Egy órája még az éhhalál szélén voltam. Azóta megettem 2 főtt tojást és az élet kezd visszatérni tagjaimba. Ma reggel elkezdtem második hetemet is. Reggel mindjárt egy kávéval indítottam. Hát nem mondhatom, hogy a teltségérzés nagyon eluralta volna a már egy hete sanyargatott testemet. Nem mérem magam egyébként, majd csak a végén. Biztos vagyok a 4-5 kilóban, nem először csinálom végig.
Ez a hétfő nem egy könnyű nap. Tudom ma péntek van, de a receptem szerint hétfő mert pénteken kezdtem. Reggel ez a kávé magában, délre 2 főtt tojás meg spenót.
Mint már irtam a spenótot ki nem állhatom. A sóskát még csak-csak megettem ha anyám gyerekkoromban ezzel-azzal megkísérett. Én leginkább azt szerettem ha 1-2 forinttal növeltete sóskaevési kedvemet mert ezeket összerakosgattam és mikor együtt volt 3.60 akkor szünetben elszaladtam a Szövetkezetbe, az én falumban ez volt a bolt, és vettem 10 deka lógyulait. Jó száraz volt, akkor még volt idő a szikkasztásra, csak úgy bőrőstől nyomtam magamba az iskolába visszafelé menet. Egyrészt mert éhes voltam, másrészt meg imádtam, harmadrészt meg ha a többiek meglátják mind kunyerál majd egy-egy harapást. Az ötvenes évek végén jártunk, az ország millió gonddal küzdött, anyámék is egyébként, de a lógyulai fenséges volt. Mikor beleharapott az ember belül a darált húsok mint a vasreszelék a mágnesen apró szálakkal érzékeltették hogy a szünet csak ideiglenes, az evés másodperceken beklül folytatódni fog és vasreszelék ide vagy oda ez a darabka lókolbász perceken belül fel lessz zabálva. Érdekes, más gyerek nápolyit vett meg marmeládét (ami ugy nézett ki mindt a zsír, tömben volt és a boltos úgy hasított belőle), én meg lókolbászt.
Persze a mai lókolbászok vagy inkább lógyulaik meg sem közelítik az én lógyulaimat. Néhányszor próbálkoztam velük de feladtam. Reménytelen. A fogyasztói társadalom nem kedvez a lókolbásznak. Valmi nincsen ami azelőtt volt. Parasztkolbásszal fedezem ilyenirányú igényeimet, na nem holmi boltival. Biztos helyről veszem, igazán kellemes íze van. Most is van néhány pár a hűtőmben, mikor kinyitjuk percekig érezni még a jó fokhagymás illatot utána. Ma délelőtt kivételesen pár másodperccel tovább tartottam nyitva az ajtót. Élvezzettel szívtam be a kolbászilatot. Legutóbb egyébként Egerben egyik hallgatómmal beszélgettünk a kolbászokról, nemrégiben hozott kóstolóba egy darabot, kicsit vastagabb mint a szokásos kolbász de nem éri el a túrista szalámi vastagságát. Talán a diákcsemege lehet ilyen vastagságú. Visszatérve a kóstolóba kapott kolbászhoz igen finom az is, mint mondja a bátyjával csinálják. Természetesen én meg megkináltam az én parasztkolbászommal. Visszajelzésem még nincsen de gyanítom nem lesz róla rossz véelemény. :)
Hol is hagytam abba? Ja igen a spenót. Hát azt én nem eszem meg ma sem, inkább megpróbálok vacsorával ellenni a tojásaimmal. Azzal a kettővel amit lassan egy órája nyomtam be csak úgy állva, hogy stílszerű legyek mint a lovak. :)
Vacsorám viszont lukulluszi lesz. Grillezett sertéscomb salátával (miskolci vizben mosva) és gyümölcs. Isteni lesz, már igen várom. Még kb. 2 óra. :)
