Kicsit gondban vagyok, hogy is nevezzük a címben említett dolgot. Mivel amire kattintunk abban az esetben, ha tetszik amit látunk vagy olvasunk, egyértelműnek látszik a tetszikelés használata, bár ez nekem kicsit furcsán hangzik. Én leginkább a lájkolás szót szoktam használni. Legalábbis élő beszédben. Tudom hogy egy angol szóból indulok ki, de azt hiszem ma még ez az elterjedtebb. Úgy hogy én ezt is használnám a továbbiakban.
Hogy azok is tudják miről beszélünk akik úgymond nincsenek fent a Facebook-on mondjuk el, hogy egy tetszésnyilvánításról van szó. Ha tetszik a kép vagy szöveg amit mások tettek fel, akkor rákattintunk a "Tetszik" szóra és mindenki láthatja, hogy tetszik nekünk amit a lap gazdája feltett hogy megossza a nyilvánossággal.
Megmondom őszintén amikor ez ez egész kezdődött én kissé félve kattintgattam a hallgató lánykák fényképeire, nehogy a kecske meg a só jusson az eszükbe. De aztán ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább rájöttem, hogy itt nem csak arról van szó, hogy tetszik nekem a feszes nyári blúzban látható fiatal hölgy, hanem egyúttal a tudtára adom azt is, hogy láttam a képet vagy képeket. Vagyis ezzel üzenek neki. És ez, ha ő kedvel engem például mint volt tanárját vagy ismerősét örömmel fogja eltölteni. Mint ahogy engem is örömmel tölt el ha végignézem, kik is nyilvánították ki tetszésüket, mondjuk az újabban feltett fényképemmel kapcsolatban. Nyilván az alap információ az, hogy látta a képet, de fontos az is, hogy valószínűleg tetszik neki a kép is. Akármilyen jó ismerősöm is tesz fel valamit, ha nem tetszik nekem akkor mellőzöm a tetszésnyilvánítást. Ügyelek rá, hogy ez tényleg tetszésnyilvánítás legyen.
Ez a dolog jó még valamire. Mégpedig arra, hogy ismerőseink és barátaink hozzánk való érzelmi kötődést is lemérjük általa. Én mindig végignézem, kik azok akik tetszésüket nyilvánították. Bár itt érdekesebb, hogy kik nem. Ha valamelyik ismerősünk vagy barátunk rendszeresen elmulasztja ezt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy őt levehetjük a barátok és jó ismerősök listájáról. Persze ez a vizsgálat csak akkor használható, ha valaki rendszeresen ott lóg a Facebook-on és mégsem kattint a megfelelő helyre, például az újonnan feltett fényképünket látva.
Most én is elkezdtem figyelni néhány, korábban hozzám közelebb álló ismerősömet, sőt barátomat. Úgy gondoltam, hogy meglehetősen nagy időeltolódással legalább 5 alkalommal kell feltennem valami érdekes dolgot magamról és hogy ha egyetlen alkalommal sem sikerül begyűjtenem egy tetszésnyilvánítást sem akkor levonhatom a megfelelő következtetéseket. Hogy nem a fényképekkel van a baj (mert ezekről van szó) abból mérhetjük le, hogy több száz ember viszont nyomkodja az egeret lelkesen. Nálam ezek a számok 250-en felül vannak és most tartok a harmadik alkalomnál. Hogy orvosi nyelven fogalmazzak eddig a teszt pozitív, azaz nulla tetszésnyilvánítás. Természetesen 5 alkalom már elegendő lehet, ha több van akkor az csak finomítja a "mérést".
