Morgómedve

Olvasom az újságban, hogy egy sajóhídvégi férfi letépte egy nő nyakláncát de miután üldözőbe vették egy áruházban próbált elbújni, de a biztonsági őrök elfogták és átadták a rendőröknek. És természetesen a törvény előtt felel majd tettéért. A lánc időközben természetes úton előkerült.

Ennél a mondatnál hátradőlök, lehunyom a szemem és elengedem a fantáziámat. Elképzelem amint a pofát a rend őrei elviszik egy egészségügyi intézménybe ahol megröntgenezik és a monitoron egyértelműen látszik a gyomorban lévő nyaklánc. Ekkor felmerül a műtét lehetősége is de csak egy pillanatra, mert mindenki úgy gondolja nem kell ezzel annyit foglalkozni kijön az magától is. És innentől fogva a gyanúsított egy pillanatra sem maradhat magára mondjuk másnap reggelig amikor is a fogdaőr elkíséri a WC-re, vagy ha a fogdában is elintézhető a dolog akkor szemét le nem veszi róla nehogy megint eltűnhessen a bizonyíték. Nem vagyok jogban járatos ember, de gyanítom, hogy 2 hatósági tanú is szükségeltetik a dologhoz. Ezután már nincs más hátra, minthogy megkerestetni és lemosatni vele a láncot és olybá vehetjük a dolgot, hogy a dolog meg is oldódott, az ürge várhatja az első kihallgatást, hogy legyen mit aláírnia is. Én ugyan mellékbüntetésként még bele verném az orrát is, de belátom ez nem európai megoldás. És a Morgómedve olvasói bizonyára már sejtik, hogy nekem erről is egy történet jutott az eszembe.

Valóban így van. A történet pedig arról szól, hogy bizonyos vidékeken állítólag még él egy népszokás amely szerint ha a vőlegényjelölt túl hosszú ideig nem nyilatkozik a lánnyal kapcsolatos jövendő terveiről akkor pogácsát kell sütni, az egyikbe bele kell sütni egy karikagyűrűt, mondjuk az egyik szülőét és a vasárnapi ebéd után kitenni az asztalra, amelyből a vőnek való nagy valószínűséggel bőségesen fog falatozni. Aztán ha megakad a fogában és csodálkozva előhúzza a szájából, hogy mi a csoda ez, lehet nagyokat kacarászni és jóízű célzásokat tenni az a mielőbbi eljegyzésre vonatkozólag. Elősegítheti a dolog sikerét ha úgy fordítjuk a pogácsás tálat, hogy a háziak által megjelölt és ismert pogácsa a legszebb, a legkívánatosabb legyen, de főleg a vőlegény keze ügyébe essen. A dolog - ahogy ma mondanánk - majdnem bejött. A család tagjai jóleső somolygással tapasztalták, hogy a fiatal ember elveszi a pogácsát, jóízűen megeszi majd nyúl a következőért és ezt is szemrebbenés nélkül eltünteti. Természetesen van olyan, hogy az ember mohóságában elég keveset rág, velem is gyakran megesik az ilyesmi ha nagyon éhes vagyok, valami efféle történhetett most is. A család rémülten nézett össze és már csak egy kérdés maradt: ki szóljon a  fiatalembernek, hogy másnap reggel vigyázzon már legyen szíves.

Hát ahogy mondani szokták: itt a vége, fuss el véle! :)

Olvasom, hogy az egyik nagy üzlethálózat a tárgyban jelzett címmel hirdetett akciót, mely szerint ha a boltjukban vásárolunk szavazzunk a legudvariasabb bolti munkatársukra. Hát ez igazán korszerű kezdeményezés, de nem igazán új. Volt már ilyen az "átkosban" is, amikor mosolycsekket osztogathattunk a legmosolygósabb vasúti kalauzoknak. Vagy eladóknak? Nem is emlékszem pontosan. Sőt volt ilyen még régebben is. Annak tényleg udvariassági verseny volt a neve és akkortájt terjedt el az alábbi vicc:

Bemegy egy hölgy a méterárú (rőfös) boltba, hogy valami szép ruhaanyagot vegyen egy könnyű kis nyári ruhához. Az ott lévő joviális úr készségesen érdeklődik milyen anyagra gondolt a kedves vevő?   A hölgy szemrevételezi a polcokon sorakozó ezerféle ruhaanyagot, végül egy rózsaszín anyagra esett a választása, történetesen a legfelső polcról. Semmi baj - mondja az eladó - máris hozom. Azzal fogja a létrát, felmegy a legfelső fokra ahonnan nagy nehezen eléri az áhított szövetet, lehozza és készségesen kezdi letekerni. Néhány méter után kérdőn néz a vevőre, az azonban kissé kedvetlenül jelzi, hogy nem igazán tetszik neki ez az anyag. "Semmi baj, drága nagyságos asszonyom" - mondja az eladó -, majd ismét létrára fel, visszateszi a helyére, lejön majd és ismét kérdőn néz a hölgyre. Az gondterhelten jártatja tekintetét a polcokon fekvő szöveteken, majd egy világoskék szöveten akad meg a tekintete. Azt kérném, mondta az eladónak. Sajnos ez is a legfelső polcon volt, de semmi baj, az eladó most már rutinosan bár kissé lihegve mászott fel a létrára és emelte le az áhított világoskék anyagot. A hölgy unottan szemlélte a néhány méternyi letekert szövetet majd megjegyezte, hogy talán mégis az előbbi rózsaszín lenne az igazi. "De ugye nem haragszik?" - kérdezte a kissé ideges tekintetű de mosolyogni próbáló eladót. " "Óh, ugyan már drága nagyságos asszonyom - felelte az eladó - udvariassági verseny van, sőt még nekem lóf@sz a segg@embe. :))

Igyekeztem finom lenni.:))

Morzsiék köszönik szépen, jól vannak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban járom a szupermarketek állateledel osztályait, hogy mindenféle finomságokat vegyek nekik, ők meg már az éjszakai nyugalmamra is vigyáznak, ami azért számomra nem jelent felhőtlen örömet. Elég éberen alszom, ehhez Kismorzsinak csak egy kicsit kell ugatnia, hogy utána már elég nehezen aludjak el újra. Mert ő úgy tűnik odaköltözött éjszakára is.

Ez úgy derült ki, hogy valamelyik este kint felejtettem a rádiót az udvaron, felkapcsoltam a kinti villanyt és akkor láttam, hogy valami visszaveri a fényt a kerítés tövében. Hát bizony a Kismorzsi csinált magának egy fészket és ott rendezkedett be az éjszakára. Irgalmatlan meleg volt még késő este is, így aztán kicsit irigyeltem is tőle azt a kellemes kis vackot amit napközben csinálgatott. Felfigyeltem én erre, de azt gondoltam valami délutáni szunyókáláshoz szánja. 

Egyébként Kismorzsin látszik legjobban, hogy független, nem kötődik senkihez, jóformán csak hozzám meg a gazdáihoz. A legkisebb még hazajár aludni, így aztán Morzsi is otthon tölti a nap egy részét és az éjszakát. Kismorzsi viszont már önálló, nem is alkalmazkodik senkihez. Ő egyedül is elvan mellettem és akár éjszakára is ott marad.

Egyébként érzem én is a helyzet fonákságát és mélyebb érzelmi vonatkozásait is. Ugyanis amikor én ott vagyok nálam vannak egész nap, időnként hazaviszik őket de hamar visszajönnek. Aztán ha bejövök Miskolcra akkor meg ők is haza kullognak. De hát nem tudok mit csinálni, ők ott laknak én meg itthon, csak nyaranta vagyok ott. Így tudunk együtt lenni. Azért bízom benne, hogy a gazdi el tudja fogadni ezt az állapotot. Ha nem tudná csak egy megoldás lenne: becsinálni a lyukat a kerítésen.  Amit zokszó nélkül el tudnék fogadni, de amíg ki tudnak jönni az udvarból és át tudnak jönni én csak azt tehetem amit eddig: barátsággal és szeretettel fogadom őket.

Egyébként mikor legutóbb jöttem haza igencsak megijedtem. Nagy meleg volt pénteken, csak kóvályogtam mikor délután felébredtem. Idén először lementem a tóra fürödni. Ott uszingálgatok, nézelődök, egyszer csak megláttam egy a legkisebbhez teljesen hasonló kiskutyát amint egy család játszik vele a vízben. Én azt hittem a mienk kódorgott el, rá is kérdeztem, de azt mondták az övéké. Mit tehettem? Elhittem. Eljövetel előtt feltettem 3 far-hátat főni, mondom mire megfő megjelennek Morzsiék is, aztán megebédelünk. Én és a legkisebb a husikát, a nagyok meg a csontot. De bizony nem jött senki egy ideig. Egyszer csak megjelent Morzsi, rám sem hederített, hanem benézett a házba, aztán nagy kegyesen egy csontot a szájába véve elment. Na mondom ez a kiskutyát keresi. És eszembe jutott a család a tóban a kiskutyával. Megijedtem, hogy mégis a mi legkisebbünk volt. Idegesen készülődtem haza, közben megjött Kismorzsi, kis híján bevágta az összes csontot, egy nagyon keveset hagyott csak. Mire azonban indultam haza örömmel láttam, hogy az udvarban ott van az is akiért aggódtam. Hát nem kis kő esett le a szívemről.:)

És akkor nincsen morzsis írás képek nélkül, nézzük meg a mostaniakat is:

Itt az utolsó képen Kismorzsi dobta el magát rendesen.:)

Tegnap délelőtt óta határozott a javulás. Igaz, reggel 4-kor még arra ébredtem, hogy reménytelen a helyzet és ha feljön a nap első dolgom lesz keresni egy fogorvost és azt mondani neki, húzza ki. Ugyanis tegnap reggel már 11. napja fájt ugyanolyan intenzitással, miközben ezért történtek dolgok. Hétfőn szántam rá magam, hogy elmenjek egy idegen fogászatra, ott nem foglalkoztak az ínyemmel csak a fogammal akartak valamit csinálni. A körülmények úgy elvonták a figyelmemet, hogy nem is emlékszem húzásról volt-e szó vagy gyökérkezelésről. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, hogy rettenetesen drágán dolgoznak. Mindenesetre a másodszorra sikerült röntgenfelvétel után az volt a fiatal fogorvos véleménye, hogy szerinte foggyökér gyulladás lehet. Kifizettem a 2 ezer forintot a röntgenért és már jöttem is el.

Ezután következett az öblögetéses időszak, ami biztos meg is oldotta volna a problémát előbb-utóbb, én viszont már annyira szenvedtem és annyira elveszítettem a türelmemet, hogy elkezdtem antibiotikumot is szedni mellette. Nyilván a kettő együttes hatásának volt köszönhető, hogy miután tegnap 4 után bánatomban még elaludtam, délelőtt már azt tapasztaltam, hogy mintha kevésbé fájna. Persze még nagyon bizonytalan volt a dolog, de azért a fájdalomcsillapító szedését abbahagytam. Ez azóta is így van, annyi a különbség tegnaphoz képest, hogy most már biztosan érzem, hogy javult az állapotom. Le is kopogom gyorsan. :)

Itt tartok most. Délelőtt ezért veszek még Corsodylt is meg fájdalomcsillapítót is, utóbbit inkább csak a biztonság kedvéért. Végezetül köszönöm szépen a sok jó tanácsot, segíteni akarást, együttérzést. Örültem neki és jól esett. Ezzel a fogfájásom úgy tűnik lekerül a napirendről, hogy legközelebb már Morzsiékról írhassak majd. 

Sokan nem olvassák a kommenteket, így nem is tudhatják, hogy napok óta fogfájással kínlódom. Ami lehet, hogy nem is fogfájás, hanem az íny gyulladt be.  Nem szívesen traktálom a Morgómedve olvasóit magánjellegű nyavalyáimmal, de ez egy ilyen jellegű blog, nyitott könyv az életem az olvasóim előtt, miért pont ez a gondomat ne osztanám meg olvasóimmal?

A dolog valóban így van. Múlt hét előtti héten leszedettem a fogköveimet, átnézettem a fogaimat, napokig semmi gond nem volt, aztán holnap lesz egy hete, hogy már éjszaka is jelentkezett, de igazából reggelre "robbant be' a jobb alsó bölcsességfogam.  Vagy ínyem. A fogorvosom - aki legnagyobb megelégedésemre legalább 10 éve rendben tartja a fogaimat  - két alkalommal kitisztogatta a fog és íny között lévő részt, gyógyszeres tampont helyezett bele és mindketten bizakodva és optimistán tekintettünk a jövőbe. Jött a hétvége, fájdogált, de annyira nem hogy töméntelen mennyiségű fájdalomcsillapítót kellett volna beszednem. Tehát módjával szedegettem a Demalgont és az Advilt. Ma reggelre viszonyt úgy éreztem lépni kellene, léptem is. Sajnos az én fogorvosom közben szabadságra ment és családjával elutazott. Igaza van, dolgoznak ők évközben eleget, hogy most néhány napra elmehessenek nyaralni. Én viszont így elballagtam egy divatos fogászati szalonba. Ők ugyan nem így nevezik de én úgy gondolom ez az elnevezés is ráillik a cégre ahol megfordultam ma reggel. Egy fogröntgen erejéig igénybe vettem - egyébként szivélyes - szolgálataikat és távoztam. Kicsit drága volt nekem megmondom őszintén, meg egyéb bajom is volt. Ezután találkoztam egy jó ismerősömmel akivel egy fagylalt mellett jót beszélgettem és ő ajánlott egy bizonyos lötykölendő folyadékot amely csökkenti a gyulladást. Ha a diagnózisom helyes, nekem ínygyulladásom van, amire ez - az írás szerint - kiválóan megfelel. Kicsit aggaszt, hogy 30 napról ír mint használati időről de bízom benne, hogy talán kevesebb is elég lesz. A szer neve egyébként Corsodyl. Itt tartok most. És bizakodom a mielőbbi jobbulásban.:) 

Hétfő reggelre egyedül maradt a kis fekete. Amint a gazdiéktól megtudtam a másikat elvitték. Gondolom azóta már új gazdáinál van. Úgy hogy most már csak hárman vannak. Végül is ez az élet rendje. A megmaradt viszont nagyon aranyos, most már reggelente nem csak a két nagy ugrál fel hogy simogassam őket, hanem a legkisebb is. Most már tényleg kevés a két kezem így aztán felváltva simogatom őket. Mókás ez a felugrálás mert szegényke sokkal kisebb mint a másik kettő így aztán csak félig tud felugrani. De ugrál szorgalmasan.:) Meg harapdálja a lábujjaimat. Ha olvasok szívesen rágcsálgat. Egyelőre még kicsik a fogai de előbb-utóbb majd erről le kell szoknia.

Köszönöm az ötletet az elnevezésre, de attól tartok a Legmorzsi elnevezés még korai. Ahogy én a Morzsit ismerem ő jövőre is megajándékoz bennünket néhány kiskutyával. :) Így aztán egyelőre a legkisebbnek még nem adnék nevet. Főleg mert nem is biztos, hogy a gazdiék megtartják. Most nem készítettem újabb képeket csak egyet tegnap reggel. Hálaistennek felfedeztem a Coraban a kutyaszalámit, ami árban is jobb minden eddigi verziónál de főleg nem kell vele különösebben foglalkozni. Levágok egy-egy darabot aztán a 3 kis tálba rakom, kosztoljanak. Első körben fintorognak ugyan, de mikor látják, hogy se virsli nem lesz se far-hát, nagy unottan elkezdik eszegetni. Kivéve a legkisebbet. Ő rögtön ráveti magát. Igaz, a tálból egyik sem szereti enni, inkább kiszedik belőle. A legkisebb ott a betonon eszegeti, a Kismorzsi is. Morzsi viszont leviszi a fűre.

A legkisebb sokat alszik napközben is, este is, így aztán előfordul, hogy a nagyok otthagyják, ő meg azt hiszi, hogy otthon van. Ami nem is lenne baj, de nem tudom mondjuk este 11-kor is ezt fogja-e hinni ha besötétedik és egyedül marad kint. Így aztán hétfőn este is fogtam aztán haza szállítottam. Most nem csináltam csak egy képet, a reggelizésről, de hamarosan csinálok újakat is.

Április elsején április tréfaként viccelődtem itt arról, hogy ma van a csók világnapja, nosza nézzük meg ezeket a bájos fiatalokat a képeken. Akkor még nem tudtam, hogy valóban van a csóknak világnapja, mégpedig július 6-án. Hát ha valóban a csók világnapja van nincs más, mint hogy gyönyörködjünk ismét ezekben a fiatalokban:

http://morgomedve.blog.hu/media/image/200907/

Tegnapelőtt reggel iszonyú nyüszítésre ébredtem. Kinézek, Morzsi szedi szét a reklámszatyorba begyűjtött szemetet, az egyik kiskutya próbál a lépcső segítségével feljutni a teraszra, a másik meg éktelenül ugat a maga vékony, nyüszítésre emlékeztető hangján a kerítés túloldalán. Nyilván nem találta a lyukat a kerítésen ahol a többiek átjöttek, így aztán szegény csak sírt ott a túloldalon. Morzsi egy idő után megunta a dolgot, átment érte, legalábbis oda tuszkolta az átjáróhoz. Innentől már csak a terasz magasságával kellet megküzdenie. Egy idő után rájött, hogy van egy lépcső is. Igaz még itt is kellett kínlódnia egy ideig, de mégiscsak könnyebben fel lehet jutni. De ez csak egy későbbi időpontban történ saját erőből, most még én segítettem be neki kicsit hátulról a kezemmel. Együtt voltak aztán mind a négyen, 3 generáció, ha jól számolom. Első körben a virslit ették meg, de úgy gondoltam ilyen kedves vendégek megérdemelnek valami finomabb dolgot is, így aztán előkerült a mélyhűtőből néhány méretesebb far-hát is amit aztán gyorsan feltettem főni. Még én sem reggeliztem, úgy gondoltam együtt reggelizünk. Addig meg jól elviháncoltak a teraszon, én meg gyönyörködtem bennük.

Aranyos jószágok, nem gondoltam, hogy ilyen hamar megbarátkoznak velem. Kismorzsi tavaly jó néhányszor visszaszaladt a kerítéstől mikor meglátott, amíg aztán egyszer a házuk előtt az úton megálltam és némi lecsókolbász segítségével összebarátkoztunk. Közben megfőtt a far-hát amit aztán szépen elfogyasztottunk. Morzsiék elropogtatták a csontokat, mi meg hárman a jó puhára főtt husikákat. Jóllakottan nyúltak el aztán a napon a tuja bokrok tövében. Én sajnos nem tudtam elnyúlni de egy fotelben én is nekiláttam olvasgatni ha már ilyen mozgalmasra sikeredett a reggelem. Természetesen készültek képek is, íme:

Kapaszkodás a tornácra.

Morzsi, Kismorzsi és az egyik kiskutya.

Morzsi és a legkisebb Morzsi.

Már nem sok hiányzik, hogy feljusson, most egy ugrás fog következni.

Viháncolás I.

Viháncolás 2. 

Mind egy csomóban. 

Kicsi a rakás...

Ezt nem is kell kommentálni.:)

Jóllakottan a tuják alatt. A másik kicsit távolabb szunyókál.

A színvonal tényleg csökken. Minden vonalon. Valamikor azért ha a TV-ben valami elhangzott az úgy volt helyes. Legalábbis nyelvtanilag, stilisztikailag, többnyire tartalmát illetően is. Kivéve persze a politikát. Ez jutott eszembe mikor pénteken nézem (jobb híján) az egyik kereskedelmi televízió híradóját és hallom, hogy bemutatták a most elhunyt popsztár 2 nappal korábbi videoklipjét amelyben az énekes nagyon energetikus volt.  Hát igen, azokra nagy szükség van mostanában, különösen a megújuló energia források napjainkban tapasztalt fellendülés idején, de itt egy kicsit másról van szó. Nyilván a bemondó energikusra gondolt. Olyan ez mint az egyszeri vizsgázó hölgy - egyik kollégámnál vizsgázott valamikor - akit arra kért a vizsgáztató, hogy beszéljen az organizmusokról, ő meg nagy lendülettel elkezdte, hogy "Az orgazmusok...". "Hát igen, az se rossz- felelte a kolléga - de itt egy kicsit másról van szó".:)

