Mint írtam, sokminden készült a Szalkai-féle tranzisztorokból, diódákból. Legemlékezetesebb a 70-es évek közepére esik.
Tudni kell azt, hogy éngem úgy vettek fel az egyetemre, hogy előtte elvittek egy évre katonának. Mi voltunk az úgynevezett előfelvételis katonák. Azután öt éven keresztül próbáltam rájönni vajon én miért, és például a mellettem ülő Sós Józsi miért nem? És a Nagy Attila miért védte Börgöndön hazánk légterét, Bene Imre meg miért hasalt mellettem a tehénszarban a nagy magyar Alföldön? Meg még néhányan, talán a tankör fele. Így hát 1967 szeptember elsején az éjféli órákban átléptem a hódmezővásárhelyi MN 4228-al jelölt gépkocsizó lövész ezred laktanyájának kapuját hogy 1968 augusztus 2-án civil ruhában elhagyhassam. Közben persze sokminden történt, de erről inkább egy más alkalommal. Most inkább azzal folytatnám, hogy mikor leszereltem nemsokkal később egy elegáns papírzsákban tartós használatra kaptam egy teljes katonai egyenruhát a hozzátartozó cubehőrrel mint pl. sisak, kulacs, étkészlet stb. Ja igen és egy önműködő Behívóparancsot amiben megvolt hová és hogyan kell (beöltözve) bevonulnom ha meghallanám, hogy mozgósítás van.
Köszönettel átvettem mindent és begórtam a... na nem a sufniba! Az már mint tudjuk foglalt volt, hanem a beépített szekrénybe.
Telt múlt az idő, mint egy alvó kém szorgos kis hangyaként építgettem a szocializmust, mikor egyszercsak küldönc jő, hogy másnap reggel 7-re vonuljak be egy bájos abaúji kisvároskába 10 napos kiképzésre. Oké, mondom, megyek. A katonaság komoly dolog onnan elkésni nem ajánlatos, fel kell ébrednem úgy fél 5 tájban, hogy vonattal be tudjak vonulni. Csakhát én akkor viszonylag fiatal házas voltam, igen jóízűen és mélyen tudtam aludni éjszakánként, attól tartottam a vekkerre nem fogok felébredni. Akkortájt nem voltak még olyan korszerű rádiós ébresztőórák amiket beállított az ember jó erős hangerőre és a beállított időben megszólalt a rádió. Persze csak ha az ember nem olyan adóra állította ami este még szólt, de éjszaka szüneteltek és csak 6-kor kapcsolták be az adást.:)
Na szóval, mondom én itt tenni kell valamit. Leültem, egy keveset gondolkodtam majd kezdetét vette az alkotó munka. Előkerült egy hangszóró, ami átmenetileg mikrofonként szolgált a vekker hangjának felfogására. Akadt egy-két tranzisztor, ellenállás miegymás egy erősítő összebütykölésére ami már meghúzott egy relét ami már kapcsolta is a rádiót meg ha már elektromos volt a kávéfőzőt is. Este 11-kor főpróba, tökéletesen működik minden. Ilyenkor a jól végzett munka örömével és az ébredés biztos tudatával tér nyugovóra az alkotó ember. Aztán egyszercsak arra ébred, hogy jó hangosan megszólal az éjszak sem szünetelő rádióműsor, és az ember katonásan dobbantva ugrik ki az ágyból mint azt annakidején Berbekár tizedes gyakoroltatta be vele Vásárhelyen reggelente mintegy tíz-tizenkétszer is elrendelve egymás után az ébresztőt. Tehát az ember egy álmos mosollyal nyugtázza a természet leigázását miközben frissen ugrik bele nadrágjába, amely meglepetésére majdnem valahol vesetájékon véget ér, középen mintegy 15 cm folytonossági hiányt okozva. Kicsire nem adunk mondom én és a tegnap esti bütykölésből a konyhaasztalon maradt dróttal már kötözöm is össze miközben tekintetem az órára téved: fél kettő. Te Úristen! Mi a fenétől indult ez be? Hát sokminden eszembe jut, de tény: a hangahatás megvolt mert egyébként mitől is remegett volna meg a hangszóró membránja, hogy elindítsa a jelek tobzódását frissen összetákolt alkalmi ketyerémben. Ilyenkor szoktam mondani hallgatóimnak, hogy zavaró tényező lépett fel. Ezután ujra nyugovóra tértünk és ha lehet még mélyebb álomba szenderültünk. 6 után pár perccel ébredtünk. Ez alkalommal fájdalom, de Trabival vonultam be, de ott voltam 7-re. De ez már egy másik történet. Egyszer majd elmesélem :)
P.S. Mellékelek egy fényképet azokból az időkből. Az ott a kezemben az bizony a a csapatzászló. Megsemmisülése, ellopása esetén feloszlatták volna az ezredet. Háát... :) Na, nem is merem kimondani mi fordult meg a fejünkben. :) Egyébként nem zászlótartó voltam, csak megtiszteltetés volt, hogy kezembe adták, mert kitüntettek. De ez is egy másik történet. :)
Majd egyszer elmesélem. Jó? :)
És akkor a fénykép:
