Hát ez is megvolt. Itthon vagyok újra. Hátra van még a balatongyöröki konferencia. Kicsit fáradok már, de azért még bírom.:) Sok meglepetéssel nem szolgált ez a kiruccanás, 2 évente szoktunk menni, letelt a 2 év, elindultunk ismét. Úgy látom az időjárás nem tudja abbahagyni a nyarat, gyönyörűszép időben utaztunk és ez meg is maradt mindvégig. Ami különösen jól jött a szerda esti kerti partin ami a szabadban volt és 2 éve nagyon fáztunk. Igaz akkor téli kabátot sem vittem mint most, hálaistennek most azonban feleslegesen. Akkor úgy rohantuk meg az első buszt mikor indult vissza a szállodába, mint a Titanicon rohanhatták meg annak idején a mentőcsónakokat. Igaz, most is hamar megtelt, de inkább azért mert jóllaktunk, szomjasak sem voltunk már, az idő is eljárt, vágytunk már vissza a hotelbe. Ami ugyanaz volt mint 2 éve, a Hotel Motyl. Kellemes hely ez a Motyl, volt egy erkély is, az apróbb szünetekben jól esett olvasgatni a nyárvégi napsugaraktól simogatva.
Jól tartottak bennünket. Kedden este egy fogadáson üdvözölhettük a régi ismerősöket, szerdán este volt a kerti parti, csütörtökön pedig egy ünnepi vacsora. A vacsora előtt egy fiatalokból álló színtársulat (4 fiú, 4 lány) egy zenés-táncos műsorral lepett meg bennünket. Ahogy kivettem jobbára vicces dalokat adtak elő, amit a dalokhoz illő mozgással és tánccal tettek szebbé és látványosabbá.
Itt a vacsorán is és az egész konferencián is azért látszott, hogy Lengyelországban még elég jelentős tényező a bányászat, nem úgy mint nálunk. Szponzorokban nem lehetett hiány. Miután megvacsoráztunk két hatalmas asztalt teleraktak még mindenféle hideg ételekkel, mint állófogadásokon szokás. Én a sült malackát részesítettem előnyben jófajta toros káposztával amibe a séf bőven rakott apró húsokat is. Mikor felfedeztem egy tálcán egy hal maradékait (a fejéből és a farkából már nem lehetett eldönteni mi lehetett, talán kecsege, fogas esetleg csuka) már késő volt, egy harapást sem tudtam enni belőle.
Kaptunk konferencia ajándékot is ami most kissé szokatlan ajándék volt. Mi éveken keresztül táskákat kaptunk, most ezt is sikerült űberolni. Egy igen jó kis - kerekeken gördülő - bőrönd volt az ajándék. Mikor odaértünk a recepciónál láttunk mi bőröndöket, azt hittük a fiúk ebben hozták a sok cuccot Krakkóból ami a konferenciához kell. De amikor néhány perc alatt bőröndhegyek keletkeztek már tudtuk, hogy ebből mi is fogunk kapni. Így is lett. Kaptam is egy szép sötét színűt, ami azért kihangsúlyozandó mert kaphattam volna rózsaszínűt is. Kicsit meg is ijesztett bennünket a dolog mert négyen voltunk a kocsiban, bőrönd volt eddig is elég, nem tudtuk hogy viszünk haza még 4 bőröndöt. De megoldottuk. Ha meg eltévedtünk volna hazafelé csak rápillantottunk volna a bőröndön lévő iránytűre - mert az is van rajta - és már irányba is állhattunk volna. Kicsit szokatlan dolog ez az iránytű de ezután majd ezzel a bőrönddel járjuk az erdőket, csak rápillantunk és már haza is találunk. Igaz kicsit nehéz lesz de a biztonság a legfontosabb. Bár azért nagyon nem bíznám rá magam mert az iránytűk csak úgy nagyjából mutattak azonos irányba pedig a bőröndök egymás mellett voltak. Végül is megoldottuk. Kettő a csomagtartóban volt (bőrönd a bőröndben) az egyik elől lábnál elfért, a másik meg hátul kettőnk között volt. Olyan jó volt rákönyökölni, lehet hogy elvisszük Balatongyörökre is. Meg mindenhová ahová majd megyünk. :)
Az előadások vagy angolul vagy lengyelül folytak (kivéve egy-két cseh nyelvűt). A vendéglátók úgy csoportosították az előadásokat, hogy egymás mellé kerültek az angol nyelvűek, így a külföldieknek időnként alkalmuk nyílott egy kis kikapcsolódásra, sétára is. Ami jó dolog volt mert így jutottunk el a városba. Egy kicsit sétáltunk és mentünk vissza. Lengyelország nem olcsó nekünk, nem is vettem semmit.
Még néhány szót a barátságról. A hagyományos lengyel-magyar barátságot most is éreztük bárhová mentünk. A városban is ahová leruccantunk egy rövid időre, az étteremben és a hotelben és természetesen a kollégák részéről is. Aki tudott pár szót magyarul elővette, mi is sűrűn használtuk azt a néhány lengyel szót amit ismertünk. Összességében elmondhatom, hogy nagyon jó volt, mint mindig.
És akkor ezek után vessünk egy pillantást a képekre. Mindhárom a szerda esti szabadtéri vacsorán készült.
Ezen a résztvevők egy része látható vacsora közben (vagy után).
Itt a tűz mellett zajlott az élet, mi egy kicsit távolabb beszélgettünk erdélyi barátainkkal meg aki odajött hozzánk.
Itt pedig a zenekar látszik akik elég vegyez zenét játszottak de viszont jól emelték az est hangulatát. Mindkét kép akkor készült amikor kis szünet állott be a mulatozásban.
