Kicsit szellősebb a napom, 3-kor lesz órám, van egy kis időm, nosztalgiázok még egy kicsit. Tegnap ahogy ott üldögéltem a Battyányi téren szemben az egykori vásárcsarnokkal eszembe jutott Szalkai úr, akit mindenki csak így hívott annakidején.
A dolog ott kezdődik, hogy úgy jó 30 évvel ezelőtt itt az egyetemen a szükség úgy hozta, hogy kikényszerültem az illemhelyre. Odafelé kicsit sietősebb volt a dolgom de túljutván a kritikus ponton, már kissé ráérősen nyúltam a földön lapokban heverő Ezermester című újságért, hogy mi a csuda ez? Ami akkor még kis alakú volt, reklám egy szál sem volt benne és valamire használható is volt. Na nem csak arra amiért e szokatlan helyen futottunk össze (bár futásról csak az én esetemben beszélhetünk) hanem tényleg sok hasznos dolog és ötlet volt benne. Szóval lapozgatok, olvasgatok eléggé bele is feledkeztem, mondom milyen érdekes dolog, milyen hasznos ez az elektronika, milyen jó dolgokat lehet építeni.
Eléggé el nem ítélhető módon (bár a dugulásokat elhárító takarítónő lehet, hogy másképp gondolja) magammal hoztam és a szobámban tanulmányoztam tovább. Hazafelé útbaejtettem az Ezermester boltot ahol reményem volt rá, hogy tudok venni néhány alkatrészt első rádióm megépítéséhez. Hát ahhoz nem tudtam, de bagóért vettem egy halom un. glimm-lámpát (elegánsabb nevén parázsfény izzót) amit leggyakrabban egyébként fáziskereső ceruzákban lehet látni, és amivel megépítettem életem első multivibrátorát ami csak távoli rokona annak amire most tetszenek gondolni, és amikor órán megemlítem, hogy akkor most pár szót a multivibrátorokról, mindig van egy-két száj ami szolidan bár de mosolyra húzódik mindkét nemnél. Nem én lennék ha meg tudnám állni mosoly nélkül, igy aztán egyre zavartabban mosolygunk lassan az egész tankör. :) De eljön aztán az idő amikor megismerkedünk végre a monostabil-, bistabil-, és astabil multivibrátorral is. Hát ez utóbbit bütyköltem én össze a konyhaasztalon és bepárásodott szemmel néztem amint felváltva gyulladnak ki és alszanak el a lámpácskák. Így kezdődött. Innetől fogva elkezdtünk állva reggelizni, vacsorázni a mosogató pult mellett mert az asztalon mindig épült valami. Hol egy tapskapcsoló ami tapsra elhúzta a függönyt, hol egy telefonhangosító, hogy én is hallhassam a telefonbeszélgetéseket amiket feleségem folytatott egyébként kiváló anyósommal, ez utóbbi elég rövid idő múlva ki lett vonva a forgalomból, de építettem én sok hasznos dolgot, meg marhaságot is. :)
Az alkatrész ellátottságom eléggé változó volt. Jelentős forrásként szolgált egy TV csereakció, ahol új TV vétele esetén beszámították a régi készülékeket. Ezeket a nagy szakboltok eladták az Ezermester és egyéb barkácsboltoknak ahol én 300 forintét megvettem őket. Lakásunkat elborították a Tavasz, Kékes, Tisza, Duna stb. készülékek. Mindegyik egy aranybánya volt, bennük millió ellenállás, kondenzátor, elektroncsövek garmadája, tekercsek. Rajtaütésszerűen elfoglaltam a sufnit is, és a szétszedett készülékekből kikerült alkatrészeket ott vermeltem el, kicsit hasonlóan a hörcsögömhöz csak én nem a pofazacskómban hordtam be az alkatrészeket. Az antikváiumot rendszeresen bújtam, a majdnem a felszabadulásig visszamenőleg beszereztem a Rádiótechnikákat, Ezermestereket, szakkönyveket. Feleségem időnként próbált az 55 négyzetméterből egyre több négyzetmétert megtartani lakhatás céljaira de elég kis sikerrel. Már régen integrált áramköröket lehetett kapni de nekem nem volt szívem otthagyni egy elektroncső katalógust 1948-ból meg egy 1949-es Rádiótechnikát. A rokonság és munkatársak boldogan adták nekem régi készülékeiket. Egyébként azért volt ez a nagy tévégyűjtögetés mert akkor nem úgy volt, hogy bement az ember a boltba és azt mondta, hogy "kezitcsókolom kérek 3 darab BFY 33-as tranzisztort", ez csak közületeknek járt ki akik megrendelték az Elektromodulnál a Jászai Mari téren. Ez egyébként egy külkereskedelmi vállalat volt aki az ország s z ű k ö s valutakerete terhére hozott be külföldről alkatrészeket mint mondtam szigorúan csak közületeknek, azaz cégeknek, vállalatoknak. Magánszemélyeknek maradt az Ezermester bolt meg az akciós Kékes. Az Ezermester boltokban egyébként lehetett kapni un. Egység csomagot is. 20 Ft volt az ára nem lehetett tudni mi van benne. Hasonló mint a zsákbamacska. Otthon aztán izgalommal kibontotta az ember és felét egyből ki is dobta, a másik felét meg boldogan elvermelte. Így sikerült nekem egy alkalommal szert tennem kb. 30 darab vulkánfíber bőrönd fogantyúra amiből egyet felhasználtam 29 még megvan, valamint 30 darab Sokol rádió skálaüvegre és egy darab 8080-as mikroprocesszorra. Na ez volt az igazán nagy fogás! Boldogan hordtam körbe otthon és zokon esett, hogy feleségem nem volt igazán feldobódva a kiváló vételtől. Igaz azóta is türelmesen várakozik a fentemlített sufniban egy cukorkás zacskóban. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem a feleségemről van szó. :)
És végül további beszerzési forrást jelentett egy-egy pesti út alkalmával Szalkai úr „árudája” a Fő utcában...
De erről már csak legközelebb. :)
