Nekem évek óta az a taktikám a betörõk ellen, hogy ami ér valamit azt vagy hazahozom vagy eldugom szem elõl. Aztán úgy hagyom a reluxát és a függönyöket hogy a betörni szándékozó benézhessen és eldönthesse érdemes-e néhány héttel vagy hónappal növelni a büntetése mértékét ezért a pár lomért ami bent látható. A dolog idáig bevált, sürgõsen le is kopogom.
A kutyák köszönik megvannak. A legkisebbnek szépen rendbe jött a tompora, pedig nagyon csúnyán megtépte egy másik kutya. Hála igazi gazdája gondos ápolásának szépen rendbe jött. Morzsi megint öregebb lett egy évvel, ez már néha látszik is szegényen. Ha jól számolom most lehet 14 éves. Kutyáknál ez szép kor. Azért még mindig õ az úr a háznál. Ha neki csontot van kedve rágcsálgatni akkor egy kis morgás és a fiatalabb kutyák már ugranak is arrébb, hogy a korábban jóízûen harapdált csontot átadják az anyjuknak. Az étvágya is neki a legjobb, ha az õ tányérjáról elfogyott az ennivaló szemrebbenés nélkül odaballag a másikéhoz és ott folytatja. Természetesen egyedül, a tányér úgyis olyan kicsi hogy ketten nem férnének oda. Ilyenkor én teszek igazságot azzal, hogy a Morzsiéba rakok a kitúrtnak egy keveset. Idén a konzervkaja volt a favorit. Ez idei találmány, nincs vele sok baj, 2 perc alatt felbontható és található. Nem is olyan drága, mindig van valahol akció, 200 Ft körüli áron lehet venni több mint egy kilót. Egyedül a tányérok elmosása bonyolítja a dolgot de ennyi belefér. Úgy hogy ez egészen jól megoldotta az idei nyarat. Azért választékbõvítésnek a csirke far-hát is gyakran elõfordult az étkezésünkben. Enyém volt az a kevés hús ami egy ilyenen van, övék a csont. Egy darabig csirke far-hátra sem vágyom az biztos.
Aztán ha tele a bendõ, jól esik egy kis szundikálás:
Ez itt Kismorzsi, a következõ kép pedig magáért beszél.
Kicsit furcsa elkezdeni a félévet. A nyugdíjas állapottal együtt jár egyféle kisebbségi érzés is. Aminek lehet, hogy van alapja, lehet hogy nincs. Nyilván innentõl érzékenyebb az ember mint korábban. No, majd meglátjuk. Az egykori munkatársak sokat tehetnek a csökkentésére, igaz erõsíthetik is ezt az érzést. Még ha nem is szándékosan mellõzik az embert ez másképpen hatott korábban mint most.
A nyárnak viszont valóban vége, amit sajnálok. De talán lesz jövõre is, végül is nem olyan hosszú ez a nyolc hónap. Valahogy úgy vagyok vele mint Kohn akit amikor nõsülésre adja a fejét a barátai óvják Zálitól a jövendõ nejtõl, mert hogy ez a Záli kicsit rossz erkölcsû, hiszen úgymond mindnyájuknak megvolt már. Mikor látják, hogy Kohn mégis kitart eredeti elhatározása mellett nagy nehezen megmondják neki, hogy annakidején tulajdonképpen az egész iskolának megvolt ez a Záli. Kohn továbbra is hajthatatlan erre már kénytelenek megmondani neki, hogy hát izé, szóval ennek a Zálinak egész Debrecen megvolt. Kóhn kicsit gondolkodott majd megjegyezte, hogy nem is olyan nagy város ez a Debrecen.
