Péntek volt a vizsgaidőszak utolsó napja. Én ugyan már kedden befejeztem, de mások bizonyára vizsgáztattak még pénteken is. Nem tudom tavaly írtam-e erről, megnézhetném, de annyira nem érdekes, szóval ha írtam bizonyára ugyanazt írhattam mint most is, vagyis egyre rosszabbak az eredmények.
Tavaly 2 hallgató is volt aki nem tudta kiszámítani egy kör területét, pedig ez egy másod- illetve harmadéves tárgy, attól függően ki mikor veszi fel. Idén ilyesmire nem volt példa, igaz nem is volt szükség a kör területének a kiszámítására, de azért nagyon rossz eredmények születtek. Később csinálok majd egy kis statisztikát is, egyelőre maradjunk ennyiben.
A vizsgaidőszak kezdete óta próbálok rájönni vajon mi az oka ennek az irgalmatlanul sok elégtelennek. Azt zárjuk ki rögtön, hogy én lettem szigorúbb. Bizton állítom nem így van. A tananyag mennyisége sem változott. A leadás módja sem. Sőt úgy érzem idén aztán tényleg beleadtam anyait apait. Interneten fellelhető segédletekkel, példatárakkal láttam el őket. Úgy érzem mindent megtettem értük, mégis gyatrák az eredmények. Úgy gondolom igazából akkor jöhetnék rá az okokra ha beköltöznék a kollégiumba mondjuk egy fél évre, esetleg a biztosabb megismerés érdekében be is iratkoznék egy szemeszterre. Azért beköltözés nélkül is van néhány tippem amit szerintem mindenki tud. Nem is sorolnám fel, kivéve egyet.
Hogy jobban megértsük kanyarodjunk kicsit vissza időben, mondjuk 45 évet. Én akkor egy jó nevű technikum harmadéves tanulója voltam. Írhattam volna másodévest is, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy volt nekünk egy társunk a kollégiumban akinek vagy a felfogásával volt baj, vagy egyszerűen nem tanították meg tanulni, de irgalmatlanul sokat tanult. A kollégiumban 10-kor volt a villanyoltás, elég sokat kellett ott tanulni, kemény rend is uralkodott a kollégiumban, tehát 10 órára már mi is elfáradtunk és nem volt ellenünkre a viszonylag korai takarodó. Aztán ha éjfél előtt valami miatt ki kellett mennünk a mosdóba mi mindig ott találtuk A. barátunkat aki pizsamában, kezében könyvvel sétálgatott a sok mosdókagyló között és magolta a másnapi anyagot. És mi nagyon sajnáltuk ezt az A-t. Mert láttuk, hogy rengeteget tanul, mégis elkerülik a jobb jegyek. Próbáltunk segíteni is neki. Korrepetáltuk, megcsináltuk a házi feladatait, mégsem ment neki jobban. Elvégezte a technikumot bukás nélkül, de dupla annyi energiával mint mi. Rendes srác volt ez az A. szerettük és sajnáltuk. Aztán érettségi után nem tanult tovább, elhelyezkedett, tudom is, hogy hol és szorgos kis hangyaként dolgozgatott. Gondolom ma már nyugdíjas, vagy most töltheti a felmentési idejét.
Hát ez az A. jut nekem eszembe néha amikor a harmadik egyest is beírom valakinek. Ilyenkor arra gondolok, hogy hátha a mellettem ülő fiatalember vagy ifjú hölgy is valahol egy A. aki rengeteget tanul, de képtelen megtanulni amit kell. Ha biztos lennék benne, hogy így van valószínűleg görbülne az a jegy abban az indexben. Pedig nem olyan magas már ez a mérce. Azt szoktam mondani, hogy a mai fiatalok belehalnának egy akkori matek vagy mechanika vizsgába mint amilyen nekünk volt. De változnak a körülmények és a követelmények is, az ember meg alkalmazkodik. Aztán lehet hogy jó ez így, lehet, hogy nem. Szerintem az utóbbi, de erről már tényleg nem én tehetek.
