Végre nincs több jó film, írhatok másról is, például egy egy héttel ezelőtti élményről. Ma egy hete a Megyei Könyvtárban egy jó ismerősöm, egy magyar-történelem szakos hallgatónk tartott előadást Franz Schubertről. Én úgy kerültem oda, hogy egyéb ügyben találkoztunk az egyetemen, aztán bejelöltük egymást a Facebookon, ha meg már ott jártam kicsit körülnéztem nála. Ott láttam plakátokat régebbi zenetörténeti előadásokról melyet az én ismerősöm tartott a Megyei Könyvtárban. Kicsit elcsodálkoztam, mert a magyar-történelem szakos hallgatók nem igazán zenetörténeti előadásokat szoktak tartani, de aztán sokáig nem álmélkodtam, hanem tetszésemet fejeztem ki a legújabb plakáttal kapcsolatban, meg egy rövid üzenetben is reményemet fejeztem ki, hogy el tudok menni.
El is mentem és tényleg nagy élményben volt részem. Endre a laptopján lévő képekkel és zenei részletekkel illusztrálta az előadást, de egy ponton leült a sarokban lévő zongora elé és csodálatos darabot adott elő Schubert zenéjéből. És mindezt tette könnyedén, kotta nélkül, csak úgy lazán, csípőből. Én már sokszor leírtam itt, hogy zenei analfabéta vagyok de én is élveztem. Őszintén mondom, hogy ez az 50 perc tényleg nagy élményt jelentett nekem. Hazafelé a buszmegállóban összefutottunk, egy darabig együtt mentünk, beszélgettünk és megbeszéltük, hogy a február végi következő előadásra megpróbálok egy kis hírverést csapni. Megosztani most is megosztottam, de vannak nekem levelező listáim is, ott is közhírré teszem majd. Most sem voltunk kevesen, de hiányoztak a fiatalok, közülük is szeretnék megnyerni néhányat a következő előadásra.
Végezetül nézzük meg a legutóbbi előadás plakátját:
De nézzük meg az előadót is egy más alkalommal a zongoránál:
