HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Peronkapu

2011.11.03. 20:28 Morgó Medve

Hallom, hogy a MÁV megszünteti a peronkapukat. Szerintem ideje volt. Bár ahhoz képest amilyen haszontalan dolog volt elég sokáig húzta, hiszen 2006-ban létesítette a MÁV az elsõt a Nyugati Pályaudvaron aztán késõbb a többi pályaudvaron is felállították ezeket a kapukat.  Állítólag azért mert amikor az elsõt felállították 10 %-al megnõtt az eladott jegyek száma. Amit azért némi kétkedéssel fogadok, mert a bliccelõk azért nem szokták összecsinálni magukat egy-egy ilyen peronkaputól, ráadásul nem is értem én ezt a dolgot, mert kalauzok ugyanúgy maradtak a vonatokon mint azelõtt. Na mindegy, kicsit zavaros nekem ez a dolog, de egy biztos: aki át akart menni ezeken a kapukon simán átment. Átment mert az ott beszélgetõ 2-3 embert sem érdekelte igazán, hogy megmutatják-e az emberek a jegyüket. Tessék lássék módon úgy csinálták ugyan mintha kérnék, aztán ha az ember levegõnek nézte õket azzal is kiegyeztek.

Egyébként is mit csinálhattak volna mikor megérkezik egy reggeli vonat valahonnan a közeli városból tömve emberekkel? Akik ráadásul éppen munkába sietnek? Ott nem lehet egyenként bogarászni a menetjegyekre nyomtatott dátumokat és egyéb adatokat. Ott bizony sietve özönlik a nép a kijárat felé, ember legyen a talpán aki le tudja ellenõrizni mindenki jegyét. Hosszabb sorok alakultak volna ki mint Moszkvában a brezsnyevi idõkben mondjuk edzõcipõért. Ilyenkor voltak ugyan akik mutattak valamiféle jegyet az ott ácsorgóknak de a többség úgy ment el mellettük mintha ott sem lettek volna. Aztán a csúcs az volt amikor egy vasárnap már nem is állt senki a peronkapunál. Ebbõl látszik, hogy maga a MÁV sem tekintette igazán komoly dolognak ezt a peronkaput. Nem is volt az. Mibõl gondolták az illetékesek, hogy az aki látta hogy most nem fontos a MÁV-nak a peronkapu mellé embereket állítani az majd legközelebb elõveszi és lelkesen mutogatja majd a jegyét? Nem fogja. Lehet, hogy mutat majd  v a l a m i t és megy tovább. Vagy még azt sem. Megy majd tovább mintha ott sem lennének. Hát halva született ötlet volt ez a peronkapu akárhogy is nézzük. Jó, hogy azok is rájöttek akik kitalálták. Csak kissé sok idõbe került. Meg sok  pénzbe.

Szólj hozzá!

Címkék: Morgás

Papírzsebkendő

2011.11.02. 07:03 Morgó Medve

Azt hiszem most jutottam el arra a felismerésre, hogy egy papírzsebkendő nem lehet olcsó is meg jó is. Vagy olcsó vagy jó. Az emberben úgy alakul ki az ilyen felismerés, hogy megvesz valami papírzsebkendőt amit olcsónak talál. Aztán használat közben  - mint már annyiszor - rájön, hogy olcsó húsnak híg a leve. Alig várja, hogy elfogyjon és vegyen valami jobbat, igaz most már drágábban. Aztán telik-múlik az idő, egyszer csak megint lát valami olcsó fajtát a polcon. Igaz, ez másfajta mint amivel kellemetlen tapasztalatokat szerzett, azt hiszi ez jobb lesz, és megveszi.  Aztán kiderül, hogy ez sem jó. Még megcsinálja ezt az ember vagy kétszer és végérvényesen kialakul benne a vélemény, hogy olcsó és jó papír zsebkendő egyszerűen nem létezik. Mint ahogy most bennem is. Bízom benne, hogy tartós lesz ez a felismerés és többé nem esem abba hibába, hogy pénzt adok ki valami olcsó papírzsebkendőre, mert olcsó és jó papírzsebkendő tényleg nem létezik. Vagy igen?

Szólj hozzá!

Címkék: Egyebek

Kilépő

2011.10.30. 20:26 Morgó Medve

Történt nemrégiben egy baleset. Egy férfi valamiféle antennát szerelt és kilépett egy úgynevezett kilépõre, az pedig kiszakadt a falból és a férfi 4 emeletet zuhant. Életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. Bízom benne, hogy most már túl van a nehezén, hiszen az eset néhány hete történt és nem hallottam rossz híreket felõle.

Normál esetben egy ilyen kilépõnek nem volna szabad kiszakadnia. Tehát az ember nyugodtan kiléphet, gyanútlanul szerelheti az antennát és semmi bajtól nem kell tartania. Ezzel szemben esetünkben az antennát szerelõ férfi egyszer csak egy reccsenést hallhatott és már el is tûnt a mélyben. A hozzátartozók - gondolom én - elõször megdöbbenve nézték a kiszakadt korlátot, aztán lenéztek és látták szerettüket amint fekszik a betonon. És persze meg voltak rémülve. Azonnal hívták a mentõt, akik meg is érkeztek és ellátták a sérültet. Aztán azt olvasom, hogy a rendõrség nem indít eljárást az ügyben. Amin kissé meglepõdöm, mert ezért nem teljesen normális dolog, hogy az ember kilép egy ilyen kilépõre vagy erkélyre és az meg leszakad. Késõbb aztán azt olvastam, hogy a rendõrség mégiscsak megindította a vizsgálatot. Ami bizonyára folyik is, csak én nem hallok azóta semmit a szóban forgó ügyrõl.

Pedig a dologgal foglalkozni kellene, mert lehet, hogy típus hibáról van szó. Tehát minimum ellenõrizni kellene ezeket a kilépõket, hogy megállapíthassuk, hogy egyedi esetrõl van-e szó vagy tényleg elöregedtek ezek az anyagok és valóban életveszélyes kilépni ezekre a kilépõkre. Én viszont úgy érzékelem, hogy nem történik semmi, ami baj. Mert aki olvasta a hírt egy darabig óvatosabb lesz, aki meg nem bátran lép ki rá, úgy mint azelõtt.

Nem fejeket követelek. Nem kívánom, hogy büntessék meg azokat a tervezõket akik 40 évvel ezelõtt megtervezték ezeket a házakat. Én csupán egy kis odafigyelésre gondolok, hogy ha tényleg baj van akkor mások ne kerüljenek hasonló helyzetbe. Ha egy repülõgép lezuhan minden egyes darabját (még a legkisebbet is) összeszedik, behordják egy hatalmas hangárba és megpróbálják összerakni a gépet. Pedig a dolog sokszor reménytelennek tûnik. Hónapokig vizsgálják a roncsokat és csak akkor hagyják abba, amikor egyértelmûen kiderül mi okozta a katasztrófát. Jó, ott 200-300 ember hal meg egyszerre. De én ezt az egyetlen embertársamat is nagyon sajnáltam volna ha belehal a dologba. Az ember bízik a tervezõkben, az építõkben. De az évek telnek, ezek a házak már valóban több mint 40 évesek, az anyagok fáradnak, korrodálnak. Azt az egy erkély utánzatot nagyon alaposan meg kellett volna vizsgálni, hogy mi okozta a balesetet. Ha meg megtörtént nyilvánosságra kellene hozni a vizsgálatok eredményét. Hogy ezután is bátran kiléphessünk ezekre a kilépõkre, ha egyedi esetrõl volt szó. Vagy ha nem megvizsgáltassuk szakemberrel a hibás részeket. Nekem olyan félbehagyottnak tûnik ez az egész. Lehet, hogy még egy kiszakadás kell, hogy beinduljon a gépezet?

Szólj hozzá!

Címkék: Morgás

Morzsiék

2011.10.27. 20:24 Morgó Medve

Tegnapelõtt kiugrottam Mályiba fenyõágakért. Mindenszentek elõtt mindig onnan szerzem be a sírokra szánt fenyõgallyakat. Szép nagy fenyõfáim vannak, meg sem kottyan nekik az a néhány ág amit alulról levagdosok. Tulajdonképpen a fák karbantartásának is tekinthetem a dolgot mert elég satnyák ezek az ágak, fele mindig el van már száradva csak az ágak végein zöldell még néhány ágacska.

Igaz, nemrégen voltam kint, akkor elzártam a vizet, de akkor korai lett volna még behozni. Ezúttal a telket kerülõ úton közelítettem meg, hogy hátha Morzsiék nem vesznek észre. Azért próbáltam suttyomban megközelíteni a házat mert mikor 2 hete kint voltam nem tudtak kijönni, a portára dobáltam be nekik az ennivalót mikor jöttem el. Ezúttal megint munkanapon mentem,  nem akartam, hogy fájjon a szívük, hogy nem tudnak átjönni. Most azonban más volt a helyzet. Mikor megérkeztem átnéztem hozzájuk és éppen kerestem volna a szememmel õket az udvaron amikor azt láttam, hogy a két kisebb már száguld is felém árkon bokron keresztül. Ott is volt másodpercek múlva mindkettõ. Ilyenkor nem tudok nagyon nézelõdni mert azzal vagyok elfoglalva, hogy simogatom õket, miközben õk mindent elkövetnek, hogy minél több nyalogatást kiosszanak a kezeimre, miközben kicsit harapdálnak is. Szóval a lényeg, hogy csak néhány perc múlva jutottam oda, hogy felálljak a kocsi ülésérõl és átnézzek Morzsiékhoz. Hát bizony Morzsi egyedül volt az udvaron és méltatlankodva ugatott, hogy õ kimarad ebbõl a meghitt találkozásból. Õ valószínûleg nem vállalta már a kiszökéssel járó macerát, így aztán megérkezésemkor csak a másik kettõ lófrált az utcán. Vagy pedig már ereje nincs az ilyesmihez.  Nem tudom, egy tény, õ nem tudott átjönni. Illetve átjött õ is, csak kicsit késõbb. Volt aztán öröm amikor "rám rontott" a szobában, ahol éppen a metszõollót keresgéltem.

Természetesen ezután nem a fenyõgallyazás következett hanem az evés. Most egy rúd kutyaszalámit vettem a városból kifelé jövet. Levágtam hát egy jódarabot és Morzsinak adtam. Morzsi rávetette magát aztán abbahagyta, mintha csak azt kérdezné, hogy "Ez most vicc ezzel a kutyaszalámival?  No, vedd csak elõ szépen azt a finom baromfi parizert amilyent hozni szoktál!". De baromfi parizer nem volt, ezúttal kutya szalámit vettem két okból kifolyólag is. Egyrést majdnem fele annyiba kerül mint a párizsi, másrészt pedig mindig kicsit zavart, hogy Morzsiék parizert esznek amikor sok embernek még erre is nehezen futja. De aztán Morzsi látta, hogy ez nem vicc és rávetette hát magát a szalámi darabra. Mint ahogy a másik kettõ is. Megtehetném, hogy háromfelé vágom és odaadom nekik, hogy osszák be, de tudom mi lenne a vége. Morzsi gyorsan befalná a magáét és elvenné Kismorzsitól, mert az a leggyámoltalanabb. Így aztán  kiporciózva adogatom nekik, sorban egymás után. Egyébként szemrebbenés nélkül bevágták az egy kiló kutya szalámit. Igaz már ebédidõ volt, kora délután.

Ezután gyorsan elvégeztem a dolgom, addig õk játszadoztak egymással a napon, majd eljöttem. Kár, hogy nem fényképeztem le õket amint egymás mellett ülnek a kocsi mellett és nézik, hogy mi lesz most. Aztán beültem a kocsiba és elkezdtem tolatni. Õk követtek a saját portájukig, aztán megálltak és kissé értetlenkedve néztek utánam. Azért bízom benne, hogy a öt vagy nem is tudom hány év után már tudják, hogy csak átmenetileg hagytam ott õket és vissza fogok jönni.

Szólj hozzá!

Címkék: Morzsiék

Még egyszer a képeslapokról

2011.10.25. 20:23 Morgó Medve

Gyerekkoromban volt egy játék. Úgy mûködött, hogy az ember kapott egy ismerõsétõl egy képeslapot amin volt 5 cím. Az elsõt el kellett hagyni, a többit egyel elõrébb léptetni, az utolsó helyre pedig fel kellett írni a saját címünket. Ezt követõen el kellett küldeni 5 ismerõsünknek. Ahogy annak idején írták, ha mindezt megcsináljuk akkor 125 képeslapot fogunk kapni az ország különféle helyeirõl. A dolog biztatóan hangzott, én is rohantam a postára képeslapokért. Kaptam is néhányat, de természetesen közelében sem volt a 125-nek. Talán 10-15 lehetett, ma már nem emlékszem. De azoknak is örültem, boldogan nézegettem a képeket és próbáltam kitalálni milyenek is lehetnek azok akik feladták. Végül is én jól jártam, de bizonyára voltak akik kevésbé, mert ha én "befektettem" 5 képeslapot és kaptam mondjuk 10-et akik valakiknek nem térült meg a "befektetésük", azaz nem kaptak még 5 képeslapot sem, hiszen csak azt lehetett újra elosztani amik bekerültek a rendszerbe.

Ma már szerintem egy ilyen játék nem élne meg. Egyrészt a magas postai árak miatt másrészt pedig túlzottan uralja a levelezést az elektronikus forma. Tehát nyugodtan mondhatjuk, az idõ túl lépett a dolgon, maradnak a szép emlékek.

Szólj hozzá!

Címkék: Gyermekkor

Képeslapok

2011.10.23. 20:22 Morgó Medve

Nem is tudom mikor küldtem utoljára képeslapot. Nem az ünnepi alkalmakra küldött lapokra gondolok, azokat még idõnként szoktam, bár sok értelmét annak sem látom. Most, hogy a telefonköltségek így lecsökkentek szívesebben hívom fel egy-egy ünnep elõtt a rokonokat és ismerõsöket telefonon. Olcsóbb is, meg több információhoz is jut az ember általa. Ennek ellenére maradt két külföldön élõ barátom akik változatlanul küldözgetik a képeslapokat karácsonyra s húsvétra, így aztán én is elballagok a postára és méregdrága áron elküldöm a képeslapjaimat. Annak ellenére, hogy még abban sem vagyok biztos, hogy megkapják. Ugyanis egyes postahivatalokban az a szokás, hogy elkérik a pénzt, a levelet meg félre teszik.  Vagy jobb esetben rá a borítékra. Nem egy bizalomkeltõ eljárás, ezért újabban már azt csinálom, hogy megnézem az Interneten, hogy mennyibe kerül, veszek bélyeget, ráragasztom és bedobom egy utcai postaládába. De nem ez a lényeg, térjünk tehát vissza a képeslapokhoz.

Én képeslap alatt azt értem, hogy idegen városban járva az ember megáll egy trafik vagy újságos elõtt, kiválaszt néhány képeslapot, vesz rá bélyeget is, aztán lötyögés közben a cukrászdában ahol megiszik egy kávét megírja a lapokat és bedobja egy útba esõ postaládába. Hát ezt már rég nem csinálom, gyanítom más sem nagyon. Pedig volt valami emberi ebben az egészben. Jól esett pár percig arra gondolni akinek írtuk, elképzelni, milyen örömmel fogja elolvasni már a postaláda mellett, azt sem fogja megvárni, hogy felérjen a lakásba. Igaz, ehhez olyan is kellett akinek szívesen küld az ember képeslapot. Nekem már sajnos nincs ilyen, a koromból adódóan sem. Azért bízom benne, hogy fiatalok között még fellelhetõ ez a szokás.

Régebben én is ha külföldön jártam mindig küldtem az amerikai barátomnak egy-egy képeslapot akirõl írtam már korábban is. Nem is tudom miért. Én találtam ki, õ meg örült neki. Aztán egyre nehezebben jutottam képeslaphoz és bélyeghez, a szállodák nem tartottak ilyesmiket, a városba meg nem jutott ki az ember. Így aztán egy idõ után felhagytam ezzel a szokásommal. Ennek már legalább 10 éve, azóta nem tudom mi a helyzet képeslap fronton. Megtehettem volna, hogy holnap megpróbálok egy trafikban vagy újságosnál képeslapot és bélyeget venni, de akkor nem lenne alkalma a Morgómedve olvasóinak, hogy megosszák velem a véleményüket képeslap ügyben. Kíváncsian várom ki hogyan vélekedik róla.

Szólj hozzá!

Címkék: Gyermekkor

Avasi éttermi helyzet

2011.10.19. 19:41 Morgó Medve

Mostanában, hogy idõben kicsit jobban el vagyok eresztve gyakrabban szoktam ebédelni is. Úgy értem, hogy nem mikróban melegített konzervet hanem - úgymond - rendes ételt. Leginkább hétfõn és szerdán, ugyanis akkor érnek véget délidõben az óráim. Ha végzek az egyetemen útba ejtem a menzát és eszem egy menüt. Általában háromféle dologból lehet választani, mindig van olyan amit szeretek. Ráadásul elég rugalmasak, bármelyik leves mellé választható egy tetszés szerinti második. Általában megnézem mi van kiírva a táblára, de  az esetek többségében ránézésre választok. Ez többnyire be is jön, kivéve a legutóbbi esetet amikor valami pörköltfélét láttam rizzsel. Na ez tetszett nekem, ebbõl vettem el egyet. Lett volna még chilis bab és valami spagettis valami is, utóbbiban azonban sok a szénhidrát, elõbbit meg ettem eleget mikor a szobámban nyitottam ki egy-egy metrós konzervet.

Hát ez a mostani választás nem volt az igazi. Jóformán nem is tudtam mit eszem. Aztán hogy jobban megnéztem láttam benne savanyú gyöngyhagymát meg befõttdarabokat is. És persze éreztem a savanyú és édes ízeket. Aztán kifelé menet láttam, hogy ez bizony savanyú-édes csirke volt rizzsel. Hát nem szeretnék vele még egyszer összefutni. Nekem valahogy az édes meg a hús találkozása egy ételben nem az igazi. Valamikor mikor egyetemre jártam a kollégiumban a vietnami hallgatók fõztek ilyesmiket, ilyenkor a konyha közelébe sem mentünk. De nem is errõl akartam írni, hanem arról, hogy abban a városrészben ahol élek tulajdonképpen nincs is lehetõség arra, hogy meleg ételt egyen az ember. Nem mintha rendszeresen ott szeretnék ebédelni, de néha jól esne valami finom dolog miatt betérni egy étterembe vagy kifõzdébe. Én az Avason élek, ahol közel 30 000 ember él, ami egy közepes város lélekszámának felel meg. Azért elég furcsa, hogy itt él egy városnyi ember és nincs egy étterem, nincs egy sörözõ, nincs egy kifõzde, semmi sincs ahol enni lehetne.  Inni lehet. Ha lenne azért ide is benéznék néha olyan napokon amikor nem megyek be az egyetemre.

Persze nem mindig volt ez így. Én emlékszem több próbálkozásra is. Épültek itt éttermek is, csak aztán sorra bezárták õket. Úgy látszik az itt élõk nem igazán engedhették meg maguknak, hogy éttermekbe járjanak, így aztán bezárás lett a sorsuk. Az Ifjúság Éterem helyén nyílt meg a Profi üzletlánc egyik üzlete, a Platán Étterem már tovább bírta, aztán végül belõle is játékkaszinó majd illatszerbolt lett. Ez utóbbi befuccsolt, hónapok óta üresen áll. Volt még egy Piramis és egy Egyetem Étterem is az Avas alján, de ezekben sem sertésbordát lehet ma már venni hanem autót, illetve úgy emlékszem egy idõben az Egyetem Étterem helyén valami konditerem mûködött. Mint láthatjuk túlzottan nagy igény nem nagyon van ebben a városnegyedben a vendéglátóipari egységekre. Pedig biztos jól elképzelték a város vezetõi annak idején.  Hogy a hétköznapi munkában megfáradt dolgozók és értelmiségi népek vasárnap majd családilag eljárnak ebédelni, a hétköznap estéken pedig megtöltik majd az éttermeket a szórakozni vágyó fiatalok, hiszen nagyon sokan jutottak lakáshoz fiatalok is ebben a városrészben. Nem így történt, és errõl nem is azok tehetnek akik így képzelték el a jövõt. Így aztán ezekben a helyiségekben rendre más és más szolgáltatások jelentek meg.

Azért nem ment teljesen simán ez a sok étterem építés, ugyanis - ahogy én hallottam - az éttermek szép sorban épültek, de valahogy az ABC áruházak nem. Egyszer aztán hallottuk, hogy felforgató elemek hatalmas betûkkel azt mázolták az Ifjúság Étterem falára, hogy kocsma már van elég, most már jó lenne egy ABC is. Szép hosszú épület az amirõl szó van, jól elférhetett ez a hosszú mondat is. Persze botrány lett belõle, a rendõrség tette a dolgát, meg is találta az elkövetõt, aki nem igazán volt felforgató fajta, csak - gondolom - tele volt már a hócipõje a sok étteremmel, tejért meg kenyérért meg lehet, hogy be kellett menni a városba. Az illetõt én is jól ismertem, elég csendes, jóravaló ember volt. Nyilván makulátlan elõélete is hozzájárult ahhoz, hogy nem csukták le, a hatalom megelégedett azzal, hogy áthelyezték egy másik város másik egyetemére. Igazából nem tudom mire ítélték, lehet, hogy pénzbüntetésre, lehet hogy felfüggesztettet kapott, nem tudom. Mindenesetre most már igazán kiírhatná valaki, hogy a sok bolt mellé jó lenne már egy étterem is. Csak hát közben megváltoztak a viszonyok, itt már nem a városvezetés, hanem a piac diktál. Úgy hogy marad az egyetemi menza meg az otthoni ebédelés. Valami könnyû és egyszerû.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Evés-ivás

Szívatások

2011.10.16. 19:38 Morgó Medve

Tegnap este úgy gondoltam megnézem a Duna TV-n a "Jó tündér" címû darabot. Nem sokkal 7 után el is kezdõdött, ugyanakkor a kezdéssel egy idõben a bal felsõ sarokban megjelent egy kör alakú valami is, amiben Mága Zoltán látható egy hegedûvel, valamint egy felírat, hogy vasárnap este 20.00 órakor megnézhetünk egy úgynevezett Mága Zoltán show-t. Körben pedig pontok futnak körül, nehogy már ne figyeljünk oda erre a kis ikonra vagy logóra, vagy nem is tudom minek nevezzem.

Semmi bajom Mága Zoltánnal, bár az utóbbi idõben kicsit sokat lehet olvasni és hallani felõle, viszont úgy tudom, hogy sok jótékonysági koncerten is részt vett, úgy hogy ha ez így marad örömmel látom Mága Zoltánt akár minden nap a televízió mûsorkínálatában. Legfeljebb nem kapcsolom be a TV-t. Viszont mi a csudának kell ezen a csatornán tönkretenni a filmeket és színdarabokat valami képernyõn látható egyéb dologgal?

Csupán emlékeztetnék, hogy nemrégiben ezen a csatornán jelent meg 5-10 percenként egy szöveg, hogy október 24-tõl megváltozik a mûsorok mûholdas sugárzása. Írtam is róla annak idején. Mindez a képernyõ közepén futó szöveg formájában, miközben az ember a filmet nézi. Most hátranéztem, hogy jobban le tudjam írni, de nem látom. Úgy látszik Molnár Ferenc darabját tönkre lehet tenni, de egy  istentiszteletet nem. Ormótlan dolog is lenne. De egy színdarab vagy film nézése közben sem sokkal elfogadhatóbb, higgyék el nekem  azok akik döntenek ebben a kérdésben.

Szólj hozzá!

Címkék: TV

Sztrapacska

2011.10.14. 19:36 Morgó Medve

Egy kicsit régen írtam, elnézést kérek, tegnap egész napos programom volt, ma meg délelõtt a lemaradásaimat intézgettem, aztán délután meg ledõltem egy kicsit. Nem igazán aludni, hanem inkább átnézni a jövõ hét utáni TV mûsort. Hát - mit mondjak? - egyre lassabban haladtam. A szombatot már legalább 15 percig néztem mert közben el-elszundikáltam. No akkor döntöttem úgy, hogy alszom egyet. Nyugdíjas vagyok, miért ne engedhetném meg magamnak? Este különben is szalagavatóra megyek, a végzõseink szakestje ez, jó ha fitt és kipihent leszek. Szerepelnem ugyan nem kell, de azért másabb a nótázgatás meg a szünetben a beszélgetés is, ha az ember nem álmos vagy fáradt. Így aztán szundítottam egy keveset.

De ne feledkezzünk el a borjúpörköltrõl sem amivel tegnap futottam össze az ebédnél. Elsõ körben valahogy többen voltak a borjúpörköltnél, így aztán 3 töltés töltött káposztát tettem a tányéromra, ugyanis egy csészényi gulyáslevest elõtte már kikanalaztam. Kérem ne szörnyülködjön senki a mai írásomat olvasván, nem olyan nagyok ezek a vendéglõi töltött káposzták. Nyilván az úgynevezett svédasztalos étkezési formához illeszkednek a töltelékek méretei is. Tehát amíg megettem ezeket a mini töltelékeket azalatt hozzáférhetõbbé vált a borjúpörkölt is, tehát az következett. Sztrapacskával és bõ tejfellel. Ami így nem rossz, sõt határozottan jó.

Ez a sztrapacska az újabb idõkben vált szokássá. Legalábbis én így érzem. Mármint húsételek köreteként. Egyre gyakrabban találkozom vele fogadásokon, hogy a szarvas- vagy egyéb vadpörkölt mellé teszik, mintegy sugallva, hogy az ember ezzel együtt fogyassza el a tál másik részében található pörköltet, jelen esetben borjúpörköltet. Ez így rendben is volna, de akkor miért tesznek rá sült szalonnát, vagy ahogy egyes vidékeken mondják, pörcöt? Ez valahogy érthetetlen számomra. Ha én magában eszem a sztrapacskát akkor van igazán jelentõsége a bõ sült szalonnának, így viszont a pörköltek fûszeres íze elnyomja a töpörtyûs ízeket. Kvázi ha köretként rakjuk ki, felesleges is. De rajta volt. Mondjuk egy dologra gondolhatok: ha valaki csak m a g á b a n enne sztrapacskát ennek se legyen akadálya. Nagyon derék gondolat csak kissé pazarló, bár egy ilyen drága hotel megengedheti magának.

Egyébként a visszafogottabb étkezési szokásaimra gondolva eldöntöttem, hogy a gulyásleves és az egyik borjú pörkölt volt az ebéd, a töltött káposzta és a második adag pörkölt pedig a vacsora. Este ehhez is tartottam magam, mert vacsoraidõben már itthon voltam. Lett volna lehetõségem ott vacsorázni is, meg szakestélyre is menni, de 4 órakor órám volt, így az ebéd utáni elõadások végét már meg sem tudtam várni, rohantam oda. Ott aztán  - kis színesként - hosszasan ecseteltem a tejfel fontosságát a borjúpörköltek esetében. Nem hallgattam el, azt sem, hogy a menzán egyszer úgy adták, hogy nem volt hozzá tejfel. De hát mit várjon az ember egy ilyen tömegétkeztetési formától mint egy menza? Ahová egyébként mostanában elég gyakran betérek mióta jobban ráérek. Amíg dolgoztam ilyesmire nem futotta az idõmbõl, de ma már ezt is megengedhetem magamnak. Azelõtt csak akkor jutottam el oda ha a rendszeresen erre járó ukrán ismerõsömet ebédeltettem meg. Nem rosszak ezek a menük, a minap is kiváló zöldbablevest ettem rakott krumplival. Kicsit kevés volt ugyan a sült virsli, meg a tejfelt sem sütés elõtt rakták rá hanem a végén, de nem volt rossz. Azért nem morgok, hogy nem parasztkolbásszal csinálták, szegény az eklézsia, erre futotta. 790 forintért ne várjon az ember lucullusi lakomákat. A tejfel nélküli borjúpörkölt egyébként az a la carte részen volt, ott azért a pénzemért futhatta volna. Na mindegy, megettem így is, de ha sûrûbben járnék oda lehet hogy mindig hordanék magammal egy doboz tejfelt is. Mert vannak ételek mint például a borjúpörkölt és a töltött káposzta melyek azért tejfellel az igaziak. Gondolom sokan egyetértenek velem.

Szólj hozzá!

Címkék: Evés-ivás

Steve Jobs

2011.10.09. 19:34 Morgó Medve

Van a grúzoknak egy mondásuk, miszerint csak egészség legyen, a többit megvesszük. Hogy ma igaz-e a mondás, nem tudom. Régen jártam Moszkvában, régen jártam a moszkvai autópiacon ahol egykor Kosztya barátom néhány kaukázusi külsejû férfire mutatva odasúgta, hogy ezek grúzok, tele vannak pénzzel és autóval seftelnek. Meg virággal, meg mindennel. A Szovjetunióban sok minden volt olcsó, csak meg kellett találni mibõl lehet vagyonokat keresni. És õk megtalálták. Nagyon sok vicc szól arról, hogy milyen gazdagok voltak a grúzok a szovjet viszonyok közepette is. Ezért igaz a fenti mondás is. Mint ahogy Steve Jobs is gazdag ember volt, hihetetlenül gazdag, és mégis 56 éves korában kellet, hogy itt hagyja ezt az árnyékvilágot. Hasnyálmirigy rákja volt, ami az egyik legveszélyesebb rákfajta, meggyógyulni nem nagyon lehet belõle. Neki viszonylag szerencséje volt, egy olyan hasnyálmirigyrák támadta meg ami akkor gyógyíthatónak látszott. Ennek köszönhetett még 7 évet. Családja körében, békességben hunyt el október 5-én.

Sajnálom ezt az embert, mint mindenkit akit ilyen fiatalon visz el ez az alattomos betegség.  Én kicsit hamarább értesültem a dologról mint a hazai közvélemény, mert aznap hajnalban nem tudtam aludni és bekapcsoltam a TV-t. Akkor láttam, hogy a CNN megszakította az adását, hogy közöljék a halálhírét és rá emlékezzenek. Hosszú idõn keresztül beszéltek róla és közben képeket láthattunk, köztük azokat is amik 2005-ben készültek, amikor a Stanford egyetem diplomaátadó ünnepségén mondott beszédet õ, akinek soha nem volt diplomája. Neki ez nem jött össze, viszont két társával egy garázsban megalapította az Apple céget, ami az egyik legnagyobb számítógépgyártó vállalkozás lett a világon. Úgy gondolom ez a beszéd annyira jellemzõ rá és annyira magával ragadó, hogy érdemes ismét meghallgatni. Beszél az egy évvel korábban diagnosztizált hasnyálmirigy rákjáról és a halálról is. Külön hálás vagyok a fordítónak, hogy a Silicon Valley-t nem Szilikon Völgynek fordította ami egy butaság viszont szinte általánosan elterjedt és oka a fordítói lustaság. Én ezzel a beszéddel búcsúzom egy embertõl aki sokat tett azért, hogy az emberiség egy nagyot léphessen elõre.

https://www.youtube.com/watch?v=U2qchaUVsZY

Szólj hozzá!

Címkék: Egyebek

süti beállítások módosítása