Milyen jó cím lenne. Ehhez már csupán lencsét kellene ennem de én pincepörköltet fogok krumpilval. Igazán sajnálom, hogy nincsen itthon lencse. Kaviár viszont volt. Ilyenkor Tibor nap táján azért nem tul sokat szoktam fogyni. Rokonaim finom de drága dolgokkal szoktak meglepni, úgymint például unicum, vagy füstölt szeletelt szarvasszeletek meg ilyesmik. Vagy mint például most ez a bizonyos kaviár. Én azért mindig szerettem. Voltak idők amikor egész sűrűn jutottam hozzá, természetesen mikor sűrűbben megfordultam a nagy Szovjetúnióban. Aztán talán 6 éve voltam utoljára Moszkvában és nem volt időnk boltokat járni, utolsó nap azért elmentem gyalog a közeli piacra és jelentős mennyiségű (már felesleges) rubelt fektettem piros kaviárba, na meg feketébe is. A baj nem jár egyedül (később látni fogjuk miért mondok ilyen barátságtalan dolgokat) találkoztam egy közeli jó barátommal a társtanszékről aki úgy érezte itt az alkalom, hogy vegyen nekem meg kollégámnak valami ajándékot. Kérdezte mit vegyen? Hát mondom nem tudom. Mi lenne ha kaviárt vennék, kérdezte ő. Oké, mondom én, csak gyorsan mert lassan jönnek a cimborák a szállásunkra a vodkákkal, hogy elbúcsúztassanak bennünket és kivigyenek a repülőtérre. A vodkásüvegek egy idő után kiürültek, a zakuszkák elfogytak, elindultunk a reptérre. A reptérnél elköszöntünk és elengedtük őket, ami nagy hiba volt. A bájos vámosnő átvilágította a böröndünket majd kedvesen kérte ugyan nyissuk már ki, majd egyenként egymás mellé kirakta a kaviárokat. Majd közölte, hogy kettőt vihetünk a többi itt marad. Mondom hol itt? Hát itt Oroszországban. Oké, mondom, egy pillanat. Elmentem vettem 40 kopejkáért egy reklámszatyrot beleraktam a többit és beraktam a ruhatárba majd betelefonáltam a városba, hogy másnap jöjjejenek ki a cuccért, vigyék haza és fogyasszák el jó egészséggel Belegondolni sem merek mennyi maradt végülis meg a kvázi, nyitott reklámszatyorban. Azóta sem mertem megkérdezni őket. Ennek immáron már 6 éve. Azóta nem ettem olyan piros kaviárt mint amilyent ma kinyitottunk.
Na szóval kinyitottuk és semmi perc alatt hárman eltüntettük 100 grammot. Ha értesüléseim pontosak akkor 1400 forintot nyomtunk be 5 perc alatt. Dehát egyszer van Tibor nap. Egy évben. :)
Akkor egyébként magyar pénzben számolva 350 Ft volt egy 140 grammos piros kaviár, talán 500 a fekete.
Tanulság: Soha ne engedjük el barátainkat addig amig túl nem vagyunk az útlevél- és vámvizsgálaton. :)
Ja, meg első nap vegyünk meg egy csomó kaviárt és együk reggel, együk délben, együk este és mire hazaindulunk eltelünk vele. Akkor már elég lesz az a 2 darab is amit nem vesznek el. :)
Kaviár és lencse
2006.04.30. 12:16 Morgó Medve
Szólj hozzá!
Címkék: Orosz és szovjet témák
A bejegyzés trackback címe:
https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr905181127
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
