HTML

Morgómedve

Friss topikok

Könyvajánlat (Mihail Solohov: Azúrkék puszta)

2017.05.29. 05:15 Morgó Medve

A közelmúltban fogorvoshoz készültem, elszaladt az idő, a végén már kapkodnom kellett. Lekaptam a könyvespolcról 4-5 apró kötetet, a Rakéta Regénytár köteteit. Vittem mindet, gondoltam valamelyik csak fog tetszeni. Régebben volt ilyen sorozat, jó kis könyvecskék voltak ezek, mire Pestre felért az ember vonattal már végzett is némelyikükkel. Én mint írót nagyra tartottam Solohovot, regényt csak a Csendes Dont olvastam tőle, viszont az Emberi sors című elbeszélése egyik kedvencem még ma is.

A mostani kis kötet tulajdonképpen novellákból áll. Ezekben apró történeteket olvashatunk a doni kozákságról, a Don mentén élő parasztokról a polgárháború éveiben, akinknek a termését hol a fehérek, hol a vörösök szedték el, szinte éhhalálra ítélve a családokat. De volt úgy, hogy egyik szegény ember rabolta el a másiktól a vörösök által nagy ritkán juttatott vetőmagnak valót. Bonyolult idők voltak ezek, sokszor egy faluban is volt aki a fehérek közé állt be, mert jobban hitt a falu atamánjának, aztán volt aki a vörösökben bízott jobban, meg már elege lett az örökös nyomorúságból, az hozzájuk szökött át a Don túlsó partjára. Persze az ellenségeskedés nem csak a fronton nyilvánult meg, megnyilvánult az a falvakban is. Olvastam olyat, hogy a család legénysorban lévő tagjai a vörösökhöz álltak, a családfő viszont a fehérekhez, aztán amikor a fiatalokat elfogták a könyörtelen ítéletet az apának kellett meghozni. Aztán volt olyan is, hogy a fiú az apját ölte meg, mielőtt az megölte volna a saját másik fiát, az ő testvérét. Hát ilyen idők voltak azok ott a Don mentén.

Nagyon régen olvastam egy novellát a Népszabadságban, arról szólt, hogy a fehérek elfogtak egy vöröskatonát, akit a sajt falujában tartottak fogva a szabad ég alatt, mielőtt kivégezték. Miközben társával arra vártak, hogy főbe lőjék őket megjelent a kisfia is a nagymamával a kerítés túloldalán. Az megkérdezte tőle, hogy miért véres a feje, meg azt is, hogy miért bántotta az a másik bácsi? Valamit mondott rá, már nem emlékszem mit, de gondoljuk már el mit érezhetett ez az ember amikor tudta, hogy soha többé nem látja a kisfiát, az egyedül, félárván fog felnőni, ki tudja milyen nehéz körülmények között. Hát ezt a történetet is megtaláltam ebben a kötetben. A kötet az interneten még beszerezhető, de szerintem a könyvtárakban is vannak még Solohov regények, tudom ajánlani őket. Amit én most elolvastam az az Azúrkék puszta címet viseli.

Szólj hozzá!

Címkék: Könyvek

Nyári "üzemmód"

2017.05.25. 08:47 Morgó Medve

Lassan megint itt a nyár, készülök Mályiba. A füvet már kétszer lenyírtam, lassan sor kerül a harmadikra is, aztán majd ritkulnak már ezek a fűnyírások is. Tavaly a szezont egy bizonytalan működésű fűnyíróval fejeztem be, a szezon elején be is gyűjtöttem a közelben lévő javító műhelyek címeit, aztán úgy alakult a dolog, hogy a fűnyíró mégiscsak működik. Nem bánnám ha az ideit sikerülne vele letudni.

Idén is úgy tervezem, hogy többet leszek kint mint itt a városban. Két-három naponta bejövök majd, megnézem a leveleimet, elintézem amit el kell intézni, aztán megyek vissza. Ha lesz olyan dolog amit meg kellene írni ide a Morgómedvébe, meg fogom írni. Meg hát lesznek itt azért esős napok is, akkor erre is több idő jut majd. Szeretném ha olvasóim megértéssel fogadnák, hogy most nem a blog lesz az első, hanem inkább a jó levegő, a madárcsicsergés meg az olvasás. Főleg a könyvolvasás. A nem nyári hónapokban erre még a mostani - nyugdíjas állapotomban - sem jut idő. Ez az internet nagy időrabló, lássuk be. Az a baj, hogy nem csak a miénket "rabolja" el hanem a fiatalokét is. 

Idén is felmerül bennem, hogy legalább egy 10 éves számítógépet ki kellene vinni, aztán azon lehetne írni sok mindent, ide is. De aztán úgy gondoltam, hogy nem. Mályiban könyvet kell olvasni. Meg esténként mikor a szemem már fárad filmeket nézni a kincseimből. Azért fantasztikus kincseket őrzök én ezen a 340 kazettán.

Tegnap este fejeztem be egy nagyon jó dán filmet. Dogville a címe, Nicole Kidman játssza a főszerepet. Titokban reménykedem hátha olyanok is olvassák a blogomat akiknek módjuk van műsorra tűzni a filmet. Volt már úgy hogy egy filmkritikus az egyik újságban az én filmajánlatommal kezdte a kritikáját, hátha ez is bejönne.

Szóval Mályiban napközben olvasás, este meg filmnézés. Két-három naponta pedig pár sor ide, hogy hűséges és főleg türelmes olvasóim lássák, hogy élek. Most nem is írok többet, úgy néz ki jó idő lesz, kimegyek megint. Most Solohovot olvasok, tőle jobban senki nem tudja leírni a doni kozákok életét a polgárháború bonyolult és zavaros időszakában, amikor gyerek öli meg az apját, hogy az ne ölje meg a testvérét, egyik szegény gyilkolja meg a másikat, miközben küzdenek a szegénységgel meg az éhhalál rémével. Azt hiszem írok majd erről a könyvről is, most azonban tényleg készülődöm, magasan jár már a nap.

  

Szólj hozzá!

Címkék: Mályi

Filmajánlat (A 14-es tábor)

2017.05.21. 09:57 Morgó Medve

Hétfőn éjfél után 0.40-kor láthatunk a Duna TV-n egy dokumentumfilmet Észak-Korea leghíresebb büntetőtáboráról. A film alapja egy fiatalember elbeszélése a táborról, aki sikeresen szökött meg onnan. Először Kínába szökött át, onnan került Dél-Koreába. Én könyvben olvastam mikor Magyarországon megjelent, érdekes volt. Meglátjuk milyen film született belőle. A Port ajánlását itt olvashatjuk:

http://port.hu/adatlap/film/tv/camp-14-total-control-zone/event-tv-61680208/movie-141613 

 

Szólj hozzá!

Négerezés

2017.05.20. 08:45 Morgó Medve

Hallom az egyik műsorvezetőtől, hogy a felesége kérdésére, hogy lehet-e a feketéket, vagy újabban afro-amerikaiakat négernek nevezni, azt válaszolta, hogy lehet, miért ne lehetne. Mondjuk ha az amerikai rokonok itt vannak akkor ne - tette hozzá.

Hát nekem az a véleményem, hogy lehet, de nem illő, nem elegáns. Senkit sem illik úgy nevezni ahogy ő azt nem szeretné. Én legszívesebben a fekete szót használom, az afro-amerikait hosszúnak és mesterkéltnek tartom.

Egyébként én 1966-ben találkoztam egy Amerikából itthon tartózkodó magyarral, miközben azt vártuk az esztergomi vasútállomáson, hogy elinduljon a vonat. Ez a külföldre szakadt hazánkfia mondta mikor a számból meghallotta a néger szót, hogy ezért Amerikában a bordáim közé nyomnák a kést. Persze nem vagyunk Amerikában, de szerintem akkor sem elegáns.

Egyszer egy színészünkkel készült interjú, aztán amikor a színész azt mondta, hogy valami négert szinkronizált, a riporternő nem bántón és nagyon finoman utalt rá, hogy mondjunk inkább feketét. Igaza volt.

Végezetül egy viccel zárnám le a témát. Moszkva legnagyobb repülőterén egy amerikai turista csoport áll és a fiatal, lelkes idegenvezető hölgy, sorolja, hogy ez a világ legnagyobb repülőtere, percenként 120 repülő száll fel, 130 száll le és csak mondja, mondja megállíthatatlanul. Erre megszólal az egyik amerikai turista, hogy már ne haragudjon, itt állunk 10 perce és egyetlen gép sem szállt se fel, se le. Erre az ifjú hölgy kis szünet után gúnyosan megszólalt, maguknál meg verik a négereket.

Persze ezt csak az idősebb korosztály érti meg. A fiataloknak annyit mondanék segítségül, hogy ha fiatal korunkban szóba került, hogy Amerikában ez is jobb, meg az is jobb, mindig azt mondták, hogy igen, igen jobb, de ott meg verik a négereket. Erre mind megnyugodtunk.

 

2 komment

Még mindig a kolbász ügy

2017.05.16. 21:15 Morgó Medve

Az az igazság, hogy a múltkor amikor kimentem a konyhába egy pár centis kolbászt bekapni, éppen csak szájíznek, este 10 tájban az ember már ne egyen semmit, szóval amikor ebből a pár centis kolbászból lett vagy 20 centi, akkor azt hittem, hogy ezt kipipálhatom, megvan a tiszta forrás kolbász ügyben. Ennek jegyében aztán mikor legközelebb megint arra jártam vettem mindjárt 2 párat is. Hát ezt nem kellett volna. Az egyik pár ugyan hasonlított valamelyest a fent említettre, de a másik köszönő viszonyban sem volt vele. Pedig mindkettő ugyanabból a húsüzemből került ki.

Az ember azt hinné, hogy egy húsüzemben, ha nincs is minőségbiztosítás, de legalább a technológia garantálja az azonos minőséget. Mi kell ehhez? Pontos mérés és adagolás ami az alapanyagot és a fűszereket illeti, azonkívül a technológiai utasítások pontos betartása. Ugyanannyi mennyiségű és minőségi fűszert szórjunk a megdarált alapanyagba, ugyanannyi ideig keverjük stb. Szerintem ennyi elég.

Nálunk persze gyerekkoromban sem a mennyiség sem a minőség nem volt garantálva, szemre ment ott minden, a minőség függött az elfogyasztott pálinkától is, de azért nagyjából minden évben jól sikerült a kolbász. Ha meg nem, akkor meg lehetett szidni a böllért, esetünkben a keresztapámat, később meg a vejét. De hát ez nem volt húsüzem, nem ontotta tonnaszámra a kolbászt a nyári konyhánk. No de itt ahonnan ez a kolbász jön ott elérhetőnek kellene lennie az azonos minőségnek. Hát nem sikerült elérni. Az egyik jó, bár nem éri el azt a bizonyos néhány nappal korábbi minőséget, a másik csak tojás alá lesz használható. Parasztkolbász ügyben nagyon igényes vagyok.

Egyébként amikor vettem az történt, hogy az eladó először mindkét szálat egy helyről vette le, aztán hirtelen az egyiket kicserélte egy olyanra amit egy távolabbi helyről akasztott le. Hogy miért, nem tudom. Lehet, hogy ő tudta, hogy különbség van a kétféle kolbász között? Ezután úgy veszek kolbászt, hogy megveszek egy darabot, kifizetem, a kocsiban megkóstolom aztán vagy visszamegyek vagy nem. És ugyanarról a helyről szedetem le mindet. Majd megírom a tapasztalataimat.   

Szólj hozzá!

Címkék: Evés-ivás

Bájital és Zsötem

2017.05.13. 16:47 Morgó Medve

Megmondom őszintén a címbe jobban illett volna a búgatópor de túlzottan brutálisnak találtam, így aztán maradtam a bájital mellett, pedig itt tényleg a búgatóporról szól a történet.

A dolog úgy került elő, hogy megnéztem a Duna TV-n néhány nappal ezelőtt bemutatott "Trisztán" című tévéjátékot, és abban hallottam, hogy Trisztán és Izolda határozottan utálta egymást, de aztán valaki bájitalt itatott velük, amitől halálosan egymásba szerettek. Nem tudom így volt-e, én az említett művet nem ismerem, tehát elhittem azt amit hallottam. Viszont eszembe jutott egy ezeréves történet gyerekkoromból, még jóval a pubertáson innen.

Nem tudom hol hallottuk gyerekként, hogy van olyan, hogy búgatópor, legvalószínűbb, hogy az idősebbektől hallottuk. Meg azt is, hogy nyulaknak adják. Mi meg úgy gondoltuk a haverommal, hogy ha nyulaknak jó, jó az másnak is. Már szinte elképzeltük, hogy a lányokat - már bocsánat, úgy írom ahogy gondoltuk - úgy kell majd levakarni rólunk. Így aztán bemenetünk a patikába és kértünk búgatóport. Természetesen hozzátettük, hogy a nyulaknak kell. Akkoriban valami ideiglenes patika működött a falunkban a régi iskolában pár órára. A patikus úr elnevette magát, kaptunk egy-egy barackot a csikófrizurás buksinkra és mondta, hogy menjünk szépen játszani.

A másik szerintem későbbi emlék. Akkoriban nem nagyon voltunk elkényeztetve erotikus ingerekkel, a pártállam óvta férfinépét a fülledt erotika minden tárgyiasult megnyilvánulásától. Ahogy Virág elvtárs mondta Gogolák elvtársnőnek a "A tanú" című filmben, hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának, 

Nekünk már akkor a Zsötem című sláger is erotikus élményt jelentett. Elég gyakran lehetett hallani a rádióban, hát jöttek a kommentárok rendesen. Emlékszem valami Patz nevű pasi énekelhetett, mert egyszer a nő azt mondta, hogy Patz no, erre mi a szánkat is lebiggyesztve összenéztünk, mind ugyanazt gondoltuk gúnyosan mosolyogva, hogy persze, értjük mi ezt, persze, hogy ne, aztán néhány másodperc múlva hallottuk, vagy kihallottuk, hogy minden rendben van, Patz nem engedett a szolid tiltakozásnak és milyen jó, hogy nem tette. Itt megint sokatmondóan összenéztünk, igen, megtörtént, sugallta a tekintetük, még meghallgattuk végig és mentünk a pástra focizni. Egyébként én úgy emlékszem, hogy a szám nem fejeződött be ilyen hirtelen, kicsit több idő volt a dolgok lecsengéséhez. 

Egyébként meg ezt a "Trisztán meg Izoldát" el fogom olvasni mert nem nagyon tetszik nekem ez a kezdés. Hogy hogy nem kedvelünk valakit, aztán megiszunk valami bájitalt és homlok egyenest ellentétesre váltanak az érzelmeink.

Ennek jegyében javaslom hallgassuk meg az említett művet:

https://www.youtube.com/watch?v=k3Fa4lOQfbA  

Szólj hozzá!

Címkék: Gyermekkor

Rolex és Mont Blanc toll

2017.05.12. 20:56 Morgó Medve

Megmondom őszintén nekem nem kellene egy Rolex óra. Legfeljebb azért, hogy eladjam. Ha már egy félmilliót adnának érte vihetnék. Főleg hogy egy- vagy másfél milliót kellene kifizetnem érte. Bár kétségtelen, hogy az aki ilyet vesz annak a másfél millió annyi lehet mint nekem ezer forint. Gondolom van már egy rendes lakása, egy jól felszerelt nyaralója, aztán egy rendesebb autó neki is meg az asszonynak is, aztán a gyerekeknek is megvan ugyanez, a hipermarketben sem jelent gondot kifizetni a hétvégi bevásárlás számláját. Gondolom ezután jöhet a Rolex. Persze ehhez a Rolexhez fel is kell nőni, de mire az ember beszerzi ezeket, fel is nő hozzá.

Megmondom őszintén én még egy Mont Blanc golyóstollhoz sem nőttem fel. Van már 15 éve is, hogy kaptam egyet ajándékba. Nem a családtól, egy ismerőstől egy kis munka ellenértékeként. Megmondom őszintén mikor megláttam nem sokba néztem. Nagyon közönséges külseje volt, hasonlókat osztogatnak kiállításokon. Mondjuk az gyanús volt, hogy egy szépen kipárnázott dobozban volt egy százoldalas használati utasítással, de nekem akkor sem tetszett. Most nem tudom hol van, nem is fogom megkeresni, de úgy emlékszem olyan aranynak nézett ki az alsó részen lévő fém gyűrű. Arra gondoltam, hogy ezt talán be lehetne vinni az ékszerészhez ha leszedem a műanyag részről, tört aranyként biztos átvenné. De aztán hagytam az egészet a fenébe. Én soha nem hallottam erről a márkáról, én leragadtam a Parker tollnál, a bátyám már igen. Bár sokat nem tudott ő sem róla.

Ezután következett a Google, na ott már volt bőven információ. Úgy emlékszem 40.000 forintért kínálták a Vaterán. No mondom akkor ennek a seggére verek. De aztán megakadtam, mert valami számlaszámot kellett volna megadnom, a legfontosabbat nem akartam megadni, más meg nem volt, így aztán ad akta került a dolog. Valahol itt van a lakásban de nem tudom hol. Időnként eszembe jut, hogy neki kéne durálnom magam ennek a számlaszámnak és eladnom, de mindig feladom. Megmondom őszintén lusta vagyok. Így aztán megvan, írni egyszerűbbnek tűnik egy 20 forintos golyóstollal, de még nem adtam fel teljesen, hogy egyszer pénzt csinálok belőle. 35.000 forintért bárki viheti. Még nincs beszáradva szerintem.

4 komment

Címkék: Egyebek

Kedvező változások a Duna TV délelőtti műsorában

2017.05.09. 20:42 Morgó Medve

Fogtam a távirányítót és egy határozott mozdulattal kikapcsoltam a TV-t és megállapítottam, hogy milyen jó. Ebben az idősávban nem nagyon van számomra néznivaló. Azokon a csatornákon amiket nézek számomra érdektelen műsorok futnak meg leginkább beszélgetések vannak, amelyeket rettenetesen unok már. Mindig mindenütt ugyanazok beszélgetnek ugyanazokkal ugyanarról, hát már nagyon szenvedtem. Most jó. Már csak egy lépés és beteszek egy CD-t a lejátszóba és fülhallgatón keresztül zenét fogok hallgatni. 

Volt már egyszer ilyen, csak akkor még a magnókazetták hozták meg számomra a felüdülést ez után a sok duma után, amit ebben az idősávban hallhat az ember.

Egyébként néznivaló ügyben van fejlődés. Nemrégiben írtam, hogy a Duna TV délelőtti filmjeihez idáig leszedtek vagy tíz méternyi kazettát az archívum polcairól, ezeket levetítették, most meg elkezdték a tíz métert elölről lejátszani. Keseregtem, hogy mehettek volna még egy kicsit tovább. Örömmel jelentem, hogy vannak újonnan elővarázsolt tévéjátékok. Tehát elkezdhették a 11. métert is.

Igaz, vannak érdekes dolgok, például már a második tévéjátékot láttam egy hónapon belül, amely szovjet szerzőtől származik. Sajnos nem igazán jók ezek. Jó színészek szerepelnek benne, a rendezők is jók, mégsem az igaziak. Nem tudunk mi igazán szovjet körülményeket teremteni, meg el is járt felettük az idő. Néhány napja ment a Konsztantyin Szimonov regénye alapján készült "Öt nap háború nélkül" című tévéjáték, a főszerepet Somogyvári Rudolf játszotta, aztán egy kicsit erőteljesebb epizód szerepet Gobbi Hilda is játszott, ő sem volt eléggé meggyőző.

Én ha már szovjet darabokat szeretnék bemutatni eredetiben tenném. Elég sok klasszikust megfilmesítettek ott is, meg lehet venni őket és le lehet adni szinkronizálva vagy feliratozva. Utóbbi talán még jobb, mostanában úgyis kezd divatba jönni az orosz nyelv. Egy filmet én is ajánlanék: Csendesek a hajnalok. Nagyon jó szovjet film, bizonyára sokaknak nyújtana maradandó élményt, bár a film témája nem éppen vidám hangvételű.

Summa summarum, talán nem kell aggódnom, hogy a beszerzett kazettáim üresen maradnak. Ismét van mit felvenni délelőttönként a TV-ből.  

Szólj hozzá!

Címkék: Filmek

Ballagások

2017.05.06. 19:48 Morgó Medve

Tegnap meg ma voltak a ballagások. Régebben ez mindig szombaton volt, aztán egyszer csak elkezdték az iskolák áttenni péntekre. Nem tudom mi volt az oka, először arra gondoltam, hogy az iskoláknak ez a jó, a szombat továbbra is szabad marad, igaz, azoknak viszont nem jó akik pénteken még teljes munkaidőben dolgoznak. De lehet, hogy jó ez mindenkinek, a szombat mindenkinek szabad marad. Na mindegy, az okot nem tudom, ami viszont tény, hogy a középiskolák többsége pénteken rendezi a ballagásokat. De azért vannak kivételek is, mint például ahol én voltam ma. Igaz, itt kétféle képzés is van, gimnáziumi is, meg szakképzés is.

Szép volt az ünnepség, vendég voltam, sőt megbecsült vendég, itt mindig megkapják a vendégek a lehető legnagyobb figyelmet. Mint ahogy 3 évvel ezelőtt is, amikor beindult a vájárképzés és ez alkalomból jártunk ott. Itt elolvasható amit akkor írtam.

Elolvasva a 3 évvel ezelőttieket, igazam lett, a most végzett diákok már nem a klasszikus vájár szakmát fogják gyakorolni, inkább bányaművelő szak az amit ők végeztek. Munkahelyük pedig a közeli külfejtéses bánya lesz, amely dicséretes módon közreműködött ezeknek a fiataloknak a képzésében.

Ez a nap a fiataloké, az ő és tanáraik ünnepe, azért nekünk vendégeknek is jutott az ünneplésből. A vendégnek járó figyelmesség és megbecsülés, egy szép ünnepség és - nem akarok farizeus lenni - egy kiváló ebéd is. Örömmel láttam, hogy ebben az iskolában tisztelik a hagyományokat, volt töltött káposzta úgy mint 3 éve, ezzel indítottam, azután egy kis pörköltet ettem tarhonyával, majd desszertként ismét töltött káposzta következett. Előtte aperitifnek egy kis pálinkát ittam, az ebédhez pedig 2 pohár bort. A pohárköszöntőhöz természetesen pezsgő volt.

Ebéd után megköszöntük a vendéglátást és siettünk vissza, mert egyikünknek (hárman voltunk) még családi programja volt. Én meg hazaérve szundítottam egyet, majd olvastam. Húzós napok után vagyok, kellett már egy kis nyugodt olvasás a napon az erkélyen. Egyébként jól vagyok, eltekintve a szokásos bajaimtól. Készülök egy kicsit elmélkedőbb, tartalmasabb írásra.

Szólj hozzá!

Címkék: Ünnepek

Sumákolás a savanyúsággal

2017.05.02. 20:50 Morgó Medve

Mérnök vagyok, nem esik messze tőlem az elmélet sem, de vannak esetek amikor a gyakorlat felől érdemesebb közelíteni a jelenségekhez. Ilyen az is amiről most írok.

Néhány hete írtam arról, hogy szerintem van egy hely ahol kilopják a savanyúság egy részét a műanyag vödörből. Aztán amikor összejön egy vödörnyi fognak egy üres vödröt belerakják és mindjárt van egy plusz vödör savanyúságuk

A gyanút az keltette fel bennem, hogy a fedélen az a kis kitörhető rész (amelynek feladata lenne bizonyítani, hogy a vödör lezárása sértetlen) kissé elállt, hogy akár kézzel is kitörhettem volna. Holott a korábbiak során mindig kellett valami eszköz a vödör felnyitásához mert nem hogy eláll, hanem nagyon is hozzásimul a vödör széléhez. Azt kézzel kinyitni képtelenség.

Nos elmentem a zöldségeshez és jó sok vödröt megnéztem, mindegyiknek elállt ez a kis kitörhető füle, szépen alá tudtam volna nyúlni újjal is, hogy kitörjem. Aztán elmentem az Auchanba is, ott is megnéztem nagyjából ugyanannyi savanyúságos vödröt. Ott bizony ezek a letörhető valamik nemhogy elálltak volna, teljesen belesimultak a környezetükbe. A kísérlet igazolta a feltevésemet, hogy bizony a zöldségesnél talált vödrök meg lehettek buherálva. A jövőben biztos, hogy ezt a zöldségest el fogom kerülni.  

Szólj hozzá!

Címkék: Morgás