Hat év után újra el tudok menni az egyetemi gulyáspartira. Idáig azért nem tudtam, mert mindig ilyenkor van Selmecbányán a Szalamander, ami ugye mint tudjuk a selmeci hagyogyámányok ápolásának legjelentősebb eseménye. Ilyenkor mikor besötétedik a közel 400 fős magyar delegáció csatlakozik a környező országok bányászaihoz, kohászaihoz és erdészeihez és a menet végigvonul Selmec fő utcáján, majd a Szentháromság téren eléneklik a bányász-, kohász- és erdészt himnuszt. A nagy esemény ezzel persze nem zárul le. Ilyenkor szállják meg a vendégek a kocsmákat, vendéglőket, hogy a híres selmeci specialitásból a vágott sörből néhány korsóval elfogyasszanak vidám nótázás közben.
A korábbi években én is részt vettem ezeken a Szalamandereken egy-egy autóbusznyi bányász-kohász hallgatóval. Idén viszont nélkülem indult el a busz a bányász koli elől. Amit végülis nem bánok, mert ma találkozhatom sok olyan nyugdíjas kollégával akikkkel leginkább csak itt lehet találkozni. De ne rohanjunk annyira előre. Szóval a fiatalok az OMBKE delegációval és nagyon sok egyénileg érkezett korábban végzett kollégával felvonulnak, de előtte szokás szerint megkoszorúzzák a professzor-sírokat a temetőben és a Honvéd szobrot is az Óvárban. Aminek a helyreállítását anyagilag is támogatták a magyar bányászok és kohászok. Másnap az idősebbek hazautaznak, a hallgatók pedig még maradnak vasárnap délig. Most megnéztem, jól emlékszem, valóban írtam tavaly a erről az eseményről talán érdemes átfutni. Megjelöltem, erre a linkre kattintva előjön a tavalyi írásom.
http://morgomedve.blog.hu/media/image/200709/
Aztán jobb oldalt a "Hagyományok" fejezetet kikeresve a kategóriák közül, további leírásokat is lelhet Selmecről a kedves Morgómedve olvasó.
Idén tehát Selmec nélkülem ünnepel. Én meg ugy 11 felé fogom magam, illendő ruházatban elindulok az egyetemre, hogy elfogyasszak néhány adag gulyást (szokott jutni), majd jóféle borsodi söröcskével öblítsem le és közben jókat beszélgessek egykori kollégákkal. Például K. S.-val aki majdnem harminc évig hurcolt hallgatóimmal együtt tanulmányi kirándulásokra az egyetemi autóbusszal és nagyon sok közös élményünk van. Vagy S. P. bátyámmal aki a pénzügyi osztályt igazgatta az "ánti" időkben, és mindig mindenre rögtön tudta a megoldást. Akkor is amikor úgy látszott nagyon nehéz helyzetből kell kimászni. Akit néhány hete láttam az egyetemen, szinte nem változott semmit, pedig jó 20 éve már, hogy nyugdíjba ment. Aztán az asszonyokkal akik a tanszéki vállalkozási tevékenységeink adminisztrálásában segítették a munkámat. 2 év múlva lesz 30 éve, hogy csinálom a tanszéken. Beszélni akkor is szeretettem, jo sok történetet elmeséltem csak úgy az ajtóban állva, mert hát az ember ugye mindjárt megy, csak még ezt elmeséli, és mindig újabb történetbe kezd.
Hát ha az időjárás kegyes lesz hozzánk kellemes esemény lesz ez. Minden megvan hozzá: egy kiváló gulyás, jó hideg sör és a kellemes társaság is.:)
