Mielőtt elkezdenék a holnap esti filmről írni emlékeztetek rá, hogy ma este lesz a másik film amit ajánlottam, a Megáll az idő. 22.30-kor kezdődik.
Ezek után nézzük a holnapi filmet, ugyanis holnap este 23.35-kor újabb kiváló fimet láthattunk a Dunán, a Fábri Zoltán rendezte Magyarokat. Most is érzem azt amit már olyan sokszor hasonló alkalommal: jó magyarnak lenni. Jó Fábri Zoltán és Illés György honfitársának lenni, de sorolhatnám tovább, említhetném Vukán Györgyöt annyi sok kiváló magyar film zenéjének megalkotóját, vagy Balázs Józsefet akinek a regényéből készült a film, és feltétlenül kiemelném a kiváló színészeket.
Ugy tűnik a recept egyszerű: végy egy jó regényt alapnak, keress egy kiváló dramaturgot és rendezőt, egy operatőrt, nagyszerű szinészeket, a zene komponálója is művésze legyen szakmájának és ilyen filmek születnek mint a Körhinta, vagy a Pacsirta vagy éppen a mai film a Magyarok. Filmek, amelyeket a külföldiek igazából meg sem érthetnek csak mi magyarok, akik ezt a nyelvet tartjuk anyanyelvünknek, ezt a történelmet történelmünknek. Hogy értené meg egy külföldi a ki nem mondott szavakat, gondolatokat. Pedig a jó filmben a szavak másodlagosak, csak iniciálják a gondolatokat, amelyeket a film sugall, de továbbgondolni nekünk kell.
Hol jön át egy külföldinek az, amikor a gazdatiszt természetesnek tartja, hogy meg sem beszéli velük, hogy nem aznap este, hanem csak másnap jönnek vissza a városból és a teherautón kell aludniuk, mint az állatoknak, de takaró semmi, csak úgy összekuppadva, összebújva mint a malacok az ólban. A férfiember ha kell elviseli a megaláztatásokat, de azt már nehezen ha szerettei előtt kell eltűrnie. És itt bizony a feleségek is tanúi a magalázásnak, sőt maguk is részesei, de ez nem csökkenti a férfinép megalázottságát.
Vagy ha elmesélem valakinek, hogy emberek mentek az állomásra és részegen a Szózatot énekelték menet közben, hogy azt ne mondjam gajdolták, mindenki elítélően szólna, hogy jaj hát azt csak vigyázzállásban szabad énekelni. De ha látjuk ezeknek az embereknek a sorsát akik az idegen helyett a hazájukat választották, hogy azután ebből a hazából kihajtsák őket a vesztes háború vágóhídjára tökéletesen értjük, hogy ezeknek az embereknek igenis joguk van gajdolni a Szózatot mert a múltjuk és egész emberségük alapján joguk van nemzeti Szózatukhoz még ilyen állapotban is, hiszen ezzel is csak a hazaszeretetüket fejezik ki. És a halálba vagy a több éves hadifogságba indulnak. És a halálba menőknek mindent szabad.
Örülök, hogy ilyen művészeti értékekhez nekem is van közöm, ha csupán annyi is, hogy mi magyarok csináltuk. Nem németek, nem amerikaiak, hanem mi magyarok. És nem hiper-szuper álomgyárakban, hanem a Lumumba utcában.
Végezetül olvassuk el mit ír a Port a filmről:
https://port.hu/adatlap/film/tv/magyarok-magyarok/movie-37133
