HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Egy nagyon régi történet a szinkron tolmácsolásról

2010.09.27. 14:50 Morgó Medve

Az utóbbi időben sok szó esett itt a nyelvtanulásról, nyelvtudásról. Folytassuk hát a témát kissé könnyedebb formában. A dolog 1972 kora őszén  történt, akkor amikor az utolsó évemet kezdtem az egyetemen. A dátumból ítélve közvetlenül a tanév elején, az első héten lehetett. Ekkor került sor a Bányamérnöki Kar hallgatói által szervezett Nemzetközi Tudományos Diákköri Konferenciára. A dolog valóban nemzetközi volt, ha jól emlékszem voltak majdnem minden szocialista országból, de voltak a Német Szövetségi Köztársaságból, Angliából és Olaszországból is.

Pénzben nem szűkölködtünk, a bányavállalatok jelentős pénzekkel támogatták a konferenciát. Jól emlékszem, hogy Bese Vilmos,  isten nyugosztalja, aki akkor a MOL vezérigazgató helyettese volt 50 ezer forintot adott a konferencia kiadásaira. Gondoljuk el, mekkora pénz volt ez akkor. Jutott tehát minőségi papírra nyomtatott díszes kivitelű meghívóhra, díszes mappára a konferencia elnevezésével, tollra és természetesen kulturális programokra, fogadásokra és egyéb kiadásokra is. És természetesen a legmodernebb tolmács berendezésre, amit akkortájt szereltek be a II-es előadóba.

Talán futotta volna még szinkrontolmácsokra is de mi már erre nem akartunk költeni, úgy gondoltuk ezt megoldjuk magunk. Meg is oldottuk. A német és angol nyelvet felvállalták a H. lányok Pécsről, akik végzős bölcsészként tanulták ezeket a nyelveket. A franciát egyik társunk kedvese vállalta, aki francia szakos egyetemista volt valamelyik egyetemen. Az oroszt pedig - ami azért elég nagy magabiztosságra vall - én vállaltam el. Mert hát én nem bölcsész voltam hanem egy műszakis hallgató aki csupán lelkesedésből tanulgatott oroszul.

Az érkezőket kollégiumban szállásoltuk el aztán az érkezés másnapján kezdetét is vette a konferencia. Az egyetem és a kar vezetése is magáénak tekintette a rendezvényt, a legmagasabb szinten képviseltették magukat a megnyitón. Meg is érdemeltük, mert hazai Tudományos Diákköri Konferenciára minden évben sor került az egyetemeken, még országos szinten is, de nemzetközi a miénk volt az eső.

A plenáris előadások fordítását még elég könnyedén vettük. Mi fent a tolmácsfülkékben - egymástól elszigetelve - hallgattuk az előadókat és rögtön fordítottuk is a mikrofonba, amit a résztvevők hordozható vevőkészülékeken hallgattak. Ezek olyan jó irodalmi szövegek voltak, minden szinkrontolmács ilyenekről álmodik.  A mélyvíz délután volt amikor a külföldi előadók számoltak be kutatási tevékenységükről. Sorra léptek az emelvényre a német, csehszlovák, olasz, bolgár előadók, mi meg derekasan küzdöttünk a tudomány legkülönfélébb területeiről szóló szakszavakkal. Egyszer szivattyúkról, másszor villanymotorokról szóltak az előadások, de volt ott kőzetmechanika és geológia is bőven. Sajnos az ábrák sem sokat segítettek mert mire az egyik lány lefordította a német előadó szövegét magyarra addigra az előadó már újabb diára váltott és én hiába néztem volna onnan az adatokat és a diagramokat már sehol nem voltak.  Így aztán elég nehéz dolgunk volt, de küzdöttünk derekasan.

Én az egyik angol fiú előadásánál sokalltam be. Szép szál magas fiú volt, optikai feszültségvizsgálattal foglalkozott. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy ha egy műanyag szerszámmal próbálunk forgácsolni a szerszámon optikai módon láthatók lesznek a feszültségeloszlások és feszültségcsúcsok. Fordítottam én lelkesen de egyszer csak elveszítettem a fonalat. Mert az ember gondolkozik, hogy tudná lefordítani, közben megy az előadás, az angol tolmács fordítja magyarra, ábra már sehol, az ember ilyenkor elérkezik egy olyan állapotba hogy se előre se hátra. Leáll a fordítással teljesen, feladja. Közben azon gondolkodik, hogy mi legyen? Eközben a fülhallgatókból nem hallatszik semmi, az oroszul értők tekingetnek hátrafelé, hogy mi van, élek-e még? Én meg csak jártatom az agyam, hogy most mi a fenét csináljak? A csend egyre sűrűbb lesz, a hátra tekingetők egyre kérdőbben néznek az emberre és akkor azt éreztem, hogy most a legfontosabb, hogy beszéljek. Mindegy hogy mit, csak mondjak valamit mert ennél a kínos csendnél semmi sem rosszabb. És akkor bejelentettem, hogy sajnos elveszítettem a fonalat, ezt az előadást már nem fordítom tovább viszont vicceket fogok mesélni. Csupán arra kértem a résztvevőket hogy a poén elhangzása után őrizzék meg nyugalmukat és viszonylag szolíd mosollyal nyugtázzák a vicceimet. Én balga, azt hittem egy jó viccet meg lehet állni nevetés nélkül. Hát kedves olvasóim nem lehet. Természetesen mindenki kíváncsi volt mi a vidámság oka a keleti blokkban. Csehek, szlovákok, NDK-sok, bolgárok lengyelek és szerbek nevettek a viccen amit elmeséltem. Ez volt az a pillanat amikor aztán végképp elnémult az orosz csatorna, én meg lapítottam a következő előadás kezdetéig. Hát ez is az oka, hogy azóta sem vágyom szinkronfordítói babérokra. Ha vállalkozom is ilyesmire akkor csak úgy ha minden mondat után időt hagynak a fordításra.

