Ha október, akkor balekoktatás, mondhatnánk a jól ismert filmcím mintájára. Valóban így van. Bár idén kicsit el is feledkeztek rólam, korábban azért mozgalmasabban teltek ezek a hetek. Egy időben az elsősök azt a feladatot kapták, hogy süssenek palacsintát és azt hozzák el nekem. Ezeket a feladatokat imádtam. Nincs jobb mint amikor óráról megjőve finom baracklekváros és túrós palacsintákat zabálhat az ember. Emlékszem volt olyan, hogy már a felét megettem mikor eszembe jutott, hogy meg kéne kínálni a szobatársamat is, meg azt is akinek köszönhettem ezeket a palacsintákat.
Aztán volt olyan, hogy a balekjelöltnek zsíros kenyeret kellett velem ennie hagymával. Természetesen a hozzávalókat is neki kellett hoznia. Persze nem én lettem volna ha nem lépek oda a hűtőmhöz és nem pakolok ki még egyéb finomságokat is az asztalra. Ezek voltak ám a szép idők. Aztán következtek azok az évek amikor kosárlabdázniuk kellett velem. Ez már kicsit nyűgösebb volt, de természetesen ennek sem volt soha akadálya. Ebből az átöltözés volt a legnehezebb, mert a magamfajta ember már nem szívesen mutatkozik pólóban meg egy shortban a fiatalok előtt, de a balekfeladat az balekfeladat, azt meg teljesíteni kell. És mindezeket dokumentálni is kellett, azaz minimum képeket készíteni róla, de a videó volt az igazi.
Idén viszont se palacsinta se kosarazás nem volt, volt helyette előadás. Nekem nem szokott gondot okozni egy előadást megtartani, most azonban nem a saját karomon kellett néhány percre elvonnnom a hallgatóság figyelmét hanem - mondjuk így - egy nem műszaki karon. Mit mondjak? Kicsit tartottam a dologtól. Ők nem ismernek engem, most fognak először látni, nem tudtam hogyan fogadnak majd. Természetesen valami vicces dologgal próbálkoztam, úgy gondolom tetszett nekik. Miközben az elsős balekjelölt sűrűn kattogtatta a fényképezőgépét én igyekeztem könnyednek és viccesnek tűnni. A mosolyokból és a nevetésükből ítélve szerintem sikerült is. Megemlítettem nekik a Morgót is, talán néhányan ráklikkelnek majd. Ebben bízva köszönöm meg a türelmüket és azt, hogy mikor elköszöntem tőlük az asztalon való kopogásukkal honorálták erőfeszítéseimet. :)
Ma este pedig balekoktatásra megyek. Az egyetemi életről fogok beszélni nekik meg még sok mindenről. Bár előtte lesz két órám, bízom benne, hogy a fáradtság ellenére a humorom nem hagy majd el és egy kellemes órát fogunk eltölteni az évfolyammal.