Az egyetemen most folynak a balekoktatások, az elsősök serényen teljesítgetik a felsőbb évesektől kapott feladatokat. Múltkor is bejött két hallgató a szobámba, már nem is emlékszem mit kért az egyik, biztos könnyen teljesíthető volt ha ennyire nem emlékszem. Amiért megemlítem az az, hogy vele volt egy másik is, nyakában lógott láncon egy kb. egy-másfél kilós bányász jelvény. Itt pickhammernek hívják a hallgatók, de szerintem ez nem az, de nem érdekes. Kérdezem meddig kell hordani? Azt mondja hogy egy hónapig. Hát nem irigylem. Persze egy kívülálló ezen elszörnyülködik, főleg ha már elmúlt 20 éves, de ezek a hallgatók itt sokkal jobban  élvezik ezt a hagyományápolást mint hogy zokon vegyék a dolgot.

Azért vannak kellemesebb balekfeladatok is. Például az határozottan tetszett tavaly amikor az egyik azt kapta feladatul, hogy jöjjön fel hozzám, hozzon magával zsírt, kenyeret, hagymát és velem együtt egyen zsíros kenyeret. Természetesen én is benéztem a hűtőbe, teljesen véletlenül találtam is - ha jól emlékszem - néhány sós heringet. Előző nap voltam a Cora-ban, elővettem gyorsan. Egészen szépen megterítettük a kávézó asztalt. Vagy például az is sokkal jobb amikor a lányok azt a feladatot kapják, hogy süssenek nekem palacsintát. A figyelmesebbje előzőleg feljön és megkérdezi mit szeretnék a palacsintába, mit tegyen bele? Ami nagyon rendes dolog, bár nekem majdnem teljesen mindegy, én mindent felfalok úgy 11 tájban.:) De volt már úgy, hogy mire óráról megjöttem ott várt az asztalomon egy alufóliával letakarva egy csomó palacsinta. Mint kiderült pontosan 10 darab volt a tányéron. Három órám volt, 11 felé járt akkor is, már nagyon éhes voltam. Úgy eltüntettem 5 darabot, hogy eszembe sem jutott, hogy momentán 2 hetes fogyókúrámat tartom. Ezután megkínáltam szobatársamat is, aztán a maradék kettőt is lenyomtam most már minden mindegy alapon. Mit mondjak? Ezek jó balekfeladatok voltak. Azért nem mind ilyen.

Tavaly például kosaraznom kellett az egyikkel. A nehézségek már ott elkezdődtek, hogy nekem nincsenek tornacuccaim. Az ifjú kolléga viszont szerette volna ha nem melegítőben vagy ilyesmiben kosarazunk. Legyőztem hát gátlásaimat és előkerestem egy néhány éve beszerzett rövid nadrágot és egy fekete pólót és lementünk a sportpályára. Úgy tudtam, hogy az öltözőben át lehet öltözni, de a takarítónő nem tudta a dolgot sehová beilleszteni (nem óra volt, nem is sportverseny) így aztán a pálya mellett öltöztünk be és kezdetét vette a kosár óra. A dolgot videón kellett rögzíteni ami meg is történt. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy kíváncsi lennék vajon mi lett a sorsa ennek a felvételnek, hányan és kik láthatták?:)

Persze mindenhez hozzá lehet szokni. Idén például egyszer már voltam kosarazni és még egyszer el kell mennem. Ha így halad a dolog lassan meg fogja érni beruháznom egy tornacipőre, meg rendes torna cuccra. Ami hátravan az kicsit izgalmasabb, mert a múltkori fiatal emberrel és egy ifjú hölggyel kell majd kosaraznom ami azért egy kicsit zavarba hoz engem. De azt szoktam mondani, hogy a balekfeladat szent dolog, ha kérnek csinálni kell.  Még ha neki is kell vetkőznöm a dolognak akkor is.

Tegnap például a bányász himnuszt fordítottam oroszra, amit aztán egyik hallgató megtanul majd. Miután nem tanult oroszt szép feladat lesz ez is. Mikor először meghallottam kicsit morogtam, hogy miket nem találnak ki ezek a felsősök, de már akkor tudtam, hogy a kért időpontra megleszek. Meg is lettem, tegnap elküldtem. Nem azért mondom, de egész jó lett.

Sajnos az idén nincsenek palacsinta hegyek. Krémes az volt. Igaz, ez elég érdekesen alakult. Jöttem óráról és látom, hogy a szobám előtt vagy annak közelében áll 2 lány, kezükben valami süteményfélével. Előző nap már voltak nálam, a feladatot teljesítettük és akkorra ígérték, hogy visszajönnek egy igazolásért. Éppen mentek volna be a szomszéd szobába, de én már messziről mondtam, hogy nem jó szobába mennek, és már terelgettem is őket befelé az én szobámba. Persze  már terítettem meg, már vettem elő az evőeszközöket, hogy minél kulturáltabban de főleg minél hamarább  pusztíthassuk el a 3 darab francia krémest. Már a lányok messze jártak mikor eszembe jutott mi van ha nem is nekem kellett volna hozniuk hanem a szomszéd szobában dolgozó kollégának? Hát sok választásuk nem volt, ahogy én beterelgettem őket magamhoz annak tényleg nem lehetett ellenállni. Átballagtam hát a szomszédba, megkérdeztem a kollégát ő mit tud a dologról? Erősködött, hogy a lányok nekem szánták a krémeseket de még ma sem vagyok ebben teljesen biztos. Mindenestre a lelkiismeret furdalásomat csökkentette, hogy végül is kettőt ők ettek meg, és ha úgy adódik a büfében vehetnek még 3 krémest, most már annak átadva akinek eredetileg szánták.

Idáig jutottam az írással amikor eszembe jutott egy nagyon régi történet. Elsős voltam amikor a városból jövet úgy döntöttem, hogy a Petneházi bérházaknál lévő "Vörös rák"-ban eszem egy pirított májat. Nagyon finoman készítették, sok hagymával, kicsit csípősen. Egy megállóval előtte sokan szálltak fel, úgy gondoltam felállok a helyemről, hogy a következő megállóban nehogy fenn ragadjak a buszon. Éppen állok fel amikor Terplán professzor száll fel a buszra. Ahogy jött felfelé engem jobb kezével barátságosan visszanyomott azzal, hogy "Köszönöm, maradjon csak fiam, nem ülök le." Én meglepetésemben visszahuppantam és természetesen meg sem mertem mozdulni az egyetemig. Akkor én már jól ismertem a professzor urat, ő tartotta a Géptan előadásokat az egyetem legnagyobb előadójában, még a nevével is olyan igazi professzoros volt: Terplán Zénó. Falusi suttyó gyerekként csak csodáltam, igazi professzort én itt Miskolcon láttam először. Ráadásul még ilyen neve is volt. Na szóval teljesen el voltam ájulva a professzor úrtól. Most mondjam neki, hogy már bocsánat de én nem a helyemet akartam átadni, hanem le akarok szállni? Természetesen nem szálltam le a következő megállónál, mentem végig az egyetemig. Hát valahogy így lehettek a lányok is. Ha nem is nekem volt szánva a krémes nem volt mit tenni jönni és enni kellett.:) 

Egyébként az újabb kosarazásra valószínűleg ezen a héten kerül sor. Jók ezek a kosarazások de valaki hozhatna már egy kis palacsintát is.:))