Mikor 6 után elindultam az egyetemről (órám volt 6-ig) már tudtam nagy bűnt fogok elkövetni. Akkor még kicsit ingadoztam ugyan de mikor befutott a 12-es busz az egyetemre szinte biztos voltam benne, hogy megteszem ha hazérek. Tudtam nem volna szabad, vissza kéne fogni magam, de egyre gyengült bennem az akarat a visszafogottságra, tudtam, elvesztem. Viszonylag nyugodtan tettem meg azt a néhány megállót a Cementpari Gépjavítóig, innen azonban immáron a 29-esen eltökéltségem egyre erősebb lett. Nem törődtem semmivel, sem családom lesújtó véleményével, a társadalom megvetésével, várható testi és lelki megpróbáltatásaimmal, eldöntöttem, ha odaérek nem hezitálok, keményen és gondolkodás nélkül vágok a dolgok közepébe. A Jezsuita Gimnáziumnál egy pillanatra ujra meginogtam, gondolatban visszatáncoltam, meghunyászkodva mondtam le eredeti tervemről. A buszról leszállva minden azon múlott merre fordulok: balra vagy jobbra. A csábító lehetőség elvakított, balra fordultam. Határozott léptekkel céloztam meg a Siegel Húsbolt avasi árudáját. Kialakult elképzelésem volt. Szemeim előtt megjelent egy majd' 3 ujjnyi császárhús jó vastag húsrétegekkel középen. Hozzá a feleségem által a házba hozott lila hagyma jó puha kenyérrel az egyetemi pékségből és egy doboz kellemes hőmérsékletű Arany hordó söröcske. Ja és előtte a magmaradt névnapi unicum. Belépve a húsboltba az ismerős hölgy eladóra bíztam magam. Félszavakból is értettük egymást, évek óta vásárolok náluk. Néhány kilóban ő is ludas amit magamon hordok, dehát nem hibáztatom. :) Egy pillanatig meginogtam, szinte a számon volt a darab hurka meg sütnivaló kolbász. Valahogy úgy lehettem mint Krisztus pilátus előtt. A kérdésre, hogy kit feszítsenek meg  Jézust-e vagy a gonoszt Barabást mindenki Barabást akart mondani mégis Jézust mondott, remélem jól emlékszem.
A hölgy kiválasztott egy szép nagy darab császárhúst majd némi tétovázás után egy másikat vett kézbe. A kést odaillesztette a széltől talán 3 centire majd rám nézett. Tekintetem talán egy leheletnyit rezdült, erre egy centivel arrébb rakta a kés élét persze nem a széle felé. Lehunyt szemmel bólintottam. Végül, hogy azért a hurka se bújjon össze sértődötten a kolbásszal megvettem őket is. Végülis most már úgyis mindegy, jó lesznek reggelire. :)

Itthon nekikészültem. Kezet mostam, megpucoltam egy nyeszlett lila hagymát, kevésnek találtam, megpucoltam egy nem lila hagymást is. Kikészítettem a dobozos sört, nemrégen eresztettük le a hűtőt, igalmatlanul hidegnek tűnt. Megittam a maradék névnapi unicumot, nem mintha nagy szükségem lett volna étvágygerjesztőre.:)
És elkezdődött egy jóízű bár kétségetelen nem egészséges falatozás. Sajnos kevés volt a lila hagyma, valahogy úgy voltam vele mint az orosz asszonyok az indiai és angol teával, keverték őket, hát én is kevertem, egy harapás innen, két harapás onnan.
Kellemes meglepetésként ért úgy a fele császárhús elfogyasztásakor a középső húsos réteget körülvevő aszpikos réteg, igazán pikáns és izgalmas ízhatásokkal lepte meg ízlelőbigyóimat. A sör hőmérséklete is emelkedett némiképp, hosszú és élvezetes slukkokkal fogyasztottam csakúgy a dobozból, ügyelve a kenyér a császárhús hagyma valamint a sör optimális arányaira. Egyre erősebb teltebb érzés vett erőt rajtam idővel, de ezek a fránya izlelőbigyók csak követelték maguknak az élvezetet. Végül talán 3-4 centis darab maradt a császárhus darabból, persze ez nem mond semmit, hát akkor mondom, ugy hogy ugy 10 %-a maradt meg.
Most meg itt állok a hatalmas lelkiismeretfurdalássa, de a jóllalkottság kellemes érzésével.:) Azért az utóbbi meghatározóbb hangulatom szempontjából. :)
Hétfőtől viszont lépnem kell, elkezdem a fogyókúrmat. :)