Hajaj, most vettem észre, hogy tegnapra igértem egy régi történetet a buszon való keresgélésről. Hát bocsánat, de annyi dolog van itt mostanság, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Na mindegy majd kipihenjük magunkat a két ünnep között amikor nagyjából leáll az ország. Hát mi is történt úgy jó 12 éve?

Görögországban nyaralatunk ugy 2 hetet egy Aspravolta nevű bájos kis településen. A sógor családostul meg mi is hárman, asszony, gyerek meg én. Már a dolog is jól kezdődött.

Pestről indult a busz a Felvonulási térről délután 4 órakor. Éngem a sógor kivitt negyed 4-re a térre kb. egy teherautónyi cuccal mivel csak egy kocsink volt, az övé. Azután ő hazament Budára azzal, hogy majd taxival jönnek vissza mire be kel pakolni meg szállni a buszba. Oké, mondom én, addig elüldögélek itt. Szépen sütött a késő délutáni nap, hátamat nekitámasztottam valami testesebb darabnak, talán 2 egymásra rakott bőröndnek és gondtalan sütkérezésbe kezdtem. 10 perc múlva ez a gondtalanság érzés némileg csökkent, 20 perc múlva meg már egyre idegesebben nézegettem az órámra. Aztán újabb 10 perc múlva még idegesebben, immáron sétálgatva és nyújtogatva a nyakam a Hősök tere felé mikor jönnek már. Hát nem jöttek. Jött viszont a busz amire fel lehetett szállni. Az emberek boldog mosollyal pakolták be bőröndjeiket a busz alján lévő csomagtartókba én meg nem tudtam eldönteni mi a fenét is csináljak? Elkezdjem hordani a cuccokat a tőlem 200 méterre lévő buszba, kitéve a földön heverő ingóságainkat annak, hogy amig én cipekedem addig a többit ellopják? Vágy várjam ott őket amíg megjönnek? Először tanácstalan voltam csak toporogtam, végül megkértem 2 ott bámészkodó lányt ugyan vigyázzanak már a cuccaimra. És elkezdtem szépen több menetben hordani mindazon szükséges dolgokat amikről azt hittük nélkülözhetetlenek lesznek egy 2 hetes Görögországi nyaralás során. Egyre máig pontosan emlékszem, egy bilire. A kisebb gyerek is volt már vagy 3 éves de bilit vinnünk kellett. Nagyjából a felét el is hordtam amikor megérkezett a felmentő sereg, a sógorék négyen meg a feleségem a fiammal. Innen már gyerekjáték volt a bepakolás.

Most látom, hogy megírtam egy szép adagot, ha többet írok kockáztatom, hogy neki sem kezd a nyájas Morgómedve olvasó, igy aztán itt most megállnék, és holnap folytatom majd. Vagy holnapután. :) De folytatni fogom. :)