A legutóbbi írásom végén utaltam rá, hogy ebben a kategóriában amiről Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója szól ismerek még egy írást. Egy blogot, írója pedig Jászlánynak nevezte el a blogját és a Freeblogon volt olvasható. Azon a Freeblogon ahol én is kezdtem annak idején a blog írást, meg még nagyon sokan.
Volt akkoriban egy összetartó társaság azokból, akik szintén blogot írtak. Kölcsönösen olvasták egymás írásait, véleményüket gyakran el is mondták, szóval jól együtt volt egy társaság melynek tagja volt Éva a Jászlány is. Én úgy gondolom ők már barátok is voltak. Én nem voltam közvetlenül tagja ennek a közösségnek, én csak olvastam sokuk írását, még a véleményemet is csak ritkán mondtam el.
Amikor elkezdtem olvasni Éva már rákos volt, nagyon súlyos állapotban. De azért szinte naponta leírta a vele történteket. Egészen addig amíg tudott írni. Ezekkel a naplóbejegyzésekkel egyrészt tájékoztatott bennünket az állapotáról, másrészt egy képet is adott az egészségügy akkori helyzetéről. És persze arról, hogy mi mindenen kell végigmennie az ilyen betegségben szenvedőknek. Azt hiszem Márai Sándor mondta, hogy nem meghalni nehéz hanem az odavezető út.
Aztán sajnos bekövetkezett a szomorú esemény, a temetésről és az azután történtekről a nagylányától értesülhettünk. Ő lépett édesanyja helyébe, most már őérte aggódtak a blogtársak, őt próbálták segíteni tanácsaikkal. Mindaddig amíg volt Freeblog. Hogy utána mi történt vele nem tudom.
Most mikor elkezdtem írni benéztem az internetre találok-e valamit. Találtam. Éva egykori magyartanárja emlékezett meg Róla a halálakor. Nagyon szépen írt róla, itt elolvashatjuk.
