Morgómedve

Napok óta, de inkább már hónapok óta áll a  bál az Operában. Na persze most nem a puccos, ujgazdagoknak megrendezett "társasági" eseményről van szó amelyről egyik potentátunknak az a fergetegesen mélyenszántó gondololat jutott az eszébe mikor megkérdezték, hogy az emberek szeretnek boldogok lenni. Szóval most másról van szó. Nézem az m1 reggeli műsorát, V. I-ra készültem, ő a szombati riporter, őérte sem vagyok azért nagyon oda de azért elég lehangolóan hatott rám, hogy nem csak hétfőn van O. J. hanem ma is. Hát finoman szólva nem vagyok egy O. J. rajongó az biztos. Na mindegy. Szóval riport készül az Operaház szakszervezeti titkárával vagy elnökével, maradjunk annyiban, hogy az érdekvédelmi képviselőjével. O.J.-en látszik, hogy unja az egészet, nem tetszik neki ez az egész operaházi vircsaft, ami nem is sztrájk igazán, nem is csinálja magát nagyon össze a kulturális kormányzat, egyébként nekem is olyan operettsztrájk félének tűnik, legyen is meg ne is, sztrájkoljunk is de azért működjön a szinház is meg nem is. Tehát a vendég mondja a magáét, O.J. unatkozik és már a következő riportalanyra készül papírjait lapozgatva és tanulmányozva, pedig most jön a Híradó meg P. L. a maga sajátos anyáskodó és a lényeget ügyesen kerülgető időjós stílusával, reklámok, szóval O.J.-nak lenne ideje a papírjai nézegetésére akkor is, most viszont 3 perc után minden átmenet nélkül elköszön a vendégtől. A vendég láthatólag meglepődik, hogy a mondat közepén tessékelik ki a stúdióból, csalódottságát nem tudja palástolni, de ugy látszik ennyi jutott.

Hát mi a baj végülis ezzel az Operával? Elég vacak idő van, Mályinak annyi, azt hiszem lesz időm, hogy megírjam ahogy én látom ezt az Opera ügyet. Akit érdekel szerény véleményem nézzen majd visszal. :)
Kellemes hétvégét! :)