Ahogy igértem korábban itt a Morgóban, tegnap megnéztem megvan-e még az uszoda. Köszönöni szépen, megvan. A télhez képest nehezedtek a viszonyaim, azelőtt egy busszal háztól-házig szállított az MVK ZRt. a mi kis miskolci utaztató cégünk, most ez csak 2 busszal oldható meg. Hiába, divat a reform, megreformálták hát a közlekedést is. Egyébként kibirható a dolog.
Az uszodában minden változatlan. A szimpatikus új vezető aki már nem annyira új, tegnap is gyakran körülnézett a medencék környékén. Új testnevelő tanárnő jelent meg a színen, idáig csak Berci bácsit láttam, ja bocsánat volt még egy, szintén egy nő. Érdekes milyen különbségek vannak oktatási módszerek között is. A régebben látott végig beszélte vagy inkább kiabálta az egész testnevelő órát, ez a mostani meg leült egy székbe, sokáig észre sem vettem, hogy ő most uszást oktat, azt hittem valami unatkozó anyuka aki várja, hogy csemetéje végezzen. Bár az is igaz, hogy ennek az utóbbinak csak néhány tanítványa volt, amannak meg egy egész gimnáziumi leányosztály.
Mint ahogy azt sem vettem észre, hogy a mellettem uszingáló idősebb hölgy is a tanítványok közé tartozik. Azt is csak akkor vettem észre mikor kapott egy műanyagból készült valamit, itt deszkának mondták, hogy feküdjön hasra kinyújtott karral tartsa maga előtt és csak a lábfejeit mozgatva haladjon előre. Na persze csalóka volt a hölgy, mert szemén egy sötét úszó szemüveget hordott ami azt a látszatot is kelthette, hogy valami profi úszó aki csak azért nem hasítja a vizet mellettem százhússzal mert most olyan kedve van. Jobban megnézve azonban - főleg azután, hogy megkapta a feladatot - leginkább egy bájos kis vakondra emlékeztetett aki kitévedt a napvilágra és úgy gondolta, az a biztos ha mindenkire mosolyog amíg visszatalál a biztonságos földalatti vájatokba vakond anyuci mellé.
Egyébként egyhangúan uszingáltam, fejben meg számoltam mennyit úsztam már le. Még véletlenül sem szerettem volna egyel többet sem úszni mint amennyit magamnak tavaly télen kiszabtam. Az úszás egyhangúságába csak az hozott némi változatosságot, hogy úgy fél 9 tájban megjelent egy csomó óvódáskorú gyerek, akik szerencsére hozták magukkal anyukájukat is, igy egy darabig elfoglaltságot adott az anyukák tanulmányozása is. Volt néhány apuka is, sőt egy túlsúlyos nagyapa is akin azért látszott, hogy még futó ötletként sem merült fel benne, hogy ráférne őrá is egy kis uszingálás. Valami zacskóból nassolgatott a sok anyuka között.
Egy idő után elvonultak a hátsó medencék felé, Ezután én is hamarosan kisétáltam a vízből azzal a jóleső tudattal, hogy ma is tettem valamit az egészségemért. Már csak a Siegel féle húskereskedés mellett kell úgy elmennem hazafelé menet, hogy meg se forduljon fejemben a paprikás fejhús mint a kefir és a hungarocell alternatívája. Hát nem lesz könnyű, az biztos.:)
