Azért van valami fejlődés ebben a fogyókúrában még ha az eredmények nem is falrengetőek.
Tegnap egy rendezvényen voltam, a rendezők látván milyen jó étvággyal fogyasztottam el szolíd ebédemet, illetve annak második részét megkérdezték nem ennék-e még egyet? Ki van fizetve - mondják.
A tudatosság a fogyásról még nem túl mélyen gyökeredzik lelkemben, hamarább megméretem a fejhúst is a húsboltban mint ahogy eszembe jutna, hogy hiszen én fogyókúrázom. Szóval a tudat, hogy nekem fogyni kell elég felszínesen van (még) jelen gondolkodásomban. Így természetesen mondtam, hogy hát nem laktam jól, szivesen lenyomnék még egyet. A gyors elhatározást tett követte, percek múlva újra ott illatozott előttem az újabb adag magyaros szűzérme szinte papírvékonyságú rósejbnivel. Aztán ha az ember megindult a lejtőn a plussz palacsintának sem tud már ellenállni most már úgyis minden mindegy alapon.:)
Ezután jön aztán a véget nem érő lelkiismeretfurdalás mert megint sokat zabáltam. Végülis azzal javítottam a helyzeten, hogy este nem vacsoráztam. Két étkezésre elosztva sem volt olyan nagyon diétás ez a tegnap napom, de így azért jobban megbocsátható. Tehát van fejlődés, ha még csípőből nem is utasítom vissza az evés lehetőségét, legalább lelkiismeretfurdalásom van utána. :) Hát ez is valami. :)