Morgómedve

Azért kérem vannak itt változások a szemléletben is. Tegnap délután hazafelé menet benéztem a Siegel- féle húskereskedésbe egy kis füstölt húsért. Nem egy diétás étel, de mivel változatlanul az "Egyszer hopp, másszor kopp" fantázianevű fogyókúrámmal próbálok kicsit slankosabbá válni éppen beleférne. De végülis nem ezt vettem, hanem egy szép darab füstölt csülköt. Aztán a mellette lévő zöldségesnél vettem még egy kis hordós káposztát is, és mindezt azért, hogy a szombaton beszerzett töltött káposztákat ehető formába hozzam.

Vettem ugyanis 2 adagot az egyik kereskedőlánc akciós töltött káposztájából. 8 darab volt egy adagban és olyan jól néztek ki. Szegény anyám csinált valamikor ilyen töltelékeket, tehát érzelmi szálak is motiváltak amikor kinéztem magamnak. Meg is vettem, aztán mikor eljött az ideje betettem a mikróba 2 darabot és vártam. Nagyjából annyit amennyi egy kész töltött káposztához kellhet. 3 perc leteltével kivettem és megkóstoltam. Hát elég furcsa íze volt. Magam elé húztam hát a műanyag dobozt és elolvastam az igencsak apró betűvel szedett írást arról, mi is a teendő ezekkel a töltelékekkel. Mint kiderült ezeket biza meg kell főzni. Hát ez baj, - gondoltam - mert én már igen éhes vagyok, nekem nincsen 2 órám, hogy itt főzögessem ezeket a gusztusos kis töltelékeket. Hát 2 órám nem volt, de volt fél, így aztán félig főtten csak benyomtam. Nem volt nagyon rossz, csak a rizs ropogott a fogam alatt. Átmenetileg félre tettem a maradék töltelékeket azzal, hogy hétfőn kicsit feldobom egy kis savanyú káposztával és füstölt csülökkel. Na meg néhány karika igazi házi füstölt kolbásszal.

Na ezért kellett nekem bemennem a  fentebb említett húsboltba, hogy egy kis füstölt húst vegyek. És amiért ezt az egészet leírtam az az, hogy szebbnél szebb főtt paprikás fejhúsok voltak kirakva, én meg éppen csak, hogy rájuk pillantottam és már siklott is a tekintetem tova a füstölt dolgokra. Komolyan mondom, fel sem merült bennem, hogy venni kéne. És még csak nem is nagyon csodálkozom magamon. Hát itt tartunk. Hálistennek. Meg ott, hogy hamarosan várható egy blog bejegyzés aminek az lesz a címe: 120 kiló alatt. Már ott vagyok egyébként, csak szeretném dokumentálni is.:)  

Hát itt valami nem stimmel. A Telehold szerint ma este 19.05-kor Karinthy Frigyes "Tanár úr kérem" című művének kellene mennie a Duna TV-n. Ezzel szemben valami borzalom megy. Bár én elfogult vagyok, mert az első masszív káromkodás sorozat után már nem tetszik, akármi is történik is majd ezután. Ez is valami színházi előadás, gyanítom is kik játszanak és honnan de - mivel nem emlékszem pontosan - nem szívesen írom le.

Természetesen első dolgom volt a Teleholdban leellenőrizni, jól emlékszem-e?  Jól emlékszem. Ezután következett a www.port.hu. 

Ott is az van mint a Teleholdban, tehát Karinthy Frigyes műve:

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=9297586&i_where=1&i_where_tv=1

Következett a Duna TV honlapja:

http://www.dunatv.hu/felsomenu/musorujsag?honap=2009_01&nap=2009-01-25&channel=4284

Természetesen ott is az van feltüntetve mai műsorként. Jobb oldalt kicsike fül: MOST ÉLŐBEN

Ráklikkelek, valóban az jön mint a TV-ben. Azaz nem a Tanár úr kérem! Vagyis a Duna TV honlapján lévő műsorban Tanár úr kérem szerepel, ha meg ráklikkelek a mellette lévő linkre, hogy akár bele is kukkanthatok más jön. Oké a Teleholdat 2 hete vettem. De az Interneten talán ki lehetett volna javítani a műsorváltozást.

Egyébként most akkor mi van? Elkallódott a tekercs az archívumban? Vagy valaki úgy döntött, hogy műsor ide, műsor oda ez a darab megy és punktum. Nem tudom. Mindenesetre kíváncsi lennék miért is van ez az egész műsorcsere. Egyébként igazán kár. Karinthy műve egy méltán kiváló mű. Volt nyár amikor minden este egy-egy történetet olvastam el belőle elalvás előtt. Sokszor emlegetem órán is. Ezt amit most látok vagy inkább hallok nem nagyon fogom. Ha csak nem elrettentő példaként.  

P.S. Közben kiderítettem a pityubácsizásból, hogy itt bizony a Beregszászi Illyés Gyula Színház és Thália Színház közös előadása megy a "Pityu bácsi fia".

http://port.hu/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=9439&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44 

Hát ez van. :((

Újsághír volt tegnap, hogy Kínában embert vagy embereket ítéltek halálra a melanin ügyben. Bizonyára emlékszünk még, hogy bizonyos élelmiszerekben  melanint találtak és ennek következtében kisgyerekek haltak meg. Nem vagyok halálos ítélet párti, bár vannak esetek amikor még hóhér segédnek is jelentkeznék. Ilyen esetnek számítanak amikor szülők éheztetnek halálra vagy vernek agyon gyerekeket. Hát ilyenkor szívesen segédkeznék az állami ítéletvégrahajtó, népszerűbb nevén a hóhér mellett. Na de nekem itthon erre semmi esélyem, térjünk hát vissza Kínára. Nem nyilvánítanék véleményt arról bűnösök-e az elítéltek vagy sem. Bízom benne, hogy a kínai bíróságnak megdönthetetlen tárgyi bizonyítékai vannak a bűnösségükről. A kábítószer csempészés ügyben azonban nekem mindig kicsit kétségeim vannak. Elmondom miért. 

Korábban rengeteget utaztam repülőgéppel Ferihegyről. Akkortájt a beszállás a következőképpen történt: az ember jelentkezett az egyik pultnál, átadta a repülőjegyét, csomagjára egy azonosító cimkét tettek majd feltette egy szállító  szalagra és az eltűnt valahol a mélyben, ahol szorgos kezek kocsikra rakták majd kiszállították a repülőgéphez. Vagy kinyitották, kiloptak ezt azt belőle. Abban az időben egyébként a nescafé volt a kurrens dolog. Az ilyesmit az ember már csak a szállásán vette észre.  Visszatérve a kiszállításhoz a szállító emberek tehát berakták a repülőbe a bőröndöket és azokat az ember legközelebb szintén egy szállító szalagon látta viszont, ahonnan  a sok bőrönd közül kiválasztotta a magáét és mehetett a vámvizsgálathoz. Itt vagy kinyitották a bőröndjét vagy nem. Általában nem nézték meg, mehetett az ember az útjára. 

És ezek után képzeljük el, hogy nem kivesznek a bőröndből hanem betesznek. Mondjuk 1 kiló kokaint.  És a vámos mégis kinyittatja a bőröndöt és megtalálja a kábítószert. És képzeljünk el egy olyan országot célországként ahol ezért halál jár. Mint például Kínában. Hogyan tudom én bebizonyítani, hogy nem tudok semmit az egészről, nem én tettem bele a bőröndbe? Hát erre a kérdésre 20 év után sem tudom a választ. Talán a Morgómedve olvasói tudják. Örömmel olvasnám és gondolom nem csak én. 

És végül két kép. A Spiegelben jelent meg néhány éve egy cikk Kínáról, az ottani ítélkezésről, a halálos ítéletekről. Érdekesnek találtam és mielőtt elajándékoztam volna beszkenneltem mert sajnáltam megválni tőle. Az első képen egy már halálra ítélt nőt látunk, a másodikon még a tárgyalás előtt vagyunk, most hozzák be a gyanúsítottakat. Az érdeklődő publikum már elfoglalta helyét a nézőtéren, valahol ott van a bíróság is. Nem kétséges az ítélet, mindenféle inci-finci ügyeket nem tárgyalnak ilyen kirakat perben. Érdemes megfigyelni az arcokat. Nem írom meg én mire gondolok, de érzem a drámát amit az arcok meg a képek sugallnak. Nem minősítem az eljárást sem. Ha azt írnám megérdemlik, kábítószert csempészni nem szabad, bizonyára lennének akik azt mondanák igaz, de túl súlyos az ítélet. Ha meg azt írnám, hogy túl súlyos az ítélet elég lenne mondjuk 15 év, azalatt még az is kiderülne, hogy esetleg ártatlanok voltak, biztos lennének akik azt írnák kevés, hiszen hány ember életét teszik tönkre, hány embert öl meg a kábítószer? Tehát jogos a halálos ítélet. Nem írok semmit. Inkább nézzük meg a képeket:

Egyébként úgy tudom, Kínában golyó által hajtják végre az ítéleteket. 

"Kemény" két nap után vagyunk, a kommentek terjedelme jóval meghaladja az írásaimét, megérdemlünk egy kis lazítást.:) Nemrégiben találtam az alábbi vicces dolgot az Interneten, megosztom a Morgómedve kedves olvasóival.:)

Egy kanadai iskolában  az elsősök az órán azt a  a feladatot kapták, hogy mindenki rajzolja le mi szeretne lenni ha felnő. Az egyik kislány az alábbit rajzolta és ráírta, hogy ha felnő olyan szeretne lenni mint az anyukája. A rajz igencsak feldúlta a tanítónőt. A következő nap a kislány egy levélkét hozott az anyukától.

Kedves Davis Kisasszony!

Szeretném megmagyarázni, hogy mit rajzolt le a kislányom az órán.  A képen természetesen nem az látható, hogy sztriptíz táncosnőként táncolok egy éjszakai bárban.  Tudja, én egy építőanyag boltban dolgozom és este otthon elmeséltem, hogy milyen sok pénzt kerestünk azzal, hogy rengeteg hólapátot eladtunk az éjszakai nagy havazás után. A képen az látható, amint épp eladok egy hólapátot. 

Üdvözlettel,

Harringtonné

Jól kitárgyaltuk ezt a puska ügyet, kicsit megmozgattam a Morgómedve olvasó táborát.:) Érdemes elolvasni a kommenteket, jobbak mint az eredeti írásom.:)  És akkor nézzük a mai témát.

Kivételesen nem a közalkalmazotti - és egyéb bérekről lesz szó.:) Bár arról is lehetne beszélni, de most másról szeretnék írni. A közelmúltban külföldi vendégünk volt, aztán - ahogy illik - a vendéget néhány alkalommal elvittük vacsorázni is meg ebédelni is. Én ilyenkor csak fordítani szoktam meg előenni a társaságnak, nehogy valami nyammogásfélébe fulladjon a baráti vacsora.

Annak idején hallgató koromban mikor még rendszeresen a menzán  étkeztem és miután percek alatt befaltam bármit amit elém raktak a tankörtársaim felvetették, hogy tulajdonképpen a menza alkalmazhatna engem előevőnek, ami azt jelentette volna, hogy amikor a legnagyobb csúcs van a menzán én - szolid tiszteletdíj ellenében - jóízűen fogyasztottam volna el azt amit mások csak fanyalogva. Esetleg extra díjért 2-3 adagot is. Nekem azonban már akkor is elveim voltak, úgy éreztem a pénz nem minden, így aztán semmi sem lett belőle. Igaz, a menza sem keresett meg, így aztán nem volt túlságosan nehéz ellenállni a kísértésnek.

Visszatérve a vendéglői vacsoráinkhoz, azért nagy előevésre nem volt szükség sem a vendégnél, sem pedig a másik helybéli kollégánál. Ma már azért jó pénzért elég finom dolgokat lehet enni, úgyhogy tekintsük inkább úgy a dolgot, hogy fordítottam és közben jóízűen meg is vacsoráztam.

Amikor aztán fizetsére került sor - nem én fizettem, nem is a vendég - a pincérnő hozta a számlát, mégpedig diszkréten, egy olyan mappa-szerű dologba beletéve. A kolléga szétnyitotta, megnézte, majd  beletett néhány papírpénzt...

És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem szívesen beszélnék ki másokat, inkább elmondom, hogy fizettem én néhány hónappal ezelőtt egy másik étteremben hasonló szituációban.

Tehát ott is jóízűen megvacsoráztunk, szintén külföldi vendégek voltak, kértem a számlát. A pincérnő meghozta a számlát, mégpedig diszkréten elhelyezve egy szétnyitható mappaszerűségben. Én szétnyitottam megnéztem a végösszeget és gondolatban hozzátettem a borravalót majd beleraktam a pénzt a számla mellé és - félhangosan ugyan - de kimondtam mennyiből kérek viszza.

