Egyszer valahol azt olvastam, hogy eljön az idő amikor az ember nem TV-t néz majd hanem maga állítja össze a néznivalóit az Internetről. Akkor úgy gondoltam, hogy eléggé odébb van még az. Aztán egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy kikapcsoltam a TV-t, elegem van a sok beszélgetésből, megnéztem mik is vannak nekem itt a Könyvjelzőmben letárolva. Egy filmmel kezdtem a feldolgozást, és nem bántam meg. Én nem tudtam erről a filmről, soha nem is hallottam róla, most viszont örülök, hogy megnéztem. A film címe Örökkön örökké. A normál YouTube-licenc számomra azt jelenti, hogy talán a fejemre sem fognak rákoppintani a közzétételért. Itt találjuk:

https://www.youtube.com/watch?v=mcWYeOmIOsw&feature=youtu.be

Végezetül idézném a YouTube-on olvasható ismertetést:

"Ha valaki egy életen át becsületesen dolgozik, annak öreg korára sem lehetnek gondjai." Ez a frázis jól hangzik egy öregek estéjén, de a valóságban már a nyolcvanas években sem állta meg a helyét. A film idős, nyugdíjas emberek sorsát villantja fel. Van, aki rászorultságból guberál, gyűjtöget vagy telefonügyeletet vállal. Közös a sorsuk: magányosak, s a társadalom, a család gyakran nem hogy segít, inkább keseríti az amúgy is nehéz napokat. Egyedül csak az unokának hiányzik a Nagyi, amikor örökre eltávozik. (port.hu)