Azért ritka szép őszünk van, amennyiben a szépség fokmérője ezúttal a napos meleg délelőttök és délutánok. Engem igazából a délutánok érintenek, ugyanis akkor süt az erkélyemre a nap, nem is akárhogyan. Még a nyáron feltettem egy függönyt, bizony erre még most is szükség van. Általában a délutáni szunyókálásom után ülök ki, aztán igyekszem minél több időt kint tölteni. Persze nyilván csak akkor, ha nincs más dolgom. Az utóbbi másfél hónapban volt, így aztán kevesebb időt tudtam kint lenni.
Az a baj, hogy ez a sok kinti olvasás a feladataim rovására megy. Itt van például ez a blog is, nem szívesen írom meg, de ha az alternatíva a napon való olvasás, sajnos a blogírás alul marad. Jó, nem sokáig tart már ez a jó idő, nézze el nekem a kedves olvasó. Lassan itt az esős, hideg ősz, lekerül a függöny is a drótról, az erkélyajtó is bezárul. De addig azért még igyekszem minden percet kihasználni.
Eredetileg most is azért jöttem be az erkélyről, hogy egy miskolci újításról írjak, amely a sürgősségi ellátásról szól, de hát az egy nagyobb lélegzetű dolog, így azzal még várok. Viszont üzenek kitartó és lelkes, valamint alkalmi olvasóimnak, hogy nem untam meg a blog írást, csak ebben a 2-3 napban még előnyben részesíteném a napon való olvasást. Nagyon jó témáim vannak, lesz időm megírni. Most viszont tényleg megyek és olvasok még egy kicsit. Köszönöm olvasóim megértését.
