Civilek Napjára voltam hivatalos a falumba és a meghívásnak örömmel tettem eleget tegnap késő délután és este. A rendezvény célja volt egyrészt, hogy a civil szervezetek jobban megismerjék egymást, másrészt hogy a lakosság is megismerje a civil szervezeteket. Ehhez kiváló helyszínnek bizonyult a falu Művelődési Háza valamint az ugyanott lévő Könyvtár.
Késő délután érkeztem meg, jó 2 órás autózás után. A Jóga csoport foglalkozását lekéstem amit sajnálok, mert jó lett volna őket világosban is látni. Sötétben ugyanis már összefutottunk, ami nem is igazán volt sötét, mert miközben ők a padlón feküdtek, a teremben gyertyák égtek és egy sejtelmes hang biztatott, hogy menjek nyugodtan tovább, ha már egyszer elindultam a WC-re. Én ugyanis földbegyökerezett lábbal álltam mikor beléptem a félig sötét terembe, miközben mindenütt emberek feküdtek a padlón, mintha gránát csapott volna közéjük. A dolog több mint egy éve történt Bányásznapkor. Most viszont elcsíptem a hastáncosok bemutatóját, irigyelhettem a zumbázók mozgékonyságát és elmerenghettem az én ötven évvel ezelőtti tánciskolai élményeimen, miközben előttem angol keringőt, rumbát és tangót táncoltak a RoseDance Egyesület egyik tagjának koordinálásával.
Ezután a termet átrendezték a vacsorához, de előtte még lehetőséget kaptam arra, hogy egy fél órában beszámoljak arról a hosszú útról amit azóta tettem meg, hogy befejeztem az általános iskolát és elutaztam Esztergom-Kenyérmezőre, ahol a technikum és a hozzátartozó kollégium volt. Mikor itthon átgondoltam a mondanivalómat elégnek tűnt a fél óra, tegnap azonban ez már nem így volt, azonban ennek ellenére úgy gondolom minden lényeges dolgot el tudtam mondani. Ezúton is köszönöm a meghívást és a lehetőséget, mindig is büszke voltam és leszek falumra Rózsaszentmártonra, ahonnan elindultam és amely közösség meghatározó volt az életemben. Ugyanakkor abban is reménykedem, hogy az általam tegnap elmondottak alapján valami hasonló fogalmazódott meg a résztvevőkben is.
Ezután következett a bőséges vacsora, a finom gulyás valamint különféle sütemények és tortaszeletek. És persze előtte egy korty aperitif. Ajándékot is kaptam, a falu híres pékségének termékét, egy rózsás kenyeret. Első gondolatom az volt, hogy nem fogok tudni ellenállni neki és megeszem még mielőtt kiszáradna, de aztán legyőztem mohóságomat. Azóta már a rózsás kenyér el is foglalta a helyét a szekrénysoron. De előtte még lefényképeztem, íme:
