Morgómedve

Napok óta rágódom a dolgon, aztán döntöttem: beszüntetem a blog írást. Márciusban volt 12 éve, hogy írom, belefáradtam. Úgy érzem nem csak én, a Morgómedve elnevezésű blog is elfáradt. Úgy érzem mindent kiírtam magamból. Nincsenek megíratlan emlékeim, történeteim. A fogalmazás is egyre nehezebben megy. Amikor elkezdtem 57 éves voltam, fiatal ember. Tudomásul kell vennem, hogy az ilyesmihez szellemileg frissebbnek kell lenni. Nem épültem én le, ha holnap szólnának, hogy menjek vissza tanítani, minden különösebb készülés nélkül megtehetném. Egy kicsit kellene többet készülnöm óra előtt mint mikor még dolgoztam. Az írás az más, itt nincs rutin, itt szellemileg nagyon frissnek kell lenni. Hogy vágjon az ember esze.

Az utóbbi időben megváltoztak a körülményeim is. A magánéletiek is és  - mondjuk így, - a társadalmiak is. Az élet sokkal jobban átpolitizált mint korábban, ma ha az ember az oktatásról ír, vagy az egészségügyről az is politika. Nem beszélve a sportról. Az emberek fáradtabbak lettek, érzékenyebbek. Minduntalan öncenzúrára kényszerültem, így nagyon sok mindenről nem írtam amiről szerettem volna. Valóban el is fáradtam. Ahogy éltem az életemet gyakran gondoltam sok mindenről, hogy na majd erről írok a Morgómedvében. Aztán nem lett belőle semmi, mire oda jutottam, hogy írjak már fáradt voltam. Egy téma pedig idővel egyre inkább érdektelenné válik. Mindent akkor kellett volna megírni amikor eszembe jutott. Akkor volt bennem a leginkább megírható, idővel fokozatosan csökkent. Mondok egy példát. Amikor olvastam egy könyvet, ha nem írtam róla rögtön, napok múlva már nem volt érdemes. Lecsökkent bennem a lelkesedés, érdektelenné vált.

A fiam kérdezte ma délelőtt, mikor mondtam neki, hogy befejezem a blog írást, hogy a durva kommentek miatt? Mondtam, hogy nem. És tényleg nem. Akkora "olvasottság" mellett amikor ezek megjelentek még hibaszázalékban is elhanyagolhatók voltak.  

Nem magyarázkodom tovább, elfáradtunk, a blog is meg én is. Ki nem törlöm, sok hasznos dolog van benne, még sokan találhatnak benne számukra hasznos információkat. Hetente egyszer-kétszer  visszanézek, hátha van megválaszolandó komment.      

És ha már a kommenteknél tartunk köszönöm szerzőiknek, hogy leírták véleményüket. És köszönöm olvasóimnak hogy kitüntettek figyelmükkel. Különösen azoknak akik majdnem 13 évig rendszeresen figyelemmel kísérték írásaimat. Megnyugodva hagyom abba, tudomásul véve, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ennek is.

Minden jót mindenkinek. 

Jó film a Jóravaló feleség, én többször megnéztem már. Pénteken 15.30-kor láthatjuk a filmcafe elnevezésű mozicsatornán. A film egy fiatal nőről szól aki  - nem tudni miért - 7 évvel korábban hozzáment egy általa is csak bunkónak nevezett férfihoz, aki jelentős időt tölt haverjával, akivel együtt söröznek és füveznek, többnyire otthon, miközben feleségét elhanyagolja. Bár már ő sem szívesen veszi férje közeledését. Életében akkor következik be kedvező változás amikor munkahelyén egy áruházban "összejön" egy fiatalemberrel. Nem igazán nagy, mindent elsodró szerelem ez, de azért mégis minőségi változást hoz mindkettőjük életébe. Aztán elkezdődnek a bonyodalmak...

Innen már nem írnám tovább mert végül is egy fordulatos, sok meglepetést okozó filmé alakul át a film utolsó harmadában. Még én sem olvastam el mit ír róla a Port, olvassuk el együtt:

https://port.hu/adatlap/film/tv/joravalo-feleseg-the-good-girl/event-tv-374585103-89/movie-51527

Úgy gondolom érdemes megnézni.  

Befejeztem a lakás világításának korszerűsítését. Most van egy csomó hagyományos 60-as és 75-ös izzólámpám, amikkel úgy néz ki nem fogok tudni mit kezdeni, meg a remény hogy az egy év múlva esedékes elszámoló villanyszámlám lényegesen kisebb lesz. Ezt úgy kell érteni, hogy mivel a mostani éves különbözetem csak 9 ezer forint, várhatólag marad a havi átalány díjam is. Mivel azonban áttértem a kis fogyasztású lámpákra, jövő ilyenkorra tetemes visszatérítésre számíthatok.

Egyébként jól vagyok, bár van egy bölcsességfogam ami elég véletlenszerűen "zendít rá", aztán néhány óra múlva megszűnik, hogy aztán megint elkezdjen fájni. Tükörrel nem látszik rajta semmi, egyelőre nem tervezem a fogorvoshoz fordulást, bár már az sem ártana, régen jártam arrafelé.

Túl vagyok a traumán is amit a kommenelők okoztak. Hiába gondolok arra, hogy ez a 3 rosszindulatú megjegyzés még hibahatárnak is kevés több mint 1600 letöltés esetén. Azért az megnyugtat, hogy a jövőben az Index nem fog tallózni az írásaim között. Egyébként ez visszatartott attól is, hogy nagyobb lélegzetű dolgokba fogjak bele. Olyankor volt esélyem a szélesebb nyilvánosságra. És a belém kötőkre. Nem mintha az én kisebb olvasó táboromnál nem ügyelnék arra, hogy az írásaim korrektek legyenek, de a nagy számok törvénye alapján a "kekeckedésre" is nagyobb az esély. Jobb lesz így.

Szóval köszönöm jól vagyok, ezt kívánom minden olvasómnak is.

Egy mondat erejéig visszatérnék az előző írásomra. Az írást kitette az Index is a honlapjára, le is töltötték nagyjából 1600-an, 5-en véleményt is nyilvánítottak, hárman lesajnálóan.  Én ezeket nem minősíteném. Viszont azt hiszem meg fogom kérni az Index munkatársait, hogy a jövőben az én kis vidéki blogocskámat ne tegyék ki a a honlapjukra. Megelégszem én azzal a szolid nyilvánossággal amit enélkül is elérek. Nagyjából ugyanazok olvassák hétről hétre a blogomat, megszokták az én stílusomat, esetenként a butaságomat és tudatlanságomat is, nem kívánok én hadakozni olyanokkal akik egyszer benéznek ide és rögtön minősítik is az írásomat. 

Ezek után nézzük a múlt szerdai előadást a Bűnmegelőzési Tanfolyamon. Az eset főhősét a sajtóból ismerjük, a nevét mégsem írnám le, nem ez a fontos hanem maga az eset. 

Történt, hogy főhősünk, egy hölgy, autójában ülve egyszer csak azt vette észre, hogy az eddig mellette haladó motor utasa betöri a jobb oldali ablakot - aminek kitörése már szívbajt hoz az emberre - majd megragadja az anyósülésen lévő táskáját és elmenekülnek vele. A hölgy utánuk ered, hogy visszaszerezze a táskát, közben a motoros balra akart fordulni de elestek és a vezető nem sokkal azután meghalt. Az autót vezető hölgy hogy ne üsse el a motorost jobbra tekerte a kormányt és szándékosan nekiment egy másik autónak.

Következett a helyszínelés, amely ahogy mondta több órát tartott, végül éjjel a rendőrségen kötött ki. Ott mondták neki, hogy valószínűleg egy jó ügyvédre lenne szüksége, hamarosan érkezett is egy, aki szintén itt volt vele múlt szerdán. Egy fiatal, szimpatikus férfi, az 5 évet együtt csinálták végig. Első fokon szabadságvesztésre ítélték, másodfokon is, végül a Kúria mentette fel bűncselekmény hiányában. Gondolom nagy megkönnyebbülés volt.

Megmondom őszintén nekem mikor először hallottam a TV-ben az esetről az jutott eszembe, hogy nem kellett volna rabolni és nincs baj. Szerintem az embernek joga van megkísérelni visszaszerezni ami az övé. Ha nem rabolunk, vigyázva motorozunk, nem esünk el, nem ér baj bennünket. Nyilván itt a motort vezetőben benne lehetett a stressz is és ez is hozzájárult a szerencsétlenséghez. Azért a megítélés szempontjából nem elhanyagolható, hogy elütötte-e a motorost vagy csak üldözte. Én kicsit nehezen hallottam a beszédét de úgy vettem ki elütésről nem volt szó. Hát akkor meg tényleg egyértelmű számomra a felmentés. 

Egyébként még annyit elmondanék, hogy az egész "üldözés" 30 másodperc alatt játszódott le, nagyjából 300 méteren. Az egyik bíró megkérdezte, hogy mit várt ettől az egésztől. Ő azt válaszolta, hogy hátha eldobja a táskát. Nem hihetetlen, én már avatkoztam bele ilyesmibe, ott a tolvaj a kiáltásomra eldobta az ellopott táskát. Itt elolvashatjuk.

Az utolsó előtti bekezdésre gondolok.

A sok ünnep után folytatódnak a bűnmegelőzési tanfolyam előadásai. Szerdán egy olyan hölgy mondta el esetét, akit első és másodfokon is elítéltek, végül - 5 év után - a Kúria mentette fel bűncselekmény hiányában. De ezt elteszem a következő alkalomra, most a Viszkisről írnék pár szót, akinek rendes neve Ambrus Attila és bankrablóként ült le 12 évet abból a 17-ből amit kapott.

A Viszkis nem buta gyerek, tudta, hogy egyszer ki fog jönni a börtönből, zsebében nem lesz több 100 ezer forintnál, a régi haverok már sehol nem lesznek, tehát majd kell kezdeni valamit magával. Valami olyasmivel ami nem jár azzal, hogy visszakerül a börtönbe.

Mind elmondta bent elvégezte a kommunikációs szakot a d-i főiskola segítségével, de ezzel nem sokra ment, ő úgy fogalmazott, hogy az nem sokat ért. Többet ért viszont a bent elvégzett kerámia/fazekas tanfolyam. Szabadlábra kerülése után kerámiákat kezdett gyártani és vásárokon árulni. Vitték a népek, gondolom komoly értéket képezett az a tény, hogy nem akárki készítette ezeket a darabokat.

Emellett írt egy könyvet is, legalábbis erre utalt az előadás végén történt dedikálás. Valamennyi pénzt hozott a film is, ami róla szólt. Szóval jól döntött, amikor tudatosan készült a kinti életre. Igaz ehhez a körülményei is megvoltak, sok időt töltött egyedül egy cellában, mert nagyon vigyáztak rá. Egy 8 személyesben nem biztos, hogy lett volna lehetősége a sok olvasásra meg főiskolai tanulmányokra.Tehát az élete rendeződött, ma családban él és készíti a kerámiáit.

Látszott, hogy sokat olvasott a börtönben, okos, jól kommunikált szereplés volt, örülök, hogy láthattam. A beszélgetés moderátora az RTL Klubról ismert Pataki Zita volt.  

Most jutottam hozzá, hogy az idei tanévnyitó ünnepségről felvett videót megnézzem. Sokadszorra állapítom meg magamban, hogy nálunk ezek az ünnepségek tényleg nagyon szépen meg vannak szervezve. Az idei is az volt. Két dolog azért nem tetszett. Az egyik az első sorban szakad és lyukas farmerekben üldögélő fiatal férfiak, a másik a rektor urunk beszédének nagyvonalúsága egy bizonyos ponton. Kezdjük az elsővel. Ha ráklikkelünk az alábbi videó felvételre láthatjuk miről beszélek:

https://www.youtube.com/watch?v=4RcWrj51rpo

Megmondom őszintén szerettem volna pontosabban is megjelölni, hol vannak az első sorban ezek a lyukas, szakadt farmeres fiatalok, de miután egymás után négyszer szállt el a gépem, feladtam, hogy megkeressem. Lehet, hogy később valamikor megteszem, most már nincs türelmem, szeretném befejezni ezt az írást. A leveleimmel is haladnom kellene.

Azért ez a kis videó segít valamelyest, legalábbis a rektor úr beszédét illetően:

https://m.minap.hu/video/megkezdodott-284-akademiai-tanev

Gyanítom ezek külföldi hallgatók lehetnek, akik lehet, hogy még nincsenek tisztában a helyi szokásokkal. Ez nem baj, de viszont addig amíg ezt megtanulják javasolnám máskor jobban eldugni őket a hátsó sorokba.

A másik a rektor úr kicsit nagyvonalú fogalmazása a beszéd vége felé. Beszédében 600 professzorról és 500 nem oktató dolgozóról beszél. Ha ez így igaz akkor hol van a derékhad, a tanársegédek, adjunktusok, docensek serege? Miután ők nem nem oktató dolgozók hanem oktatók, nyilván belegondolta a 600 főbe. Az az igazság, hogy én elég nagy energiákat fektetek bele itt a Morgómedvében is, hogy professzornak tényleg csak azt nevezzék akik tudományos tevékenységükkel erre rászolgáltak, így nem igazán értem ezt a - mondjuk így - nagyvonalúságot. 

Egyébként megpróbáltam megsaccolni, hány professzor lehet az egyetemen. Szerintem 7 karral és egy intézettel számolva 100 körül lehetnek maximum. Egyébként a videó felvételt érdemes végignézni, szép és érdekes ünnepség ezzel a sok külföldi hallgatóval.

Újabban rákaptam a Kórház a város szélén című filmsorozatra. Elég régi film, a televízióban vetítették valamikor, ott is szívesen néztem. Az időskor egyik "előnye" a felejtés, úgy hogy még most is elég izgalmasak a különféle fordulatok. Jól megcsinált sorozat ez, ajánlom másoknak is.

De én most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy amikor véget ért egy rész, a filmmegosztó felkínált egy másik filmet is a zuglói nyilasperről. Végignéztem azt is.

A per 1967-ben volt, 19 vádlottja volt, 3 halálos ítéletet hoztak. A többiek sem voltak sokkal kevésbé bűnösök, néhány gyilkosság minden vádlottra jutott, de a többiek csak hosszabb-rövidebb idejű fegyház büntetéseket kaptak. Az ítélettel az ott lévő hallgatóság jelentős része elégedetlen volt, kevesellték. Kézenfekvő, hogy a film készítői meginterjúvoltak két jogászt is, az egyik egy volt főügyész, a másik pedig egy úgynevezett idős sztárügyvéd, aki már nincs közöttünk, néhány éve elhunyt. 

Érdekes volt amit mondtak. Azt mondták, hogy az ítéleteknek egy perben arányosaknak kell lenniük. Vagyis ha a legfőbb bűnösök halálbüntetést kapnak, akkor a kisebb bűnösöknek ettől kevesebbet kell kapniuk. Az elméleti jogászoknak lehet, hogy igazuk van, de ez azért az én igazságérzetemmel ellenkezik. Én úgy gondolom, hogy ha valaki gyilkosságot követ el és a BTK. ezt halálbüntetéssel is büntetheti akkor, ha indokolt, élni kell ezzel. Igaz, ebben az esetben itt 19 halálos ítéletet kellett volna hozni, ami - én is belátom - furcsa lett volna. 

Egyébként én tudok egy bűnügyről ahol ez az arányosság nem érhető tetten. Soós Lajos és társai több embert - köztük Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert is - gyilkoltak meg és az ítélet tükrözte is ezt. Soós Lajos elsőrendű vádlott 4 gyilkosságért kötelet kapott, György Józsefet két gyilkosságért szintén felakasztották, a harmadrendű vádlott még nem volt 20 éves az elkövetés idején, ő ha jól emlékszem 20 éves fegyház büntetésben részesült. Ő is két gyilkosságban vett részt, ő már néhány éve szabadlábon van, úgy tudom rendezett körülmények között él. Nem lehet tudni ő mit kapott volna ha idősebb. Ha arányosságra törekedett volna a bíróság akkor szerintem csak Soós Lajosnak járt volna a legsúlyosabb ítélet. Legalábbis én így gondolom. Soós Lajosról és a társairól bővebben itt olvashatunk.

 Egyébként hétfőn kihoztam a könyvtárból a nyilas perről szóló könyvet, most olvasom.

Pénteken este a Duna TV-n 23.05-kor vetítenek egy filmet Párizs, Texas címmel. Annyira nem jó, hogy külön ajánljam, de azért a művészfilmeket kedvelők nem járnak rosszul ha megnézik. A port az alábbiakat írja róla:

https://port.hu/adatlap/film/tv/parizs-texas-paris-texas/event-tv-369634596-6/movie-1984

Sikerül olcsón beszereznem LED alapú villanykörtéket és egy kivételével kicseréltem mindet. Most van egy csomó régi, izzószálas villanykörtém, amivel tulajdonképpen nem tudok mit kezdeni. Gondoltam arra, hogy az ellenségeimnek ajándékozom őket, de akárhogy törtem a fejem, nem nagyon találtam ilyent. Így aztán egyelőre őrzöm őket, aztán ha nem válna be ez az újfajta világítás még mindig visszacsavarhatom őket a foglalatukba.

Bár én bízom benne, hogy nem volt rossz beruházás ez az ötezer forint. Ugyanis ezek a LED lámpák nagyjából 15% energiafelvétellel tudnak ugyanannyi fényt szolgáltatni mint a hagyományos izzók és élettartamuk is sokkal hosszabb. Hogy kicsit konkrétabb legyek, a korábban használt 75 wattos izzóval előállított fényerősséget 11 W-os teljesítményfelvétel mellett tudom elérni. Kicseréltem 8 darab 60 Wattos izzót ilyen 11 W-osra, a különbség érzékelhető. Világosabb is lett, és kevesebbet is fogyasztanak. Remélem ez majd a villanyszámlán is meg fog látszani. Szerintem jól döntöttem.

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy egy kivételével cseréltem ki az izzókat. Hogy azt az egyet miért nem nagyon egyszerű a magyarázat. Nem tudtam kitekerni a foglalatból. Egyelőre marad az izzószálas, aztán ha kiég akkor kissé bátrabban állok majd ehhez a körte cseréhez. Egyelőre nem erőltettem.

Egyébként úgy emlékszem egyszer már volt szó arról, hogy beszüntetik a hagyományos izzók gyártását, ennek ellenére még mindig lehet venni.   

Bár a műsorújságban nem esik szó róla, a Porton sem, a film része a Tízparancsolat című lengyel filmsorozatnak. Két hete már láthattunk 2 részt, aztán egy hét kimaradt, helyette egy borzalmasan rossz cseh filmet láthattak a mazochista hajlamú filmrajongók. 

A szerda este 23.25-kor a Duna TV-n kezdődő film a 10 részes sorozat kiemelkedő darabja. A film tulajdonképpen semmi újat nem hoz, inkább érdekes az, hogy hogyan mutatja be a bűn és bűnhődés folyamatát. Ettől kiváló rendező Krzysztof Kieslowski.

Számomra legemlékezetesebb a film vége, amikor az állami ítéletvégrehajtó megérkezik munkahelyére, előkészíti a terepet, minden mozdulatán látszik, hogy neki ez munka, rutin dolog. A másik emlékezetes "élmény" ahogy a "delikvens" viseli el amint szorgos emberek végzik körülötte szó nélkül a munkájukat, mintha nem is az ő életét kívánnák elvenni. Maga a fiatalember is szánalmas, nem is igazán attól ami rá vár, hanem szánalmas volt ő már akkor is amikor beszállt a taxiba. Nem folytatom, olvassuk el még mit ír a filmről a Port:

ttps://port.hu/adatlap/film/tv/rovidfilm-a-gyilkolasrol-krotki-film-o-zabijaniu/event-tv-369594136-6/movie-2150

A film jelentős elismeréseket vívott ki a különböző filmfesztiválokon.

Más néznivalót nem látok a héten, illetve egyet de az már ismétlés. Írtam is róla. Vasárnap 21.10-kor láthatjuk az m2-n. A film címe: Két nap, egy éjszaka.

Legutóbb az erkélyekről leeső betondarabokról írtam, már akkor eszembe jutott egy régi történet, csak nem akartam elterelni a figyelmet a lényegről. 

Régen, nagyon régen, olyan 40 éve történhetett amit most elmesélek. Pesten voltam kiküldetésben, hazafelé mielőtt elindultam volna a Keletibe beugrottam a Majakovszkij utcában a műszaki bizományi áruházba. A fiataloknak mondom, hogy akkoriban ott lehetett olyan kurrens - többnyire külföldi - cuccokat venni, amelyek a hazai boltokban még mutatóban sem fordultak elő. Úgy gondoltam, a vonat indulásáig meg belefér. Aztán már útban a körút felé egyszer csak felfigyeltem arra, hogy a hatemeletes, régi építésű ház tetejének peremén egy lapos cserép lelóg, már félig elvált a tetőtől, mellette meg galambok mászkálnak. Elképzeltem, hogy ha az egyik rászáll a cserép kiálló végére vagy meglöki akkor az lejön, lehet, hogy éppen valakinek a fejére.

Nem sokat tétováztam, egy fülkéből felhívtam a tűzoltókat és elmeséltem mit láttam. Megköszönték, mondták, hogy rögtön indulnak. Nekem valahogy nagyon olajozottnak tűnt a "gépezet", ma sem vagyok benne biztos, hogy kimentek. De kis is mehettek. Mindenesetre nem olvastam az újságban, hogy valakit agyonütött volna egy cserép a Majakovszkij utcában. 

Azért most is megismétlem amit legutóbb írtam, kerüljük el az erkélyeket ha tehetjük.