És innentől fogva számomra teljesen értehetetlen  mi szükség is van erre az egész hókusz-pókuszra. Mert igaz, hogy a végösszeget csak én láttam, még a 10 000 és az 5 000 forintost is bele lehet rakni úgy hogy csak én lássam, bár elég macerás  a dolog, de hogy adjam a pincér tudtára hogy mennyiből kérek vissza? Mondjuk elkérhetem a tollát és ráírhatom a számlára. Persze ezt már mindenki látja majd. Vagy kezemmel el is takarhatom, ez viszont már kicsit feltűnő. Vagy közelebb inthetem a pincért és fülébe súghatom az összeget. Nyilván halkan modnom, hogy a vendég ne hallja, de sikerül olyan halkan mondanom, hogy a pincér sem hallja. Semmi baj, megemelem kicsit a hangom. Közben persze már mindenki minket figyel és nem csak a mi asztalunktól. Sajnos kicsit nagyot hall a mi nyugdíj előtt álló pincérünk ezért már szinte normál hangon mondom az összeget, és innentől nincsen semmi értelme a dolognak. Persze nem minden pincér hall nagyot, de azért a pincér fülébe sugdosás sem teljesen normális dolog, főleg ha nőnemű. Mivégre hát ez a mappásdi? Meg tudná nekem valaki mondani miért jó ez? Ha igen, ne hezitáljon, hanem írja meg nekem akár emailben (a Morgomedve szóra ráklikkelve látszik az email cím) akár kommentben. Lehet, hogy csak én vagyok szűk látókörű, nem tudom. De tudni szeretném már, mi ebben a jó? 

Nem szoktam úgy ajánlani filmet, hogy nem láttam. Ma mégis úgy érzem kockáztatnom kell. Kockáztatnom, hogy esetleg mégsem lesz olyan jó film mint gondolom. Ennyi kockázatot viszont megér a dolog, hiszen senki nem fogja leharapni a fejem ha nem jönne be. Ezzel szemben láthatunk nagyon jó filmet is. Hogy mire alapozom ezt?

Hát elsősorban arra, hogy nem nagyon ismerjük a titkosszolgálatok tevékenységét azokból az időkből amikor még a szocializmus legvidámabb barakkja voltunk. Tudjuk voltak belügyi osztályok akik megfigyelték, lehallgatták és kihallgatták a belső ellenzéket meg azokat akik rászolgáltak a dologra. De igazából konkrétumokat ma sem tudunk, hogyan is történt ez valójában. Ha ma este megnézzük a "Mások élete" című német filmdrámát képet kaphatunk róla, megismerhetjük a Stázi, a német titkosszolgálat módszereit. És amikor dermedten végig üljük a 137 percet és a film hatására percekig nem fogunk tudni megszólalni nyugodtan könnyebbüljünk meg, mert itthon ettől azért lényegesen "lájtosabb" módszerek voltak. Nem hallgatták le a fél országot, gyakran megelégedtek azzal, hogy március 15 előestéjén begyűjtötték a belső ellenzék tagjait, hajkurászták Demszkyt meg Kőszeg Ferencet mikor megpróbáltak meglógni az őket figyelő rendőröktől vagy kirámolták ifjabb Rajk szamizdat butikját. De a nép nagy többsége nyugodtan élhette dolgos napjait, pihenhetett, szórakozhatott és szerelmeskedés közben sem kellett attól tartania, hogy illetéktelenek hallhatják az embert, hiszen nem véletlenül voltunk mi a legvidámabb barakk a szocialista táboron - a "lágeren" - belül. Az NDK az különösen híres volt elnyomó rendszeréről, azt hogy mennyire, megtudhatjuk ma ha 21.55-kor bekapcsoljuk a Duna TV-t.

Most pedig nézzünk be a port.hu-ra, olvassunk bele a kritikákba, nézzük meg mennyi díjat kapott a film. Van ott egy videó, arra is érdemes ráklikkelni.

