A denevér úgy két hete repült be a lakásba. A konyhaablakon egy meglehetősen kis résen keresztül érkezett, körberepülte a lakást és a fejemet, ahogy ültem a számítógép előtt, majd a szoba túlsó részén a szőnyegen landolt. Első körben nem tudtam mit kezdeni vele, ha lett volna tapasztalatom valószínűleg 5 perc alatt elintéztem volna a dolgot. Mint később az Interneten elolvastam, rá kellett volna dobni egy törülközőt, óvatosan megfogni és kitenni az erkélyre aztán jó napot. A többit ő már tudja. Viszont mint írtam tapasztalatom nem volt, így aztán néztem, ő meg szép csendben hátrált. Én meg eljöttem, hogy az Interneten megnézzem mit is kell csinálni ilyen estben. Természetesen az erkélyajtót kinyitottam, hátha közben kirepül.
Nem repült ki, sőt bekvártélyozta magát a könyvespolc alá, úgy hogy az egyik fele (az eleje) még kilátszott. Sajnos ez nagyon kevés volt, reménytelennek látszott bármivel is megfogni. Később teljesen bement a könyvespolc alá. A polc alatt kevés a hely, a kezem nem fért volna be, de nem is lett volna tanácsos benyúlni. Mint olvastam igen éles fogai vannak, ha megharap, rohanhattam volna tetanusz oltás után. Így jobb híján megint olvasgatni kezdtem mit írnak ez ilyen esetekről. A legmeggyőzőbbnek az tűnt, hogy nyissam ki az erkélyajtót, oltsak el minden fényt és egy tésztaszűrő és egy fakanál segítségével állítsak elő valami ciripelő hangot, ezzel bepozicionálja magát a denevér és majd szépen kirepül az erkélyajtón keresztül. Sajnos semmi ilyesmi nem történt.
Ezzel a próbálkozással le is zártam a denevér ügyet erre az estére, úgy gondoltam az éjszakát eltöltjük valahogy, aztán másnap meg majd meglátjuk mit csináljunk. Mit mondjak? Jól aludtunk, én a szokott helyemen, ő meg gondolom a könyvespolc alatt. Reggel 7 óra tájban arra ébredtem, hogy matat valahol, a zajból azt is meg tudtam ítélni hol lehet. Ez a hely közel volt az erkélyajtóhoz. Így aztán kinyitottam azt én meg kimentem a konyhába, a szobaajtót meg becsuktam. Igaz, így nem lehettem tanúja távozásának, viszont nem zavarta senki. Aztán egy negyedóra múltán visszatértem a szobába és rászántam magam arra, hogy lehasaljak a könyvespolc elé és zseblámpával benézzek a polc alá. Már nem találtam. Úgy gondolom élt a lehetőséggel és amíg én reggeliztem ő kirepült. Azóta nem találkozunk, kellemetlen szagot sem érzek, úgy gondolom tényleg kirepülhetett.
Hát így jártam én ezzel a denevérrel. Legközelebb már tudni fogom mit csináljak. Minél előbb egy törülközővel felvenni és kitenni az erkélyre. Nem kidobni onnan, abba belepusztulhat, márpedig védettek szegények. Meg egyébként is kis aranyos jószágok, csak a hírük rossz. Indokolatlanul, a fele sem igaz annak amit terjesztenek róla. Hát így esett meg nekem a kalandom egy denevérrel.
