Ismeretes, hogy 2020-től már csak az mehet egyetemre és főiskolára akinek van nyelvvizsgája. Szép cél, nemes cél, lássuk be. Aztán mikor erről hallunk a különböző médiumokban azt is halljuk, hogy nem olyan nagy dolog ez, hiszen a mostanában jelentkezők 53 százalékának már most is megvan a nyelvvizsgája. Ami szép dolog, de azért erről szívesebben tudnék meg többet. Például, hogy hány ponttal jutnak be ezek a fiatalok? Mely karokra illetve szakokra igyekeznek? Melyik gimnáziumokból vagy szakközépiskolából jöttek és heti hány órában tanulták azt az idegennyelvet amelyből megvan a nyelvvizsgájuk? És csendben mondom, szinte lapítva, hogy megnézném azt is, hogy a szülők mely társadalmi rétegből kerülnek ki?
Ezek után nézzük meg, megszerezhető-e egy középiskolában a nyelvvizsga. Az oktatási tárca vezetői szerint igen. Én is azt mondom, hogy igen, de csak ha tagozatos osztályba jár akiről szó van. Ha nem nyelvi tagozatra jár már nehezebb a helyzet, mert akkor kevesebb órája van az adott nyelvből. El tudom képzelni, hogy például szakközépiskolában heti kettő. Hogy gimnáziumban mennyi lehet nem tudom, tegyük fel, hogy heti három vagy négy. Mire jó heti négy óra egy 25 vagy 30 fős osztályban? Kiteheti a lelkét a nyelvtanár akkor sem sokra. Egy 45 perces órába néhányan ha megszólalhatnak az adott idegen nyelven. Tehát én úgy gondolom a középiskolai oktatás kevés lesz ehhez, még ha kiváló tanerőkről is van szó.
Akkor ezek a fiatalok mondjanak majd le a továbbtanulásról? Ne mondjanak le, viszont sokkal nehezebb helyzetben vannak mint a nyelvtagozatosok. Nekik a szabad idejükből kell áldozniuk az önálló tanulásra. Nem hiszem, hogy ehhez nyelvtanár kellene. A könyvpiac tele van nyelvkönyvekkel, kazettákkal, az Interneten is sok anyag megtalálható. A nyelvtant, szavakat lehet írásban gyakorolni, teszthegyeket megoldani. A beszédgyakorlásra pedig ott vannak az internetes kommunikációs lehetőségek. Az írásban történő csetelés majdnem ugyanolyan jó hatásfokú mintha élőszóban beszélgetnénk. Aztán ha már jól megy a nyelv lehet élőszóban is megpróbálni a beszélgetést, mondjuk a Skype segítségével. Létezik egy régi program amelynek segítségével társat is kereshetünk a világ bármely tájáról. ICQ a neve, vagy magyarosítva, Icuka. :)
Úgy tűnik a kormányzat nem mond le a tervéről, a fiataloknak kell alkalmazkodniuk. Úgy gondolom a megoldást nem a középiskolai nyelvoktatástól kell várni. Hiába vannak kiváló nyelvtanárok, a körülmények nem alkalmasak a hatékony nyelvtanulásra. Itt bizony az egyéni tanuláson is múlik a dolog. Persze tudom, ha valami nem kötelező, akkor könnyen elmarad. Én is voltam diák. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az egyetemi diplomák 30 %-a a Dékáni Hivatalok páncélszekrényeiben várja, hogy gazdájuk - a végzés után egy-két évvel - megszerezze a nyelvvizsgát és végre kézbe vehesse. Pedig rendszeres egyéni tanulással a nyelvvizsga megszerzése az egyetemen is felgyorsítható lenne. Persze nem vagyok nagyon szigorú, tudom, hogy azt a kevés szabad időt nehéz jól beosztani. Nincsenek illúzióm abban a kérdésben sem, hogy a szóban forgó rendelet csökkenteni fogja az esélyegyenlőséget, kevesebb hátrányos helyzetű fiatal fog bejutni a felsőoktatási intézményekbe. Úgy gondolom ezen lehet segíteni valamelyest a szorgalmas egyéni tanulással.
Végezetül ismételten felhívnám a figyelmet egy kiváló "nyelvtanulós" honlapra:
