Azért ezek a hírműsorok itt a hátam mögött a TV-ben kész aranybánya egy blogíró számára. Hallgatom itt a sztrájkokról szóló tudósításokat reggelente, ugyanis többnyire reggel nézek TV-t, este már nem. Akkor inkább olvasok. Készülődés közben mégsem lehet olvasni, hát hallgassuk hátha hallunk valami újat. Ma a volán buszok sztrájkja van napirenden. Én meg gondolkodom úgy általában a sztrájkok természetén.
A sztájk a maga klasszikus formájában egy eszköz arra, hogy valamit kikényszerístsünk. Természetesen sztrájkolni ott érdemes ahol kárt okozunk sztrájkunkkal. Például ha a vasút vagy a mozdonvezetők sztrájkolnak azt megérzi az egész gazdaság, tényleg jeletős károk keletkezhetnek. Érdeke hát m i n d k é t félnek, hogy minél előbb véget érjen. Tehát ha az egyik fél nem enged akkor a másik, a sztrájkoló fél sem enged. Megindul a harc ki bírja tovább. Tudunk nagyon hosszú idejű sztrájkokról, mint például Angliában volt a bányászsztrájk Margaret Thatcher idején. Tehát egy sztrájk akkor hatásos fegyver ha vannak elegendő tartalékok ahhoz, hogy az sokáig kitrathasson és ezáltal eredményes lehessen. Úgy is mondhatnánk, hogy ma Magyarországon pl. a mozdonyvezetőknek jó az érdekérvényesítő képességük, sztrájkjaik sikeresek lehetnek. Aztán vannak csoportok akik nem sokat tudnak kikényszeríteni, legalábbis a pár órás munkabeszüntetésekkel nem. Gondoljunk csak ez elmúlt időszak sztrájkjaira. Különösen nem, ha ez nem egységes hanem regionális, megosztott, mindig csak egy kis szelete az országnak. Olyan ez mint a milliárdos sikkasztások. Lassan hozzá szokunk a tízmilliárdos lopásokhoz, már a szemünk sem rebben. Szép csendben hozzászokunk ezekhez a sztrájkokhoz is és békésen elüldögélünk a várótermekben mert tudjuk 2 óra mulva indulnak a buszok, vonatok. És kezdődik a töri óra is.
