Tegnap kimentem Mályiba füvet nyírni. Reggel mentem, este jöttem. A fűnyíráshoz nem kell egy nap, de ha már kint voltam olvastam is a jó levegőn. Ebédre vittem egy töltöttkáposzta konzervet, a hűtő még nincs beüzemelve, az a melegben is eláll. Hogy pontosítsak nem is egy, hanem két konzervet vittem. Nyilván nem gondoltam át eléggé a dolgot, mert azért ha estig tervezem a kintlétet csak vihettem volna még valamit, mondjuk valami halkonzervet is. Nem vittem, ezzel szemben volt két töltöttkáposzta konzervem. Amit ha egyszerre eszem meg akkor sem elég estig. Így megettem egyet, mert jóból is megárt a sok, meg még az epeműtét sem volt túl régen, így viszont 3 felé elég éhes voltam már. Beültem hát az autómba és elugrottam a közeli boltba egy kis valamiért. Nem volt túl nagy választék, egy kevés lecsókolbász mellett döntöttem, 3 zsemlével. Ennyi ugyan nem kellett, de az ilyen boltokban előre csomagolják az ilyesmit, így aztán lett 3 zsemlém. Kettő még most is megvan, most ugyanis kopp van.
Látom sok a szöveg, úgy hogy rövidre fogom. Megettem egy fél zsemlét egy kevés lecsókolbásszal és megnyugodtam. Visszaültem olvasni, egyszer csak mit látnak szemeim? A Legkisebb Morzsit látom közeledni. Persze nagy volt az öröm mindkét részről. Bár ha meggondolom, én jobban örültem. Ő is örült, de kicsit visszafogottabban. Hiába, egy éve nem láttuk egymást. Hogy miért csak ő jött nem tudom. Tavaly óta nem vagyunk igazán jóban a gazdájával, így nem tudok róluk semmit, nem is érdeklődöm. A teljes passzivitást választottam ebben a kérdésben. Mint mindennek ennek is megvan az oka, amit viszont nem írnék itt le. Az is lehet, hogy kiszökött. A másik meg nem. Ugyanis az azért reggel óta látszott, hogy kint vagyok, nincs rá magyarázat miért kellett 6 órának eltelnie, hogy átengedje a gazdi. És nyilván ha ezt átengedte, átengedte volna a Kismorzsit is. Persze lehet, hogy ő nem is jött velük, otthon maradt házat őrizni. Nem tudom. Egyet tehetek, bízom benne, hogy megvan, jó egészségben. A maradék lecsókolbász viszont jól jött, megkínáltam a kis barátomat. Nem volt éhes, udvariasságból elnyammogott vele pár percig, majd eltűnt vele a bokros részen, gondolom elásta. Aztán még el volt velem a hazaindulásig. Okos állat ez, mikor búcsúzóul megsimogattam meg elköszöntem tőle magától indult haza. Meg sem várta míg bezárom a kaput.
Hazafelé beugrottam a volt Cora-ba bevásároltam. Aztán gondoltam egy nagyot és letudtam a vacsorát is. Van ott egy ételbár a bejáratnál, este 7-től féláron adják az ételeket. Egy ezresért kaptam 2 rántott húst meg valami hagymás tepsis krumplit. Finom volt, nagyon elégedett voltam. Mindezt 350 forintos krumpliárak mellett. Nem kizárt, hogy azért fogok lebuszozni hogy megvacsorázzak. Sőt, lehet, hogy a másnapi ebédet is megveszem. No, majd még átgondoljuk ezt a dolgot, mert azért hízni sem szeretnék. Azért ajánlom másoknak is, szerintem nagyon megéri.