Tegnap a rádióban hallgatom a kabarét, egyszer csak a szemezésről esik szó. Persze vicces formában. Mondja a fiatalember, hogy valaki olyan kancsal volt, hogy saját magával szemezett. Innen jutott eszembe ez a szemezés. Ami talán ma már nem is divat. Évek óta nem láttam sehol, hogy 2 ember szemezett volna. Pedig ez a kívül állók számára is észrevehető dolog.
Eszi az ember a marhapörköltet galuskával és egyszer csak azt veszi észre, hogy a közeli asztalnál ülő fiatalember egyre gyakrabban néz a szemközti asztal felé ahol viszont egy ifjú hölgy ebédel a szüleivel. Olyan serdülőféle. Eleinte csak lopva pillant oda, szemügyre veszi a lányt, tekintete a pulóverén az illendőnél kicsit hosszabb ideig időzik, hogy aztán újra a lány arcát, frizuráját vegye szemügyre. Bizonyára szemügyre venne mást is, de az asztal ebben megakadályozza. Nem baj - gondolja - nekem ennyi is tetszik. És most már keresi a lány tekintetét. Hosszasabban néz arrafelé, aztán egyszer a lány is felemeli szemét a túróscsuszából és észreveszi a fiút. Nem vág grimaszokat, nem biggyeszti le a száját, pár másodpercig nézi a fiút. Arca nem árul el semmit, egyszerűen csak néz. Aztán minden különösebb reakció nélkül újra beletemetkezik a túróscsuszába. Aztán csak nem hagyja nyugodni a dolog, újra felnéz és a tekintetük találkozik. A fiú nézi, nem mohón, inkább kíváncsian, mikor fog a lány bármi módon is reagálni a figyelmére. Nézik egymást, most a fiú érzi úgy, hogy nem illő ilyen kitartóan nézni egy ismeretlen lányt, szemével inkább a marha pörköltet tanulmányozza, mintha lenne valami néznivaló egy marhapörköltön. Galuskával. Most a lány néz a fiú felé várakozva, hogy mikor néz fel a fiú. Nem kellett sokáig várnia, a fiú sem tudott nyugodtan enni, felnézett és a tekintetük találkozott. És most már szinte kihívóan nézték egymást, a lány szája szegletében mintha egy mosoly is bujkált volna. Ha közelebb lettek volna egymáshoz azt mondaná az ember farkas szemet néznek. Bár csaj egy felületes szemlélő mondana ilyen butaságot, a szemezés meg sem közelíti a farkas szemet nézést. Utóbbi - hogy úgy mondjam - erőből jön, erőszakos, erőltetett, egy dolog számít ki bírja ki tovább pislogás nélkül. Itt meg úgy emlékeszem lehet pislogni, sőt mosolyogni is közben. Sőt, ha komolyabb szándékaink vannak a jövőre vonatkozólag kell is. És innentől ez a szemezés már egy huncut játék. Két ember üzenete egymásnak, hogy tetszel nekem, közeledésed egyáltalán nincs ellenemre. És minél tovább tart ez a szemezés annál biztosabb a siker. Már ha azt tekintjük sikernek, hogy a szemező felek valamilyen formában folytatni szeretnék ezt a bimbózó kapcsolatot.
Persze hiába szeretnék, hogy ha a körülmények nem teszik ezt lehetővé. Például ha anya meg apa összekapnak az ebéd fölött és nagy dérrel-durral távoznak, maguk után vonszolva a rémülten visszafelé pislogó tizenévest. Ilyen esetben természetesen kizárt, hogy valamiféle elérhetőséget adjanak meg egymásnak. Egyébként is akkor amikor én ebben a szemező korban voltam nem volt még sem mobil telefon, sem email cím. Az egyedüli kapcsolatfelvételi lehetőség a levél volt. Nem írom a telefonszámot sem, akkor a telefonos otthonok is meglehetősen ritkán fordultak elő.
De sok szemezésnél fel sem merült a kapcsolat folytatásának gondolata. A "felek" gyakran megelégedtek azzal a jól eső érzéssel, hogy valaki felfigyelt ránk. Hogy mi is tetszünk valakinek. Volt valami bizsergető érzés abban, hogy a szemközti asztalnál nem fordultak el, nem biggyesztették le a szájukat, nem néztek vissza ellenségesen hanem gyakran visszanéztek, állták a tekintetünket, néha mosolyogtak is. Aztán vagy lett a dologból valami vagy nem.
Mi annak idején elég gyakran alkalmaztuk a dolgot, jó volt szemezni. Lehet, hogy csak teszteltük egymást és ha viszonzást találtunk ettől jól éreztük magunkat. Izgalmas is volt egy kicsit szemezés közben eljátszadozni a gondolattal, hogy mi lenne ha...? Az esetek többségében semmi nem lett a dologból, de akkor és ott - úgy emlékszem - egy jó játék volt mindkét fél számára. Aztán ha úgy gondoltuk folytatni kellene többnyire megtaláltuk a módját, hogy a dolog valóban folytatódhasson.:)
