Sajnos nem tudok aludni ami nem jó, de majd elmúlik. Talán az uszingálás segít majd ami a térdem miatt most átmenetileg szünetel. Így aztán megnéztem a videót ami a szombati ünnepségről szól. Nyugalom van, egyedül vagyok ébren, rá is érek, van időm odafigyelni arra is ami idáig elkerülte a figyelmemet. Például arra, hogy milyen jól válogatta össze Dr.Ormos Tamás kollégám a részeket. Benne van mindenból egy kicsi, a legfontosabb részek mindenképpen. Jó látni a várakozást az indulásra, tanúja lenni a csille és a rönk kigördülésének a Múzeum udvaráról. Öröm látni hallgatóinkat is szép és büszkén viselt egyenruháikban, valamint azt a hangulatot is ahogy "utolsó útjára" kísérik a relikviákat. Nem tudtam meghatottság nélkül végignézni az utolsó képeket sem mikor a Bányász Himnusz hangjai csendülnek fel és a csilletolók valamint az egyetem jelenlévő vezetői, köztük szerénységem is odaállhatott a fiatalok közé egy utolsó fényképezkedésre Samuval a miskolci csillével. Igen odaállhatott mert az érdem az övéké igazán. Ők tolták a csillét és a rönköt hegynek fel, völgynek le, hogy hitet tegyenek valami mellett ami materiálisan nem megfogható, csak a lelkekben található meg. Olyan valami ez amitől ember lesz az ember. Az az ember aki tiszteli és szereti múltját az már nem él gyökértelenül a világban, azt már nem sodorják el a viharok, ha nehezen is de állni fogják az élet megpróbáltatásait. És a mi hallgatóink, és a mi szóba több intézmény hallgatóit is beleértem, lelkébe mélyen beleivódott az ősi Alma Máter iránti szeretet és tisztelet. Hát ennek bizonyítéka ez az augusztusi csille- és rönktolás is. Immáron sokadszor szeretném megköszönni az anyagi- és egyéb javakat amivel sokan támogatták őket. 80 körül vannak azok a támogatók akik pénzzel segítettek. Cégek, magánszemélyek. És sokan egyéb segítséggel ami szintén nagyon jól jött. És nem utolsó sorban a szeretetükkel. Mert ezt is érezhették az út során. Nélkülük ez nem lett volna egy jó hangulatú "megmozdulás". Tudom a hallgatók mindig hálával fognak gondolni Rájuk. És én is, aki az első levelemet megírtam, hogy segítséget kérjek a számukra. Örülök, hogy én is szerény közreműködője lehettem a most már tényleg lezárult csille- és rönktolásnak. Sok új barátot is szereztem Sopronból, Dunaújvárosból, ennek is örülök. Életem egyik olyan eseménye volt ez amire mindig örömmel fogok emlékezni, és büszke leszek rá, hogy én is benne voltam, én is részese lehettem. És nagyon büszke leszek ezekre a fiatal emberekre is, akik közül hálistennek néhányat tanítványomnak is mondhatok. (Sajnos nem tudom tördelni, pedig eddig tudtam, belátom így kicsit tömény.)
Néhány utolsó gondolat a csille- és rönktolásról
2006.10.19. 03:17 Morgó Medve
Szólj hozzá!
Címkék: Hagyományok
A bejegyzés trackback címe:
https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr545181286
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.