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=9242533&i_where=1&i_where_tv=1

Azt javaslom találkozzunk ma, vasárnap este 21.55-kor a TV képernyő előtt. Én ott leszek.:) 

Tegnap este dolgozgattam még egy kicsit a számítógépen de nem voltam kellően elővigyázatos, így aztán a TV  véletlenül az egyik kereskedelmi csatornán felejtődött. Valószínűleg "pásztázás" közben megzavarhattak és itt hagytam abba. Azután meg már nem figyeltem én nagyon oda, lefoglalt a munkám. De azért arra felfigyeltem, hogy hamarosan a puskázásról lesz szó, de addig is hallgassunk meg még valamit. Volt időm hát hogy felkészüljek a szenzációként beharangozott riportra amely tényleg a puskázásról szólt. Megtudhattuk például, hogy ha van egy bloetooth-os mobilunk akkor semmi gond, betesszük a fülünkbe és kész. Nyilván a felügyelő tanár meg tök hülye, vak és süket, fel sem tűnik neki, hogy a fele társaságnak van valami a fülében amiből egy vezeték megy a mobiljába. 

De - ahogy hallom - van már kólás dobozba szerelt webkamera is. Hát az tényleg biztos jó dolog. Bár én el sem tudom képzelni mi a csodát kell vele csinálni, hogy puskázásra alkalmas legyen. Én gondolatilag csak addig jutottam el, hogy maximum közvetítést adhatok arról, hogy nézek ki amikor nagyon gondolkodom, vagy tökhülyén bámulok egy üres lapra. Belátom nekem elég szegényes a fantáziám már az ilyesmihez. 

Egyébként nekem nincsen különösebb érzékem a puskázók lebuktatásához. Valószínűleg nálam is puskáznak, csak nem veszem észre. Életemben 2 esetre emlékszem. Egyik esetben az asztalon lévő kardigán alatt volt a puska. Akkor vettem észre amikor az ifjú hölgy felemelte a kardigánt és belenézett. Elvettem, de egyéb retorzióval nem járt a dolog. Ennek ellenére néhány percen belül beadta a majdnem teljesen üres papírt és elment.

A másik esetben a tenyérben volt egy miniatűr puska. Egy ujj alatt elfért. Onnan tudom, hogy mikor kértem nyissa ki a kezét egy ujja behajlítva maradt, azzal fogta továbbra is. Elvettem, megnéztem az addig leírtakat és hagytam tovább dolgozni. Láttam, hogy ha puskával erre futotta akkor enélkül végképp nem kell félnem attól, hogy elégtelennél jobbat kelljen adnom. Aztán voltak még  elérhető közelségben lévő jegyzetekbe való bepillantások, egymással való néhány szavas mondatok. Ilyenkor elegendő volt jeleznem, hogy látom mi történik és többé nem volt próbálkozás. Gyakori, hogy óra végén elnézést kérnek az érintettek, ezzel a dolog el van intézve. A lebukás kicsit kínos mindenkinek. Nekik is, nekem is.

Gondolom érezhető, hogy nálam azért nyugodt és kiegyensúlyozott légkörben folynak az írásbelik. Ők dolgoznak én meg olvasgatok. Időnként teszek egy rövid sétát a teremben, kicsit körülnézek aztán olvasok tovább. Néha vicces dolgokat is, mint például legutóbb szerdán a megyei lapban. Nem is tudtam megállni nevetés nélkül, természetesen most én kértem elnézést tőlük. De tényleg nagyon vidám dolgot olvastam. Már a cím is megragadott: "A 21. század "viagrája"". Mi a csoda lehet ez? - gondoltam magamban. Aztán olvasom, hogy egy néhány ezer fős programból kétszázezres rendezvénnyé nőtt a Kocsonyafesztivál. Hát persze, így már érthető a dolog. Kétségtelen van némi áthallás a dolgok között.:)  

Hát már a bácskai hurka sem a régi. Az utóbbi időben valahogy nem láttam. Aztán néhány hónapja kaptam egy rúddal ajándékba, ugyanis az ajándékozó kapott a gyártótól egyet, hogy tervezzen rá valami szép ízléses címkét. A címke elkészült én meg megettem a mintapéldányt. Jó volt, olyan amilyent én szeretettem. Ha az ember kettévágta akkor kiválóan fel lehetett ismerni a bőrkét, a májdarabokat, az apró fejhúsdarabkákat és a többi összetevő nagy részét is. Tehát olyan volt mint ahogy a Nagy könyvben meg van írva. Fogyott is rendesen, talán háromszori alkalom elegendő volt az elpusztításához. Ez a mostani amit akciósan vettem azért már másabb. Az összetevők természetesen fel vannak tüntetve a csomagoláson, azonban a vágási felület mentén már semmi sem azonosítható. Nem látszanak a bőrkedarabok, a fejhús darabkák és már az sem látszik, hogy máj lenne benne. Biztos benne van, meg a többi is, csak úgynevezett pép formájában. Írhatnék húspépet is. Hát innentől követhetetlen, hogy mi is van benne. Néhány apró fehér foltocska látható ugyan de ez nyilván az ipari szalonna lehet. Az íze? Hát hasonlít valahol a bácskai hurkára, hazudnék ha nem ezt mondanám, de valahogy ez már nem az igazi így. 

Egyébként én akkor ettem rengeteg bácskait amikor úgy hathetente lementünk Recskre megvizsgálni az 1200 méter mély aknában lévő köteleket. Azokat amin - többek között - az emberek szoktak utazni egy vederszerű edényben. Mielőtt kiértünk volna a bányához mindig megálltunk a vasúti átjárónál található ABC-ben bevásárolni. Ilyenkor vettünk egy kis ennivalót magunknak. Én rendszeresen bácskait vettem mert imádtam. Meg valami kenyérfélét, innivalót, meg sokszor olyasmit is ami itthon éppen hiányzott a háztartásból. A kocsi elbírta. Hát ez a bácskai ott tényleg olyan volt mint amilyennek lennie kellett. Mint ahogy ecseteltem írásom elején is.

Egyébként szerettek ott bennünket. Mikor hárman megjelentünk a főnökasszony is tiszteletét tette az eladótérben. Mosolyogva nyugtattuk meg, hogy köszönjük szépen minden rendben van. Ennek az előzménye az volt, hogy kezdetben én időnként átalakultam fogyasztóvédelmi felügyelővé és például kedvesen mosolyogva megkérdeztem a csemege pultnál dolgozó ifjú hölgyet, hogy ugye van ellenőrző mérleg a boltban? Nem volt, de mire elhagytuk a pénztárt már két tanulólány is útban volt egy mérleggel. Hasonló sikereket mondhatok magamnak az árak jelzését illetően is, miután egyszer végigmondattam magamnak minden egyes árucikk árát ami volt a csemege pultban balról jobbra. Egy darabig eltartott de nem siettünk. Aztán elértem azt is, hogy a csemegepult tetején lévő csodálatos csülköket és szalonnákat letakarják. Ez egyébként régi mániám, ma sem veszek innen semmit, akármilyen szép dolgokat is raknak ki elém. Aztán egyszer azt vettük észre, hogy megdrágult ez a bolt. Ekkor kezdtük letudni már Egerben a bevásárlást.  De ott is volt mindig valami ami nem tetszett. Végül már előző nap este megvettük itthon a másnapi reggelinket, néha ebédünket is. De azért hazafelé csak bevásároltunk, igaz más máshol. De ez már egy másik történet, akit érdekel klikkeljen ide. És ha még mindig van kedve egy további recski történetet, talán ide is.

Aztán lassan úgy leszek mint az egyszeri leány aki szívesen fogadta éjszakánként a legényeket és mindegyiktől csak egy-egy pár papucsot kért. De az évek rajta sem múltak el nyomtalanul, eljött az idő amikor egyszer csak elmaradtak a legények. Így volt ez egy darabig mígnem híre ment, hogy reggel felé minden legény egy-egy pár papucsot kap ajándékba.:)

Kicsit tévedésben voltam, azt hittem most van nagyjából egy éve, hogy a Hörcsi hozzánk került. Valahogy így emlékeztem. Na persze az én emlékezetem már kicsit megbízhatatlan, de hát a dolog nem is meglepő. Arra gondoltam este, hogy a születésnapja alkalmából írok pár sort róla de arról már lemaradtam, mert valamikor 2007 október elején születhetett, október közepén került hozzánk és november elején meg is születtek a kishörcsik, ami igazán szép teljesítmény egy fiú hörcsögtől. Mert a vételnél ez fontos szempont volt, hogy fiú hörcsög legyen. Na ja a szempont egy dolog, az meg hogy egy állatkereskedő mennyire képes felismerni egy hörcsög nemét más dolog. Tény, hogy eredetileg fiú hörcsögként foglalta el helyét a szekrénysoron mégis szép szaporulattal lepett meg bennünket november elején. Természetesen úgy voltunk vele mint a besikerült gyerekkel szokás, szeretettel fogadtuk.  Erről az egészről írtam is én már korábban.   Azután pedig a folytatás itt.