Aztán néhány nap alatt lementek az előadások és elindultunk egy országjáró kirándulásra. Mi akik szerveztük és végigcsináltuk az egészet és a külföldi vendégek. Én már a pontos útvonalra nem emlékszem de megfordultunk Visegrádon és Leányfalun is. És természetesen Pesten. Megmutattuk a vendégeknek a fővárosunkat és megebédeltettük őket a patinás étteremben a Pilvaxban. Persze mi is ott ettünk, életemben először és utoljára. Visegrádon felmentünk a Fellegvárba, Leányfalun aludtunk a Bányász Szakszervezet gyermeküdülőjében. Igaz az ágyak kissé rövidnek bizonyultak, különösen Peter Dunn barátunk számára aki biztos volt vagy 190 centiméter. Viszont a szoba volt vagy 70 személyes így nagyon nem érezte senki magányosnak magát. Én nem először voltam ebben a szobában, vagy ahogy ott nevezték pavilonban. Gyerekkoromban nyaraltam már én ebben az üdülőben. Volt velem egy angol társalgási zsebkönyv is, jól szórakoztunk azon, hogy vadabbnál vadabb előre gyártott mondatokat olvastam fel az angol fiúknak. Megtapasztalhattuk, hogy milyen színvonalas beszélgetést lehet lefolytatni bármely nyelvkönyv első két leckéjének ismeretében, ha az ember megfelelően váltogatja a kérdő és kijelentő mondatokat és időnként csodálkozva teszi fel a kérdést és a válasz során sem fukarkodik a mimika adta kommunikációs lehetőségekkel. Én akkoriban még elég gyatrán tudtam angolul, de dőltünk a nevetéstől amikor Peter Dunn barátommal tartalmas beszélgetést folytattunk a Báti-Véges Angol nyelvkönyvének első leckéje alapján. Kicsit hasonlóan ahhoz amikor egyszer valami színész elszavalta a pesti telefonkönyv néhány oldalát.

Szóval vidám élet folyt abban a pár napban. A pénzzel sem kellett fukarkodnunk. Még az utolsó nap sem amikor már kikísértünk mindenkit. Kit Ferihegyre, kit a Nyugati- vagy Keleti pályaudvarra. Aztán mikor mindenki elment azonmód fáradtan, kissé megviselten benyomultunk a Keleti pályaudvar - akkor még első osztályúnak minősülő - exkluzív éttermébe. A pincérek mikor megláttuk bennünket rémülten rohantak elénk, hogy nehogy már rontsuk az üzletmenetet enyhén szakadt külsőnkkel. De amikor a főszervező társunk szerényen megjegyezte, hogy mindenki azt és annyit eszik amennyit akar, a főpincér mindjárt lelkesebben csapkodta a szalvétájával az egyébként is makulátlan asztalterítőket, hogy csak tessék tessék uraim, foglaljanak helyet. És mi helyet foglaltunk és ettünk és ittunk aztán megint ettünk és megint ittunk és nagyon jól éreztük magunkat. A jól végzett munka öröme hatalmasodott el rajtunk. Meg na persze az elfogyasztott italmennyiség is. Néhány óra múltán virágos hangulatban ballagtunk ki a külső vágányokhoz, mert a miskolci vonatok már akkor is onnan indultak.

Mindezek után bőséges képanyaggal illusztrálnám az elmondottakat:

 

Az első sorban bal szélen áll a német nyelvi tolmács, sajnos a nevére már nem emlékszem. Közte és a dohányzó nyugatnémet fiatalember között egy magyar hallgató áll, Stipi barátunk. Középen - vállán egy tarisznyával - a főszervező évfolyamtársam, mellette hátrafordulva a cseh vendég táskával, majd következik nyakkendőben és zakóban a másik cseh vendég, jobb szélén pedig Zsuzsa aki az angol nyelvű fordítást végezte. Ők testvérek voltak egyik hallgatótársunk testvérei. Bal szélen sötét szemüvegben azt hiszem a másik fiú áll Nyugat-Németországból.

Bal szélen megint a cseh vendég van, középen hátul dzsekiben a német nyelvi tolmács, az a magas fiatalember pedig Peter Dunn, az egyik angol hallgató. A többiek fogadó magyar egyetemisták.

Itt Zsuzsa és a bolgár vendég látható, gondolom valami útikönyvet bogarásznak.

Itt Zsuzsa, az angolos látható a nyugatnémet résztvevővel.

Az olasz fiú (balra) egy hazai vendéglátóval,  tőle jobbra megint a cseh fiú.

Balra az angol, jobbra a bolgár vendég. Leányfalun vannak a pavilon előtt.

A nagyra nőtt angol fiú akinek előadásába beletört a bicskám.

A két cseh között állóra sem emlékszem. Középen és balra egy-egy magyar társunk van. Közöttük az olasz fiú áll.

Balra az olasz fiú ül, középen a bolgár, a jobb szélen pedig Atyus a magyar szerevezők részéről, aki nekem igen jó barátom.

Még egy csoportkép. A másik angol Zsuzsa felett van.

Ezek a képek pedig ebéd után készültek.

Itt újabb magyar arcok is feltűntek.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Egyetem Fiatalkor

A bejegyzés trackback címe:

https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr755181980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása