Régi internetező vagyok, nagyon sok új dolognál ott voltam a kezdeteknél. Ott voltam a Freemail-nél, ott voltam az IWIW-nél is és ott voltam a Facebook-nál is. Emlékszem, az elején még önkénteseket kerestek a magyarra fordításhoz. Örömmel látom, hogy ez szépen megoldódott.
Szóval mindjárt az elején beregisztráltam és nem bántam meg. Sokkal könnyebben tudok kapcsolatot tartani az ismerőseimmel. Ha valakivel közölni szeretnék valamit nem kell email címet, telefonszámot keresnem, elég az illető nevére rákattintanom és már írhatom is a levelet. A fiatalok állandóan figyelemmel kísérik a Facebook-ot, rögtön észreveszik ha írtam nekik, akárhol is vannak. Aztán ha a levél mellé szeretnék képet vagy valami hasonlót csatolni, azt is megtehetem. Mára már a Facebook egy igazi profi közösségi oldal.
Amellett, hogy könnyen elérhetem ismerőseimet figyelemmel kísérhetem életük alakulását is. Számomra aki az élete során nagyon sok emberrel került kapcsolatba ez különösen fontos. Öröm látni, hogy egykori tanítványaim hogyan élnek, látni örömeiket, boldogságukat. Vannak korosztályok amelyek életét folyamatosan figyelemmel tudom kísérni onnan, hogy barátjuk van akiből később férj válik, aztán látom a gyerekek megszületését, felcseperedését. Úgy szoktam mondani, hogy akik legalább egy félévet végigcsináltak velem valamilyen tárgyból azok már elég közel kerültek hozzám ahhoz, hogy érdekeljen a további sorsuk, hogy együtt örüljek velük amikor jópofa képeket tesznek fel a gyerekekről és magukról. Természetesen ismeretségek és barátságok nem csak órákon jönnek létre, sok esemény van itt az egyetemen ezeken kívül is, ahol alkalom nyílik az ismerkedésre. Nekem is nagyon sok jó ismerősöm van olyan karokról is ahol soha nem oktattam. Az ő életük alakulása is fontos számomra. A Facebook erre is jó. Éppen ma láttam egy képet ahol az egyik volt tanítványom látható párjával és két nagy gyerekével abból az alkalomból, hogy feleségével pont most 20 éve házasok. Jó volt látni őket. És jó a többieket is nap mint nap.
Természetesen óvatosan kell bánni ezzel a Facebook-al, több szempontból is. Most csak az "időrabló" mivoltáról írok. Bizony, hamar ott tudja felejteni az ember magát rajta. Régebben amíg kevés ismerősöm volt végig pörgettem az idővonalamat minden nap, hogy ne maradjak le semmiről. Ezt ma már nem tehetem meg, 1800 ismerős esetén ez már lehetetlen. Így aztán mikor bemegyek felköszöntöm azokat akiknek születés- és névnapjuk van, előbbiekre maga a rendszer is figyelmeztet, természetesen csak azokat, akik engem is fel szoktak, aztán egy tíz percig pörgetem az idővonalat, aki beleesik azt megnézem aki nem az aznap kimarad. Természetesen a tetszésnyilvánítások sem maradnak el. Ez az idővonal nézegetés véletlenszerű és maximum napi 10 percet tudok rászánni. Aztán van úgy amikor direkt valakit akarok megnézni, de ez már más tészta, ahogy mondani szokták.
Szóval jó ez a Facebook, tudom ajánlani mindenkinek. Természetesen mint írtam az óvatosság elengedhetetlen. Legközelebb erről írok majd.
