Kicsit elmaradtam, de nem voltam itthon. Nekem meg még nincs sem Laptopom, sem okos telefonom, nem is tervezek beszerezni ilyesmit. Jól megvagyok én néhány napig Internet nélkül is. Úgy tűnik most már nem is megyek sehová, úgy hogy ismét a korábbi gyakorisággal szeretnék írni ide a Morgómedvébe is.
Kezdem is a sort ezzel a szervízdíjjal. Ami szerintem egy sumák dolog. 2005-ben amikor bevezették az lett volna a célja, hogy a borravaló után is kelljen adózni. Kitalálói nyilván arra gondoltak, hogy a magyar ember kétszer nem fog borravalót adni, tehát kifizeti a szervízdíjat oszt jó napot! Hát azt kell mondanom, hogy tévedtek, a magyar ember megszokta, hogy borravalót ad a pincérnek és többnyire ad akkor is ha már kifizette a szervízdíjat. Mert ha nem adna az olyan ciki lenne, így ad. Főleg ha nem is tud róla, hogy az adott helyen létezik ilyen. Mert például fel van ugyan tüntetve az étlapon valahol alul kis betűkkel a szervízdíj, de ezt az ember nem veszi észre. Nem veszi észre mert mint mondtam kicsit el van dugva, vagy pedig éhes és leginkább az ételkínálatra koncentrál.
Nem olyan könnyű ezt észrevenni. Két éve én sem vettem észre a fizetésnél, csak másnap reggel a szobaárba foglalt kötelező reggelinél, mikor unalmamban az étlapot bogarásztam. Az előző esti számlám olyan 10.000 forint körül volt (hárman voltunk) ezek szerint kifizettem 1.000 forint szervízdíjat is meg nagyjából 1.000 forint borravalót is. A pincér természetesen nem szólt egy szót sem, nyilván úgy gondolta, hogy annyira meg voltam elégedve a munkájával, hogy külön ezt honoráltam a szervízdíjon felül. Valószínűleg jól tudta, hogy nem vettem észre a kötelezően feltüntetett szervízdíjat. Hát ezért tartom én ezt az egészet sumákságnak.
És akkor visszatérve a néhány nappal ezelőtti tapasztalatomra, valószínűleg itt is fel lehetett tüntetve az itallapon a dolog, de ha az ember kér a pincértől egy korsó sört valószínűleg nem nagyon mélyed el az itallap tanulmányozásában. Megissza és automatikusan rátéve 10-15 %-ot kifizeti és távozik. Aztán a számlát meg sem nézve (nem volt nálam szemüveg sem, a pincér mondta meg az összeget) begyűri a zsebébe, leginkább azért, hogy ne szemeteljen. Én is így tettem. Itthon aztán mikor selejteztem a zsebeim tartalmát szemügyre vettem a számlákat is. Az én számlámon ott virított a 700 forintos Heineken sör mellett 70 forint szervízdíj is. Puff neki. Én a 770 forintra valószínűleg adtam 900 forintot. Mondjuk ha rendesen megnézem a számlát és nem csak zsebre gyűröm megelégedtem volna 800 forinttal is. Bár ha rendesen megnézem akkor is csak a végösszeget nézem, az meg 770 forint volt. A pincér mentségére legyen mondva, hogy felajánlotta, hogy hozzáírják a szobaszámlához. Én viszont szerettem volna ha kap egy kis borravalót, ezért ragaszkodtam a készpénzes fizetéshez. Kár volt. Ez az eset még megismétlődött kétszer, más összegekkel.
Tanulság, hogy ha új helyre megyünk, nézzünk utána ennek a dolognak. Persze a fizetéskor lehet, hogy magyarázkodási kényszerünk lesz majd, hogy "...tessék nézni, a szervízdíjban ugye benne van, hogy ki tetszett hozni, úgy hogy ha nem haragszik borravalót én már nem adnék, egyébként meg meg voltam elégedve a kiszolgálással, köszönöm szépen". Vagy nem. De akkor viszont elég kínosan érezzük majd magunkat. Úgy tűnik jobb megoldás az ha máshová megyünk inkább ahol nincs szervízdíj.