Egyébként megjelentek nálam a legksiebb Morzsik is Mályiban. Tegnap reggel elég nagy vircsaft volt a tornácomon, nagyon aranyosak. Vannak képek is, csak várni kell rájuk egy kicsit. :) 

Kitört a szünet az egyetemen. Szombaton átadták az utolsó diplomákat, akiknek nem volt nyelvvizsgájuk azokéra meg rákattant a páncélszekrények zárja. Ők az ünnepélyes átadás helyett majd a tanulmányi ügyintézőktől fogják átvenni okleveleiket valamikor. Igazán kár mert azért szép, emlékezetes ünnepség egy ilyen diploma átadás. Anya, apa szépen kiöltöznek, nem beszélve az ünnepeltről, megegyeznek, hogy melyikük mond le az átadó ünnepségről a barát- vagy barátnő javára. Legalábbis a mi időnkben így volt. Anyám volt az aki kívül maradt, az meg természetes volt, hogy apám jött be, egész életükben valahogy ez volt a beosztás. Bár ki tudja? Lehet, hogy ma már nincs is olyan nagy tolongás a helyekért. Akkoriban egy napon volt mindhárom karnak, nagyjából 500 embert érintett, most meg, hogy oktatási nagyüzemmé váltunk (és nem csak mi) megosztoznak a karok a hétvégi péntekeken meg szombaton. Pedig ezek a hallgatók tudják, hogy nyelvvizsga nélkül nem kapnak diplomát mégsem igyekeznek. Nem is értem én ezt a dolgot megmondom őszintén de hát sajnos ez van. Talán az ezután diplomázók kihasználják a nyarat és legalább egy részét tanulásra fordítják majd.

Elmentek tehát a hallgatók, a páternosztert leállították. Azt a páternosztert amelyről annak idején a Média azt állította, hogy le fogják szerelni mert nem felel meg az európa uniós előírásoknak. Hát igen, sok baromságot írtak annak idején, meg írnak mostanában is. Gondoljunk csak a szegény mákra. Most is lehet akciósan venni.

Visszatérve a mába elcsendesednek az épületek, az oktatók, dolgozók is kiveszik a szabadságukat. A fizetések nem túl nagyok itt, de legalább szabadság van bőven. A tanszékeken egy-egy ügyeletes unatkozik majd néhány órát. Nem nagyon szoktak itt fontos dolgok történni nyáron. Én is megcsinálom a magam 2 hetét ha majd eljön az ideje, pedig ha jól meggondolom otthonról is megcsinálhatnám. 10 percre lakom az egyetemtől, de valószínűleg ez így nem fog működni, tehát be fogok majd járni. Nem baj, egy kis rendcsinálás nem fog ártani a szobában.

Megvolt az évzáró  ünnepség is szombaton, ezeket szeretem mert kellemes beszélgetés közben finom dolgokat lehet enni-inni. Idén nagyon visszafogott voltam, nem ettem betegre magam, nem is maradtam túl sokáig. Ha jól meggondolom nem ettem sokkal többet mint egy rendesebb ünnepi ebéden. Leírhatnám, de bizonyára aggodalmat keltenék azokban akik szeretnek, megnyugtatom őket inkább, hogy köszönöm jól vagyok, csak most így alakult. Az egyetemi lelkészség egyik nővére mellett ültem, Klára nővér kiváló társalkodó, én sem vagyok egy néma levente, evés közben jókat beszélgetnünk.

Vége tehát az évnek, a szabadságolások ideje van, én is megkezdem szabadságomat. Leszek itthon is, leszek Mályiban is, így aztán az írásaim is meglehetősen váltakozó időszakonként jelentkeznek majd, kérem kedves olvasóimat ha jobban elmaradnék ennek az az oka, hogy jó idő van és Mályiban vagyok. Jó idők jönnek Morzsiékra is, beszerzek egy nagyobb adag far-hátat aztán megosztozunk rajta. Egy biztos sokkal többet találkozunk mint idáig. Gondolom sokan mennek szabadságra a Morgómedve olvasói közül is, kívánok nekik jó pihenést. És ha idejük engedi nézzenek be ide, örülni fogok neki.:)