Nem könnyű dolog manapság álláskeresőnek lenni. Az egyetemek és főiskolák egyre szaporodnak, a felsőoktatási intézményekbe felvett és végzett hallgatók száma többszöröse lett az 1990 előttieknek nagyjából ugyanakkora felvevőpiac mellett ami igaz úgy általában de nem igaz a bányászat szempontjából. A mélybányászat majdnem megszűnt, Márkushegyről és Úrkútról szoktunk beszélni ilyenkor, az építőanyag- és kőbányák száma megnőtt ugyan de szerintem senki meg nem mondja több bányamérnökre van-e szükség most mint mondjuk a rendszerváltás előtt. És most csak a saját portám előtt sepregetnék. Mindenesetre gyakran találkozom szakestélyeken korábban végzettekkel és mindig vannak akik pályakezdőként még nem találtak állást mert hát gyakorlat kell, gyakorlatot meg hogy szerezzen az ember ha fel sem veszik pályakezdőként? Ilyenkor én is kínosan érzem magam meg ők is, mit tehetek, hát vigasztalgatom őket, biztatgatom. De azt is tudom emberileg nagyon nehéz megélni a rendszeres elutasítást amit ezeknek a fiatal embereknek el kell viselniük. Megalázó és elszomorító állapot. És most amiért tollat ragadtam az a következő:
Néhány hete egyik volt hallgatóm írt nekem eléggé elkeseredett hangú levelet, hogy sajnos nem talál állást, jövedelme nincsen, viszont az álláskeresés milyen sokba kerül stb. Igen sajnáltam de csak vigasztalni tudtam. Néhány napja levelet kaptam, sikerült állást találnia. Bár nem beszéltem meg vele idéznék a leveléből. Személytelenné tettem igy talán nem nagy vétek. De szeretném ha az olvasóim együtt örülnének velünk. :)
"...kedvezően alakultak a dolgaim álláskeresés ügyben. És végre elmondhatom:Sikerült!!!!...Nem hittem volna, hogy sikerül olyan állást találnom, amelyik valamelyest még a végzettségemnek is megfelel. De végre összejött! És lehet, hogy ehhez az Ön biztatása is hozzájárult."
Természetesen semmi közöm az álláshoz, kivéve ha van telepátiaszerűség akkor lehet, hogy az én kezem is benne van mert igen drukkoltam neki. :))
Örüljünk vele együtt. :)
Néhány hete egyik volt hallgatóm írt nekem eléggé elkeseredett hangú levelet, hogy sajnos nem talál állást, jövedelme nincsen, viszont az álláskeresés milyen sokba kerül stb. Igen sajnáltam de csak vigasztalni tudtam. Néhány napja levelet kaptam, sikerült állást találnia. Bár nem beszéltem meg vele idéznék a leveléből. Személytelenné tettem igy talán nem nagy vétek. De szeretném ha az olvasóim együtt örülnének velünk. :)
"...kedvezően alakultak a dolgaim álláskeresés ügyben. És végre elmondhatom:Sikerült!!!!...Nem hittem volna, hogy sikerül olyan állást találnom, amelyik valamelyest még a végzettségemnek is megfelel. De végre összejött! És lehet, hogy ehhez az Ön biztatása is hozzájárult."
Természetesen semmi közöm az álláshoz, kivéve ha van telepátiaszerűség akkor lehet, hogy az én kezem is benne van mert igen drukkoltam neki. :))
Örüljünk vele együtt. :)