Ezzel a Marijupollal érdekes körülmények között ismerkedtem meg. Valamikor a 90-es évek táján 2 szovjet professzort kellett várnom Nyíregyházán. A Tisza Expressz elég szerencsétlen módon éjjel 2-kor érkezett Nyíregyházára. Az oroszul tudó fiatalabb kollégák dolga volt várni ezeket a vendégeket, aztán elszállítani Miskolcra. Éjjel 2 óra nem a legkellemesebb időpont az ilyesmire. Volt néhány lehetőség a probléma rendezésére, mindet kipróbáltam.
Az első az volt, hogy az ember itthon bóbiskolt nagyjából éjfélig, aztán elindult, fél kettőre ott is volt az állomáson. Itthon elaludni nem nagyon volt érdemes, 11 óra mire el tud aludni az ember, aztán már kelhet is fel. Második lehetőségként időben elindultam, megvacsoráztam egy étteremben és nyugovóra tértem a Korona szállóban. Fél 2-re ébresztést kértem és időben kint voltam az állomáson. Ez ment is vagy kétszer, aztán szólt a dékán, hogy ez így kicsit sokba kerül, térjünk már vissza az olcsóbb megoldásokhoz. Visszatértünk, de nem minden változtatás nélkül. Ezúttal is időben lementem Nyíregyházára, megettem a magammal hozott szendvicseket majd egy mellékutcában a Trabantomban nyugovóra tértem. Előtte a beállított vekkert kiraktam a műszerfalra. Hát erre nem nagyon volt szükség mert egy nagyvárosban még egy mellékutcában sem lehet elaludni fél 2 előtt. Így aztán időben kimásztam a Trabantból, elpakoltam a plédjeimet meg a párnámat a csomagtartóba és mentem az állomásra.
Most tudni kell azt, hogy a várost ahonnan én a rektort és a munkatársát vártam korábban Zsdanovnak hívták, csak a rendszerváltás táján lett belőle Marijupol. Megérkezett a vonat, leszálltak néhányan, köztük 2 férfi is. Őket gyanítottam a vendégeinknek, nagy álmosan megkérdeztem őket, hogy honnan jöttek? Mondták, hogy Marijupolból. Hát ez nem Zsdanov, - gondoltam én és már fordultam is meg, hogy ezek nem jöttek, megyek szundítok még egyet. Szerencsére utánam szóltak, hogy nem a Miskolci Egyetemről vagyok-e? Mondtam, hogy igen, így aztán kiderült, hogy mégiscsak megvannak az én vendégeim. Vittem is őket boldogan Miskolcra a Trabantommal.
No de nem is erről akartam én írni, hanem arról, hogy van nekem egy jó ismerősöm és a családja Marijupolban. Eddig viszonylag nyugodtak voltunk felőlük mert egyrészt tűzszünet volt, másrészt meg a város körül volt véve ukrán katonasággal, tehát viszonylag biztonságban érezhették magukat. Tegnapig. Mert a rakéták és egyéb tüzérségi eszközök ellen ők is védtelenek. Tegnap óta jobban aggódunk értük ugyanis találat ért egy lakótelepet, 30 halott és 100 sebesült volt a támadás eredménye. Ma fel is hívtam őket, hálaistennek jól vannak. Megnyugtató dolgot viszont nem tudtak mondani. Azért bízunk benne, hogy ez csak egy szórványos támadás volt és ismét visszatér Marijupolba a viszonylagos béke.
Addig is talán nézzünk meg néhány képet a támadás következményeiről:
http://www.0629.com.ua/news/720914
Marjupol kormányzója meglátogatja a helyszínt:
