A repülőgépen a jellegzetes orosz szag fogadott ami nem volt kellemetlen, mégis utánozhatatlan volt. A légikísérő hölgyek bájosak, kedvesek voltak.Elhelyezkedtünk. Péter az ablakhoz én a folyosó melletti székre ülök. Így együtt is vagyunk meg nem is. Középre beültettek egy orosz nőt, nagyon kedves hölgy volt, ide jött férjhez akkor már vagy 20 éve. Én egy idő óta nem voltam hajlandó középre ülni. Ennek is megvolt az oka.
Néhány évvel korábban oda ültem, mellettem balról idősebb önző úr ült, jobbra egy még önzőbb nő. Naja, akkor még én is kényelmesen elfértem egy repülőgép ülésen. :) Ma is, csak kissé szűkösebben. :) Nem volt ott semmi baj amig ki nem hozták az ebédet. Addig két kezemet az ölemben tartva üldögéltem mert jobbról is balról is foglalt volt a karfa. Kicsit ortopéd helyezet volt, de magától egyik sem ajánlotta fel még rövid időre sem. Enni viszont rendkivül kényelmetlen volt a szűkös helyen. Nagynehezen túl estem a dolgon de innentől kezdve az elsők között csekkoltam be a Malév gépekre és én mondtam meg hová szeretnék ülni. Igaz ehhez jó korán ki kellett menni Ferihegyre.
Ezen a gépen viszont érkezési sorrendben lehetett helyet foglalni igy alakult ki a fenti "ülésrend". Felszállt a gép, éltünk szokásos életünket, ettünk, ittunk, olvasgattunk. Kijev felett járhattunk mikor az én kedves kollégám megszólalt: Te Mitya, ott valami nagyon ég!
Én az olvasásból felnézve csak annyit dünyögtem, hogy "itt mindig ég valami". És olvastam tovább. Elhagytuk Kijev térségét lassan megérkeztünk Budapestre. Szerencsés landolás után vonattal hazaérkeztünk és boldogan tértünk vissza régi életritmusunkba. Ez szombaton este volt.
Hétfőn este nézem a TV Hiradót, P.Szabó József vezette, egyszer csak kinyúlt a képből és egy telexet húzott be, hogy most kaptuk telexen a hírt, baleset történt a Csernobili atomerőműben. Nem örültem én a balesetnek, inkább annak, hogy mi már
s z o m b a t o n hazarepültünk. Aztán ahogy a szovjet tájékoztatástól megszoktuk, szép fokozatosan közelítettek a hirek a szombat hajnalhoz. Tudjuk, a régi anekdóta szerint: a TASSZ jelenti. Aki nem hiszi annak utánajárnak. :)) A fiatalok kedvéért mondom, a TASSZ a szovjet tájékoztatás legfőbb szervezete volt.
Hát bizony mi szombat reggel pár órával a robbanás után a közelben repülgettünk. Én nagyhirtelenjében 2 levelet irtam meg: egyet az Országos Sugárbiológiai Központba a másikot az Országos Egészségnevelési Központba, hogy van-e valami teendőnk? Csak az egyik válaszra emlékszem. Sz. B. László professzor úr adta az OSBK igazgatója. Ha jól emlékszem valami ilyesmi lehetett: A gamma sugárzás nem érte el a repülőgépet a repülőgép meg eléggé zárt ahhoz, hogy ne jusson be rádióaktív szennyeződés.
Éngem a dolog teljesen megnyugtatott, ma sem vagyok nyugtalan.
Sajnos kicsit szomorúan kell zárnom visszaemlékezéseimet. Péter akivel átéltem a fentieket jó úgy 3 éve elment közülünk. Szó szerint, szinte az utolsó napjáig dolgozott. Rendkívüli emberi tartással és méltósággal viselte amit a sors rá mért. Nagyon rendes ember volt, kevés ilyen embert ismertem. Igazán szeretetreméltó méltó ember volt. Nyugodjék békében!
Csernobil (befejezés)
2006.03.24. 07:01 Morgó Medve
Szólj hozzá!
Címkék: Történetek
A bejegyzés trackback címe:
https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr465181080
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.