A szaporulatról gondoskodtunk, én meg nevelgettem meg kényeztetgettem ezt az öreg hörcsit, ami végül is nem volt több úgy 6-8 hetesnél de mégiscsak a kicsikhez képest öreg volt már. Közben szépen összebarátkoztunk, már el is felejtettem neki, hogy még a kezdetek kezdetén jól belém mélyesztette azt a szép hosszú első fogait, én meg fél napot töltöttem el azzal, hogy éppen reform alatt álló egészségügyünkben egy tetanusz oltást szerezzek. Aztán még egyszer okozott gondot, amikor szokásos sétáját végezte rajtam és egy szemölcsöt vagy anyajegyet izgalmas ennivalónak nézett és picit belekóstolt. Persze ekkor is orvos lett a vége, igaz némi rábeszélés kellett a dologhoz.

Ma már mindez a múlté, tulajdonképpen mindent megcsinálhatok vele akkor sem harap meg. Néha egy picit az ujjaim végét sétája alkalmával de éppen csak picit, mondhatnám szeretetből. Nem volt kockázatmentes ez sem mert mikor először nem húztam el az ujjam benne volt a pakliban, hogy rendesen megharap, úgy mint régen, de kibírtam, hogy nem húztam el, nem is csalódtam. Nagyon gyengéden harapott meg, éppen csak jelezte, hogy meg tudna ő erősen is harapni, de nem fog mert a maga hörcsis módján szeret ő engemet. 

Íme egy kép, látszólag barátságtalan dolog amit művelek vele, de ő tudja, hogy szeretetből ragadom meg így és mindjárt egy kis becézgetés fog következni.:)

Na persze én is kényeztetem eleget. Minden nap egyszer megsétáltatom aminek megvan a maga rituáléja. Először is ő ugrál az akváriumban a hátsó két lábán, jelzi, hogy ideje kicsit kivenni. Az esetek többségében ki is veszem és kicsit a hasamhoz szorítom, majd a jobb kezemben tartva bal kezemmel megsimogatom. Ezután következik az, hogy hanyatt fekszem és a mellkasomra teszem. Régebben mindig azt nézte, hogy lóghat meg, most a bizalom jeleként értékelem, hogy először is elkezd tisztálkodni. Mikor ez is megvolt akkor szembefordul velem és megindul felém de én - még mielőtt a szakállamat elérné - mindig elkapom és visszarakom a kiinduló pontra. Ezt néhányszor megcsináljuk, aztán rájön, hogy ez nem fog menni, így egyéb irányokba is megindul, de mielőtt lemenne rólam mindig elkapom. Így játszogatunk egy darabig, aztán megy vissza az akváriumba, én meg tisztálkodni. :)

Örömmel számolok be a Morgómedve olvasóinak, hogy fáradozásaink - úgy tűnik - sikerrel jártak. Péntek délután az alábbi levélkét kaptam a Menhely Alapítvány Diszpécser Szolgálatától:

"Nagyon köszönjük a segítségét, visszajelzésként szeretném elmondani, hogy több régióban is megnőtt a hívások száma. Budapesten az átlagos 130-140-ről 190-re."

Természetesen volt megszólítás is, részben az én teljes nevem. Megtaláltam a levelem egy példányát Csökmő község honlapján is. Az Isten éltesse sokáig Csökmő község lakóit, igazán kedves dolog tőlük, hogy feltették:

http://www.csokmo.extra.hu/news.php

Én is körülnézek mely honlapokon helyezhetném el a linket. Kérem aki teheti járjon el hozzánk hasonlóan és tegye fel különféle honlapokra. Az Alapítvány képviseletében kapcsolattartóm úgy nyilatkozott, hogy azért is jó dolog ez amibe bele fogtunk mert idáig csupán ismerősök barátok honlapján tudták közzé tenni a telefonszámokat. Bizonyára akadna pénz fizetett hirdetésekre is de akkor nyilván nem sok maradna a hajléktalan ellátásra. Tegyük meg hát mi ingyen amit tudunk. Igyekezzünk elérni, hogy levelem részben vagy egészben felkerülhessen különféle honlapokra. Vagy egy linket Csökmő község honlapjára. Én is így fogok tenni. Bár a hideg csökkent, de a tél még nem múlt el. A társadalom perifériájára került embertársainknak szükségük van még a segítségünkre. Ennyit kell még megtennünk és azután elmondhatjuk: átmenetileg megtettük amit tudtunk. :)