utazás lehetőségével vonattal mentem Pestig, onnan az egyik cimbora és felesége vitt tovább. Az egykori iskolánk előtt találkoztunk, ott gyülekeztünk. Szép napos idő volt, fényképezkedtünk, videókat csináltunk és természetesen örültünk egymásnak. Ezt követően mentünk be Esztergomba, ahol a Szalma Csárdában töltöttük el az estét. Nem volt nagy dínom-dánom, egy szolid vacsora, aztán sörök és egyebek mellett számoltunk be kivel mi történt az elmúlt 5 évben.
Az osztálylétszám a tablónk szerint 34 volt, eljöttünk 10-en, akikről tudjuk, hogy már nem élnek 13-an vannak. 3-an nem tudtak eljönni, 1 nem is akart, a többiről nem tudunk semmit, ha jól számolom ez 7 fő. Elég sokan hozták a párjukat, velük együtt 17-en ültük körül az asztalt.
Nem maradtunk sokáig, fél 11-kor tértünk nyugovóra a szomszédos panzióban. Már aki maradt, mert a többség autóba ült és távozott. Voltak akik helyben laktak, voltak akik hazautaztak a nem túl távoli otthonaikba. Mi heten maradtunk éjszakára. A komótosan megkezdett reggelinél még jó sokáig beszélgettünk, volt 10 óra mire hazaindultunk. Én ugyanúgy jöttem mint odafelé, csak most a "fuvaros" személye változott. Nem sokkal 14 óra után értem haza. Aznap már nem sok mindent csináltam, leginkább lustálkodtam. Hosszú és mozgalmas volt már nekem ez a hétvége.
Végezetül megjegyzem, hogy már 5 éve is itt voltunk, nagyon meg voltunk elégedve mind a csárdával mind pedig a panzióval. Utóbbit szépen felújították az 5 év alatt. Tudom ajánlani másoknak is.
