Legutóbb írtam Eszenyi Enikőről, milyen kiválóan jelenítette meg Ibsen Nóráját Hegedűs D. Gézával karöltve. Én nagyon meg voltam vele elégedve, meg meg vagyok elégedve egyéb alakításaival is. Ezért is döbbentem meg amikor P. R. viszonylag új műsorában rettentően lehúzta. Igaz, a bejátszott szavalat valóban egy egyedi elképzelést tükrözött Petőfi Sándor legismertebb verséről, a Nemzeti dalról, hogy finoman fogalmazzak, de még az igazán tehetséges embereknek is szabad időnként melléfogni. De azért az túlzás volt amit a műsor szerkesztőjétől kapott.

És akkor most szót ejtenék egy bizonyos jelenségről, amit nem értek. Nem értem, hogy azok akiket a mai TV műsorokban (és nem csak ebben) sérelem ér miért nem lépnek fel ez ellen? Miért hagyjak szó nélkül? Én nem bujtogatni akarok, de a világ még nem is olyan régen így működött. Úgy tűnik mint annyi sok mindenben ebben is megnőtt az ingerküszöbünk. Vagy inkább azt írom, hogy a társadalom ingerküszöbe. Az pedig nem jó. Ha egy társadalomban az ingerküszöbök megnőnek, illetve folyamatosan nőnek az eredmény egy rendezetlen társadalom, egy káosz lesz.

Úgy kellene ennek is működnie mint egy szabályozásnak a műszaki életben. Ha az adott szabályozott jellemző (pl. nyomás, hőmérséklet) egy kicsit is eltér a beállított értéktől beindul az ellen hatás és hamarosan visszaáll az eredeti állapot. A rossz szabályozásoknál a beállított értékektől jóval nagyobb eltérések is előfordulhatnak, amik súlyos üzemzavarokkal, adott estekben törésekkel is járhatnak. Tehát a cél, hogy már a legkisebb "elhajlás" esetén is be kell avatkozni a társadalmi vagy műszaki folyamatokba, mielőtt még nagyobb baj történne. Elnézést a technika világából vett példáért, szerintem jól jellemzi a mai helyzetet.   

Egyébként úgy néz ki rendbe jöttem, holnap meg lesz a kétszer áthelyezett sörözés is. Legutóbb elfelejtettem megírni, hogy az Ibsen sírja melletti lila pulóveres ifjú hölgy részt vett abban a soproni csapatban akik 10 évvel ezelőtt egy díszesen faragott rönköt toltak el Selmecbányára, ahová ugyanakkor a miskolciak egy csillét toltak el. A hátártól már együtt mentek Selmecbányáig. Nagy dolog volt ez, közös hagyományaink kiemelkedő eseménye. Javaslom nézzük meg együtt a képeket arról az eseményről amikor a rönköt és a csillét  elhelyeztük a végleges helyükre. Ha valaki  szívesen megnézné az út közbeni képeket erre is lehetőség van, itt és itt.

A másik ifjú hölgy is nagy hagyományőrző, lehet, hogy ő is besegített a csilletolásban.