Hát volt belőlük elég. Persze voltak itt nem csak oroszok, hanem megtalálható volt a korábbi Szovjetunió minden nációja. Csak az egyszerűség kedvéért mindenki oroszoknak hívta őket. Egyébként meg ők voltak az ideiglenesen hazánkban tartozkodó szovjet hadsereg katonái.

Rendes fiúk voltak ők. Nekik (is) köszönhetem, hogy megtanultam rendesen oroszul. Egyedül vagy kettesével-hármasával csak tiszteket és tiszthelyetteseket lehetett látni, a közkatonák többnyire tiszthelyettesek vezetésével voltak láthatók laktanyán kívül. Ha gyakorló ruhában voltak akkor többnyire szenet lapátolni mentek az állomásra, ha kimenő ruhában akkor meg valami kulturprogramra. Ez utóbbi leginkább abból állt, hogy lötyögtek egyet a Bazilika környékén, aztán a hajóállomási restiben söröztek a kimenő végéig. Persze módjával mert ez tulajdonképpen nem volt megengedett.

A laktanyájuk Esztergom-Táborban volt ami Kenyérmező mellett volt. Soha nem tudtuk eldönteni hol a határ. Mi úgy egyszerűsitettük le a kérdést, hogy a technikum meg a kollégium a vasútállomással volt Kenyérmező, aztán a többi Tábor. Aztán következett egy pár kilométernyi út, mellette a repülőtérrel, majd az utazó elérte Esztergomot.

Amellett, hogy csendben tengették ideiglenes életüket gondoskodtak a helyi lakossság villamos gépekkel és szerszámokkal való ellátásáról. Na és persze az első szines TV-ket is itt szerezték be a magyar polgárok amelyek méreteikkel tiszteletet parancsoltak, és nem kis éberség kellett ahhoz, hogy ne égjen le az ember háza, lakása. Robbanó TV-k néven voltak közismertek. Ezeknek a TV-knek a színei nem nagyon különböztek attól amikor gyerekkoromban apám sárga celofánt tett a Tavasz TV-nk elé, és felüdülést jelentett a fekete-fehér kép után, hogy mindezt már sárga tónussal láthattuk. Na az első szovjet szines TV-k sem sokkal több színnel rendelkeztek mint a mi feltuningolt Tavasz TV-nk.

Aztán lehetett venni szerszámokon kívül kiváló karórákat, fényképezőgépeket és a vadászok itt szerezték be az infrakészülékeket amivel éjszaka is lehetett látni vadászat közben. Hogy mit használtak a katonák éjszakai lövészeteken ezekután sejthetjük.:)

Én is közreműködtem egyszer egy óra megvételében amely azonban kissé kalandosra sikeredett ezért önálló fejezetet érdemel. Aztán jól lehetett oroszt gyakorolni is ezekkel a katonákkal. Csupán a hajóállomási restit kellett felkeresni Esztergomban amire hétvégeken volt lehetőség, vagy ha kevesebb idő volt elég volt elmenni a Táborban lévő kocsmába ahol a kora délutáni időszakban mindig sörözött néhány szovjet tiszt és tiszthelyettes úgy 10-20 kisebbségi etnikumhoz tartozó polgártársunk társaságában. Na azért nagy vegyülés nem volt, az oroszok a kocsma egyik sarkában ittak, a kisebbségi polgártársaink a másikban.

A jobb időjárás beköszöntével az ivás áttevődött a kocsma előtti placcra, ahol jobb volt a levegő is, és a lovas kocsik adott esetben harcászatilag kedvezőbb helyzetbe hozták az etnikumot ha heveny szóváltásra került sor, míg az ideiglenesek védtelenül fogadták a megmegújuló támadásokat. Na persze csak addig amig meg nem érkeztek a magyar rendőrök és a szovjet katonai rendészek. Még csak a reptér végén jártak amikor a vita egy csapásra véget ért a torzsalkodó felek között, azt az egy-két vérző áldozatot gyorsan eldugták szem elől és értetlenül nézték a kézbevett gimubottal közeledő katonákat és rendőröket. Azok aztán tessék-lássék módon szolídan hátbavágtak egy-egy kisebbségit és kértek egy-egy sört amit persze a kocsmáros vendégeként eresztettek le a torkukon és elmentek oda ahonnan jöttek.

Na persze amikor a hangulat ilyen emelekedetté vált mi már régen kinyitottuk az asztalokon tankönyveinket, hogy a fiókban folytassuk Hirschler Imre "Nők védelmében" című szexuális felvilágosító céllal piacra dobott művének tanulmányozását amely hivatott volt felvilágosítani egyrészt minket 14-15 éves pelyhedző bajszú kamaszokat és a már második gyereküket váró asszonykákat is. Ekkor már létezett ugyan egy "Fiúknak lányokról" című könyv amiből én felolvasásokat tartottam nyolcadikos koromban a falumbeli park egyik padján elég népes társaságnak, nagyjából a fél osztálynak. Sajnos azonban valakinek kölcsönadtam és felszívódott a könyvvel együtt. Ma így mondanánk: bottal üthettem a nyomát. :) Elköltözött az illető és vitte magával.

Na persze nem minden fiókba jutott Hirschler doktor hiánypótló remekéből, létezett viszont egy Das Magazin című folyóirat ami a szocilaista tábor egyetlen olyan kiadványa volt ahol pucér nők is voltak lefényképezve, így aztán a vetkőzős tollon túlmenően is tudtuk tanulmányozni a női test anatómiáját. Na persze ha nyílt az ajtó egyszerre csapódott be 4 asztalfiók. Aztán vagy elszedték vagy nem "kincseinket". Ha elszedték akkor sem veszett minden mert némi takarékbélyeg vásárlásával jóvá tehetettük, hogy átmenetileg áldozatul estünk a sátán csábításának. Másnap aztán néznivalókat cseréltünk és folytattuk ott ahol abbahagytuk.

Hát jól elkalandoztam, amint látom. de erről a takarékbélyegről mint szocialista nevelési vívmányról később majd szólnék még. Egyelőre elköszönök. Legközelebb azt hiszem arról irok majd hogyan vettünk órát Z. barátomnak.