Morgómedve

Jókedvem van. Ami azért nem túl gyakori mostanában, de most tényleg az van. Reggel megnéztem a kommenteket, nem volt semmi, azt hittem rossz lóra tettem. Pedig ha belegondolok mit is lehetett volna írni? Hát például vállon lehetett volna veregetni, hogy milyen derék dolog is tenni másokért, csak így tovább. De aki ezt a Morgót olvasgatja ismer már annyira, hogy nem ezt vártam. Lehetett volna építő jellegű javaslatokat tenni, de tételezzük fel, hogy a levél olyan jól meg lett írva, hogy erre sem volt szükség. Hát ez esetben tényleg nem várható komment, ezt végülis belátom. Viszont én ezt úgy fordítottam le magamnak, hogy nem igazán jó ötlet és ideje lenne már viszakoznom ettől a dologtól, látható, hogy mellé fogtam. Itt tartottam délelőtt. Délben elmentem egy temetésre, jó hideg volt, de előtte még elküldtem a levelem tervezetét egy helyre, ahhoz a bizonyos diszpécser szolgálathoz. Mire haza értem itt volt a válasz, hogy koszönik szépen a segítséget, szükség van rá. Így aztán felderültem, tulajdonképpen azt is mondhatnám boldog voltam, hogy mégis csak jó ötlet volt az amibe néhány napja bele fogtam. Természetesen máris tovább küldtem a listáimra meg a barátaimnak, ismerőseimnek. És most már bátorítok mindenkit, hogy másolja ki a levelet és továbbítsa barátainak, ismerőseinek. Igyekeznünk kell, éjszakára már minusz 15 fokot monadanak. Én meg örülök itt továbbra is magamban. És köszönöm ha tovább külditek. :)

Tegnap miután befejeztem írásomat a Morgóban nagyon rossz kedvem lett. Rosszkedvű voltam mert éreztem hiába dolgoztam. Rájöttem, hogy átütő eredményeket nem várhatok el ettől az akciótól, hiszen mi van ha országosan mondjuk 120 ember beírja a mobiljába a krízis központok telefonszámát? Csepp a tengerben. A semmitől ugyan több, de azért tényleg elenyésző a bajhoz képest amivel több ezer hajléktalan embertársunk néz szembe ezekben a napokban. Meg nem hajléktalan is, de őértük már nehezebb tenni is valamit.

Járt az agyam egész nap amíg azt hiszem rájöttem a megoldásra: lánclevelet kell szerkesztenem, aztán bízni abban, hogy a jóakaratú, segíteni kész emberek majd továbbítják ismerőseiknek barátaiknak ezeket a leveleket és így már sokkal több ember írhatja be mobiljába a szükséges telefonszámokat. Arra szeretném kérni tehát kedves olvasóimat, hogy a most következő levélkét szokásos "másol/beilleszt" eljárással másolják be egy levélbe és küldjék el minél több ismerősüknek. Bízom benne, hogy mielőtt megjön a mínusz 15 fok addigra a városokban járva-kelve figyelemmel kísérve szerencsétlen embertársainkat mindnyájunk mobiljában ott lesz a megfelelő szám. Természetesen mindenki annyit alakít rajta amennyit akar, csak a lényeges rész maradjon meg. Nem is szaporítom tovább a szót, írom a levelet.

Tisztelt Honfitársam!

Ön, aki ma még egy jól fűtött lakásban él, kérem gondoljon azokra a - sokszor önhibájukon kívül - lecsúszott hajléktalanokra akik az utcán próbálják meg kihúzni ezeket a hideg nappalokat és éjszakákat. Gondoljon rájuk azzal, hogy ha olyan hajléktalan mellett vezet el az útja, akin látszik, hogy segítségre szorul, ne menjen szó nélkül tovább, hanem kérdezze meg miben segíthet, nem  beteg-e? És ha úgy látja, hogy embertársának segítségre van szüksége kérem segítsen. Nem Önnek kell a beteg ember hóna alá nyúlni, erre meg vannak a szervezetek akik az Ön telefonhívására kimennek az arra rászorulóhoz és megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy ne legyen nagyobb a baj. Önnek csak az a dolga, hogy beírja a mobil telefonjába  a területileg illetékes krízis központ telefonszámát és ha úgy látja, hogy valakinek segítségre van szüksége felhívja őket. Kérem nézzen be erre a honlapra és keresse ki a lakóhelye szerint illetékes segítő központ telefon számát.     

http://diszpecserportal.hu/viewpage.php?page_id=50

Ott talál egy táblázatot, Régiós Diszpécser Szolgálatok, onnan keresse ki legyen szíves a területileg illetékes  számot, és írja be mobiljába. Arra az esetre, ha a továbbküldések során eltűnne a link bemásolom ide is:

Budapest, Pest megye                                                            (1)-338-41-86

Fejér,Komárom-Esztergom,Veszprém megye             (34)-511-028

Győr-Moson-Sopron, Vas,Zala megye                        (92)-323-000

Baranya, Somogy, Tolna megye                                (72)-233-169

Borsod-Abaúj-Zemplén,Heves, Nógrád megye             (46)-323-260

Hajdú-Bihar,Jász-Nagykun-Szolnok,Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (42)-504-618

Bács-Kiskun, Csongrád,Békés megye                                (76)-485-582

Sietnünk kell, minden óra számít. Végül - ha van 5 perce - kérem hallgassa meg a január 7-i  Napkeltében Vecsey Miklóssal készült riportot:

http://napkelte.wildom.hu/naptv/naptv.visszanezo.page?nap=20090107#

A szakember véleménye hitelesebb lehet adott esetben mint az én szavam.

A rászorulók nevében is köszönöm a segítséget.

Egy blog-író, aki - a maga módján - csupán segíteni szeretne a rászorulókon.

Eddig a levél.  Azt kérném olvasóimtól nézzük át jó lesz-e és ha nem lenne különosebb észrevétel holnap reggel kezdjük szétküldeni. 

Hideg van. Itthon még nem annyira, de a tanszéken már igen. Nem nagyon, egy kicsit. Lehet, hogy csak érzéki csalódás - hallva a gázcsap elzárását a televízióból - de lehet, hogy tényleg kicsit lejjebb van csavarva a hőmérséklet szabályozó gomb. Gomb ide, gomb oda, az utcán közvetlenül érezhetjük a hideget, aztán ha reggel kinézek az ablakon a hőmérőről is leolvashatom a kemény mínuszokat. 

Persze nekem könnyű, én a meleg szobából olvasom le a hőmérőt, igaz nem kis pénzembe fog ez nekünk kerülni. Azt mondja a rádió, hogy ha sokáig így marad hetente olyan 2.500 Ft-al nőhet meg a fűtés számlánk. Ami havonta olyan 10.000 Ft. Szép kilátások mondhatom. Eddig sem volt kevés, legutóbb 30.000 körüli összeget fizetünk, pedig még nagyon nem is volt tél. Hallom azt is, hogy az egyedi fűtés sem olcsóbb, 1 köbméter fa 15.000 Ft. Gőzöm nincsen mennyi lehet 1 köbméter fa, illetve ezt sejtem, csak azt nem tudom meddig tarthat ki ha például a család behúzódik egy szobába. De nem kell sokáig törnöm a fejem, mert a rádióban rögtön hozzá is teszik, hogy ha ilyen marad az idő nem sokáig. Persze azt is tudom, hogy sokan nem fognak ezért a fáért fizetni, egyszerűen elveszik onnan ahol van.

Hideg van, de nekünk még csak hagyján. Sokan viszont az utcákon töltik nappalaikat is éjszakáikat is. Ők a hajléktalanok. Ők azok akik télen nyáron a kapualjakban, erdei sátrakban, vagy egyszerűen csak az utcán töltik éjszakáikat. Láttam én már hajléktalant Pesten az Arany János utca elején, ott ahol a Metró állomás van egy középület egyik ablakmélyedésében is lakni. Jó széles ablakmélyedés volt, ha nem is kényelmesen de elfér benne egy ember. Lehet, hogy időnként leesett szegény éjszaka amikor forgolódott, de úgy tűnik ennek ellenére alkalmas helynek találta arra, hogy ott lakjon. Fél 10 tájban amikor a Bányászati Hivatalba mentem már nem volt "otthon" de a paplan és a párna ott volt, meg néhány olyan holmija is amiért nem lett volna kár, hogy ha ellopják. Mert sajnos a hajléktalanok egymást is meglopják. Semmi szolidaritás. Ugyanúgy mint a kukásoknál, azaz inkább guberálóknál. Ha én kiteszem a kuka mellé a még használható ruhadarabokat, az első guberáló aki jön - ha nincsen rá szüksége - bele dobálja a kukába, a mocsokba. És mivel a hajléktalanok egymást is meglopják, nem mennek be a hajléktalan szállóra sem. Inkább megpróbálnak életben maradni a mínusz 10-15 fokos hidegben is az utcán, kapualjakban és aluljárókban. Ami azért nem könnyű. Hiszen ma már nem csak hajléktalanok fagynak meg hanem lakással rendelkező emberek is, akik egyedi fűtésű házakban és lakásokban élnek és nincsen pénzük arra, hogy tüzelőt vegyenek vagy kifizessék a gázszámlájukat. Odáig még nem süllyedtek, hogy lopjanak is, így aztán szépen megfagynak.  És ez a szakember szerint is így van.

Ma reggel hallgattuk a Napkeltében ahol Vecsey Miklóstól Hajléktalanokért Közalapítvány Kuratóriumának elnökétől. Minden évben megszedi áldozatait a tél.  Addig amíg a rendszerváltás előtt csak néhány emberről lehetett hallani akik megfagytak addig a rendszerváltás óta ez a szám 2000 körül van. Hogy a lakásaikban megfagyó emberekért mit tehetnénk nem tudom. De hogy a hajléktalanokért mit azt sejtem. Azt hiszem kicsit jobban oda kellene figyelnünk rájuk. Főleg azokra akik szemmel láthatóan rosszul érzik magukat, betegek. Ők azok akik hamarosan meghalhatnak ha nem kapnak segítséget. Márpedig segítséget nehezen tudnak kérni. Egyrészt erejük kevés van, másrészt nem biztos, hogy ott lapul a zsebükben a Menhely Alapítvány   telefonszáma meg az aprópénz amivel telefonálni tudnának. Meg már sok esetben élni sincsen kedvük. A mi zsebünkben viszont ott van a mobil telefon és mi bármikor felhívhatjuk a Menhely Alapítvány Diszpécser Szolgálatát ahol gondoskodnak arról, hogy segítséghez jusson a beteg, már nehezen mozgó hajléktalan embertársunk. Budapesten ez a szám (1)-338-41-86, Miskolcon 323-260. És hogy máshol mennyi megtudhatjuk ha az ide kattintunk.  Ne a mentőket hívjuk, ez nem az ő dolguk, kivéve ha már nagyon le van romolva aki miatt telefonálunk. Én a magam részéről a miskolci számot beírtam a mobilomba, bízom benne, hogy sokan így tesznek mások is. És hogy nem lesz rá szükség.

Azért ez tényleg furcsa. Az ember a Holdon bóklászik, mindenféle masinákat küld a Marsra, itt ezen a golyóbison meg technikailag megoldhatatlannak látszik, hogy amikor 6 óra tájban kapcsolják az m1-en a körzeti stúdiókat azt ugyanolyan hangerővel lehessen hallani mint előtte vagy utána a központi adást.

Ma ez a dolog úgy néz ki, hogy az ember háta mögött szól a TV és hallgatja az m1 műsorát. Aztán kapcsolják a körzeti adásokat, ez jóval halkabban szól mint amit korábban hallgattunk, tehát ha valami érdekességet hall az ember felerősíti a TV-t és dolgozik tovább. Az érdekességnek vége, valami még történik a háttérben, ez már nem érdekes, az ember el is feledkezik róla. Egyszer csak vége a körzeti adásoknak és megy vissza a műsor az m1-re. És itt van az amiért írok.

Ugyanis az m1 műsora ugyanolyan hangerővel jön mint a körzeti adások előtt, tehát a felerősített televízión jóval hangosabban mint pár perccel korábban. Ilyenkor általában reklám szignáljával jönnek vissza, ergó az ember majd összecsinálja magát amikor váratlanul és harsányan szólal meg mögötte vagy mellette a TV. Hát tényleg nem lehet ezt megoldani? Vagy rajtam kívül nem érdekel senkit?

Mostanában már a TV műsorokat is elég felületesen nézem át - úgysincs semmi - alapon, így aztán kicsit későn vettem észre Wim Wenders nagyszerű filmjét az m2 mai - vasárnapi - műsorán.

Egyébként az m2 csúcsot javított, olyan ugyanis idáig még nem volt, hogy egy közszolgálati csatornán ugyanazt a filmet levetítsék napközben is és este 22.50-kor is, mint ahogy ez "Az elcserélt szerelem" című, egyébként limonádé kategóriájú  filmmel megesett január 1-én, csütörtökön. Az még nagyjából elmegy, hogy mondjuk éjjel 2-kor megismétlik, de a 23 óra körüli időpont nézőközönsége még bőven egybe esik a 12.35-ös közönségével, így aztán ez tényleg nagy lazaságra vall és jó lenne ha nem is válna gyakorlattá. 

Na mindegy, térjünk vissza Wim Wenders csodálatos filmjéhez amely mindvégig ébren tartja bennünk a feszültséget annak ellenére, hogy nem egy krimiről vagy kalandfilmről van szó. Pedig a történet pár sorban elmondható, el is mondom a http://kritikustomeg.org/ ajánlása alapján:

Dél-Texas kietlen vidékén bolyong egy sovány, szakállas, elkínzott arcú férfi: múltját, emlékeit szeretné elveszíteni, sikertelenül. Öccse érte megy, visszahozza őt a civilizációba, a kisfiához. Bár négy éve nem látták egymást, hamar összemelegednek a gyerekkel. Együtt indulnak el, hogy megkeressék a férfi feleségét, a gyerek anyját...

Az utolsó félmondatot kihagytam, hogy ne áruljam el a film végét. Az előbb azt írtam, hogy végig érezhető a filmben egyfajta feszültség. Kezdetben attól, hogy tényleg egy elvadult külsejű férfi megy egy vizes kannával a kezében a száraz Moab sivatagban, aztán szemmel láthatólag a szomjhalál szélén egy vízcsappal próbálkozik - mindhiába - majd egy lakott településre érve elájul. A gyógykezelés során sem derül ki kicsoda, nem szólal meg, iratai nincsenek, egyetlen dolog amin az isten háta mögötti település orvosa elindulhat egy névjegykártya egy telefonszámmal. Felhívja a számot és a titokzatos férfi öccse jelentkezik, aki rögtön el is indul bátyjáért a 2 napi járóföldre lévő Los Angelesből.

Elindul, pedig tudja ő is, fiatal felesége is, hogy a váratlanul feltűnt testvér egy ideális családi légkört ver szét hirtelen megjelenésével, mert amióta a család szétesett - nekik nem volt saját gyerekük - ők nevelték az idősebb testvér és annak feleségétől származó kisfiút Huntert. Elindul mégis mert úgy érzi a bátyjáról van szó, mi mást is tehetne? Nem volt könnyű dolga a szemmel láthatóan kiszámíthatatlan viselkedésű testvérével, de szeretete és türelme előbb-utóbb - ahogy mondani szokták - rózsát termett és ha némi késéssel is, de eljutottak újra a fiatalabb testvér otthonába, ahol a testvéri szeretet újabb megnyilvánulásait tapasztalhatjuk: bár tudja, hogy Trevis váratlan felbukkanása elszakíthatja tőlük a sajátjukként nevelt gyereket mégsem akadályozzák a fiú és apja egymásra találását hanem segítik, annak biztos tudatában, hogy mint fogadott fiút el fogják veszíteni mert előbb-utóbb a kisfiú ragaszkodni fog apjához. És valóban így is lesz, az apa és fia összemelegednek és együtt indulnak útra, hogy megkeressék Jane-t az anyát.

Bár Trevis állapota folyamatosan javul, mégis végig bennünk van egyfajta feszültség aminek az az oka, hogy cselekedetei alapján néha az az érzésünk, hogy nem beszámítható, márpedig Amerika nagy ország és egy 8 éves kisfiúval nekivágni csak úgy, hogy korábbi nevelő szülők előbb órákon keresztül aggódva várják haza az iskolából, aztán néhány száz kilométerről nem Trevis, hanem a gyerek hívásából értesülnek arról, hogy a papával elmentek a texasi Houstonba megkeresni a gyerek anyját.

Nem is azon izgul az ember, hogy megtalálják-e (igaz, azon is) hanem, hogy nem történik-e valami  helyrehozhatatlan baj útközben emellett a - finoman szólva is - kiszámíthatatlan és érthetetlen viselkedésű apa mellett...      

Nagyon jó film, jó szívvel tudom ajánlani, ma január 4-én, 21 órakor vetítik az m2-n. Nézzük meg a http://www.port.hu ajánlását is:

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=9150574&i_where=1&i_where_tv=1

Itt van hát az új év. Az én korosztályom bizonyára emlékszik még, ilyenkor az emberek mindenféle fogadalmakat szoktak tenni. Már aki, mert én nem nagyon. Nem attól szoktam le - például - a dohányzásról, hogy jött egy új év és fogadalmat tettem, hanem mert már sokat köhécselgettem tőle és valahol azt hallottam, hogy furcsa egy lény az ember, hogy tudatosan mérgezi a saját szervezetét. Ezen én akkor elgondolkoztam, és igazat adtam neki.

Nem ment könnyen, sokáig kínlódtam mindenféle módszerekkel míg rájöttem, hogy itt egyvalami lehet sikeres: egyik napról a másikra abbahagyni. És ez valóban sikert hozott. Nem tudom mikor volt, de mikor 1990-ben egy tüdőkórházi felvétel során ezt is megkérdezték tőlem, már nem-el tudtam válaszolni. Mivel a leszokás pontos idejére nem emlékszem innentől datálom a dohányzás mentességemet. 

Azt sem fogadtam meg minden új évben, hogy "Na az idén aztán tényleg nagyon komolyan veszem a fogyókúrámat és leadok - mondjuk - havonta 1 kilót". Igaz - sajnos - nem is adtam le semennyit, vagy csak nagyon keveset egy-egy ad-hoc fogyókúrám alkalmából. De nem biztos, hogy akkor leadtam volna ha megfogadom. Idén sem fogadok meg semmit, egyszerűen úgy döntöttem, hogy folytatom azt amit elkezdtem a múlt évben elkezdtem, és dacára a zsíros  kenyeres és sörös szakestélyeknek, a Borbála-napi fogadásoknak és evészeteknek, (amikből néha kettő is jutott egy napra, néhányra meg el sem tudtam menni)  mégis sikerült 4 kilóval kevesebbel elkezdeni az év végi nagy "zabálásokat".  Igaz, ez a fogyás mára már csak  3 kiló, de azért mégiscsak egy olyan 2 hét után vagyunk amikor az ember sokkal több kísértésnek van kitéve mint máskor. Most viszont gasztronómiailag nyugodtabb időszakok következnek, kevesebb lesz a csábítás.

Tudatilag most vagyok ott mint a dohányzással a leszokás küszöbén voltam. Igaz, elég nehezen jutottam el idáig, évtizedek kellettek hozzá. De mos úgy érzem itt van az a lélektani állapot amit meg kell ragadnom és meg is fogom ragadni. Most sincs fogadalom, egyszerűen csak beláttam, hogy életem nagyon sok szegmense összefügg a túlsúlyommal. Amiket már régen meg kellett volna oldanom, de úgy voltam vele első a lefogyás, aztán majd lépünk ezekben a dolgokban is. Hát úgy érzem itt van az a pillanat amikor meg kell tennem az első lépést ez irányban. És meg is teszem. Kár, hogy nem korábban, de talán még nem késő.:)

Ezzel a kedves kis kutyás képpel kívánok eredményekben gazdag, boldog Új Évet minden kedves olvasómnak. :)

Kívánok mindenkinek sok örömöt, boldogságot és jó egészséget! :)

Morgómedve

Elmúlt hát az ünnepek fele. Jó sok nap volt, a vége felé már untam is egy kicsit. Így aztán nem bántam, hogy ma be kellett mennem az egyetemre. Nem túl megerőltető dolgom volt, kiosztottam fejenként egy gépelt papírt néhány vállalkozó kedvű fiatal embernek, hozzá üreseket is, aztán elüldögéltem egy darabig amíg ők dolgoztak, majd beszedtem amit írtak és elindultam a közeli Tescóba.

Nem vagyok én nagyon oda ezért a Tescóért de jó fél éve egy önként vállalt feladatomért meglepetésként mégiscsak kaptam fizetségként 2 vásárlási utalványt, hát gyorsan a fenekére vertem. Igaz, két menetben mert az elsőben elfelejtettem miért is mentem épp a Tescóba és bankkártyával fizettem. Már bepakoltam a kocsiba mikor eszembe jutott, hogy még mindig megvannak az utalványaim és 2 nap múlva lejárnak. Így aztán csak visszaballagtam megint és most már tényleg túladtam azokon a fránya utalványokon.

Vettem rajta többek között  egy pizzát is, végül is szeretem én a pizzát csak körülményes megoldani vele az ebédet mert vagy tele van vele a mélyhűtő, vagy aznap reggel kell megvenni amikor az ember meg akarja enni, ezért meg reggel nem megy be az ember a boltba. Akkor már inkább a metrós konzerv ami azért melegítéssel együtt úgy 5-7 perc alatt letudható, még leülni sem kell hozzá. Aztán ha véletlenül akkor esik be valaki a szobába szemrebbenés nélkül megkínálja az ember és ezzel el is van véve a dolog kínos oldala. Mert azért akárhogy nézzük mégsem elegáns dolog szobában ebédelni, illetve elegáns akkor ha valami fityulás személyzet terít meg a dolgozószoba melletti picinyke ebédlőben mint a nagy embereknél, de hát hol vagyok én ettől?

Na de térjünk vissza a pizzához, ma minden stimmelt, megvettem, megmelegítettem és megettem. Üdítő ebéd utáni elfoglaltságként kijavítottam amiket reggel megírtak szorgos diákkezek, majd - miután korán ébredtem - úgy döntöttem szundítok egyet.  A döntést tett követte, már talán 10 perce is durmolhattam amikor a mobilcsengés ébresztett fel. Természetesen vidáman-frissen vettem a hívást, majd igyekeztem ott folytatni ahol abba hagytam. Dacára a mély alvásnak kissé zákányosan ébredtem. A zákányosságról szerintem már itt írtam, elegendő az első pár sort elolvasni, ez nem a jó ébredésekre jellemző. Vannak jó ébredések is, a zákányosak nem azok. Annak idején mikor a  Peti kicsi volt, mindig csodálkoztam honnan a csudából tudnak ezek a csöppségek hajnali 4 órakor ilyen vidáman ébredni? Mert én közel sem voltam annyira feldobódott. Persze nekem is vannak jobb ébredéseim, ez nem olyan volt. Az ember ilyenkor próbál valami olyasmit csinálni amitől javul a közérzete. Én például ilyenkor szívesen fordulok a hűtő felé segítségért. Néhány pohár hideg rostos üdítő segített is valamelyest, egy akciós banán pedig határozottan javított a kedélyállapotomon. Úgy értékeltem most jött el az idő, hogy valami magvas, tartalmas dologgal rukkoljak elő itt a Morgómedvében.

El is kezdtem írni ezekről a celebekről - régi tervem már ez nekem - de aztán belegondoltam, hogy nem tehetek úgy mintha közönséges, máskor megszokott heteket élnénk, itt mégiscsak egy több hete tartó henyélés esete forog fenn némi megszakítással. Emellett azért nem lehet szó nélkül elmenni, úgy tenni mintha nem az évnek egy különleges időszak lenne pihenéssel, evéssel, ivással persze ünnepekkel megspékelve.

Így aztán ugrottak a celebek, pedig igen szívesen írtam volna Anettkáról meg Pandóráról, akik a ringben püfölték egymást valamelyik nap az egyik kereskedelmi csatornán, gondolom fergeteges nézettség mellett. Azt hiszem az említett hölgyeket nem kell bemutatnom, talán az utóbbiról annyit, hogy valami valóság showban szerepelt, és amikor kiderült, hogy ő is bekerül a házba szorgos emberek pár óra alatt felhajtottak az Interneten néhány száz fotót ami azt bizonyította talán mégsem felel meg azoknak a szigorú erkölcsi feltételeknek melyeket a házba bekerülők mércéjéül megszabtak.  Na szóval ők bokszoltak valamelyik nap és nyilván azért ők mert ők hírességek, azaz celebek. Hát ezekről a celebekről akartam én írni de aztán úgy döntöttem most inkább nem írok, majd máskor.

Írok inkább arról, hogy két ünnep között vagyunk, kis szünetet tartunk a lustálkodásban, hogy aztán szerdától egy újabb 5 napos megpróbáltatásnak vessük alá magunkat. A TV-csatornák által kínált műsorok nem igazán nekem szólnak, így aztán tovább nézegetem a NAVA karácsonyi ajándékát a 77 ajándék filmet 77 év terméséből. Jó néhányon egyébként túl vagyok már. Jó volt újra látni amint Vitray gombot varr a fakír hasára, vagy Antal Imre Halász Juditot invitálja a stúdióba, vagy Kardos Ferenc III. éves főiskolai hallgató filmjét a Presszóban-t. Annak a Kardos Ferencnek aki közben neves filmrendezővé nőtte ki magát.

A Presszóban-t azért is érdemes megnézni mert tele van szép és fiatal emberrel. Itt kérem minden klappol. Sehol egy kancsal, netán elhízott vagy rosszul öltözött ember, ezek a lányok és fiúk szépek, jó alakúak, jól öltözöttek, kifogástalan frizurával rendelkeznek és nagyon illemtudóan táncolnak. Ha más mondanivalója nem is lenne a filmnek már ez is megérdemelné a figyelmet, de ennyivel nem lehet vizsgafilmet csinálni, tehát van mondanivaló is. Van bizony. Javaslom nézzük meg és tapasztalni fogjuk. Ma már ugyan kissé naivnak tűnik a dolog, képzeljük csak el a fiatal pincérnőt egy mai eszpresszóban amint a mályvazakós tulaj kirohan az irodából az eltörött csészék zajára, de mégse képzeljük el, inkább nézzük meg a filmet és pár percig élvezzük az általa sugallt kedves légkört. Jó szívvel ajánlom a többit is, úgy néz ki a hátralévő napokban ha néznivalóra vágyunk jobbat nem tehetünk.

Szokatlan ajándékkal kedveskedik a NAVA, a Nemzeti Audovizuális Archívum. December 31-ig ingyenesen nézhetők filmek a honlapjukon. Összeállítottak egy 77 filmből álló kínálatot melyek egy kattintással elérhetők és máris nézhetők. Csupán ide kell kattintani:

http://77filmajandek.nava.hu/

Akit bővebben érdekel ez az egész kattintson ide is, itt bővebben is olvashat róla.

http://morgoblog.fw.hu/Blog/nava.html

Jó szórakozást! :)

Még hétfőn vagy kedden feltettem 2 képet pótlólag a szakestélyes képek közé, érdemes kicsit visszanézni. A rókaprémes ifjú van a képeken.